Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A ME3TA A XVIII. SZÁZADBAN 91 ban a szerző eltorzítja a Mesta történetét, mivel azt haladó szellemű szerve- • zetként ábrázolja. Magától értetődik, hogy a Mestá számára — lévén állattenyésztő szervezet — a legfontosabb és központi kérdés mindig a legelők problémája volt. Fő erőfeszítései éppen a legelők szerzésére irányultak. Igen jellemző Kleinre, hogy a legelőknek csupán könyve utolsó fejezetét szenteli, csak 54 oldalt a könyv 443 oldalából. De akárcsak a többiben, ebben a fejezetben sem igyekszik rendszeresen kifejteni a Mesta privilégiumait. A legelőkről szóló fejezet, valamint a szerző zárszava is, olyan fejtegetésekkel vannak tele, melyek cáfolni igyekeznek a Mestának a mezőgazdaság hanyatlásában játszott végzetes szerepét. Sőt arról is, hogy a XVI. század közepétől ,,a juhtenyésztők reménytelen harcot folytattak" (245. 1.). Ennek a beállítottságnak megfelelően a szerző fel sem veti azt a kérdést, hogy a Mesta a parasztságot, kisajátította. A XVI. és XVII. század néhány, a Mesta javára hozott törvényét idézve, Klein oldalak tucatjain át ismételgeti, hogy ezek a törvények a valóságban csak papíron voltak meg, anélkül, hogy ezt az állítását bármiféle tényanyaggal is alátámasztaná. , ,Az utolsó három Habsburg — írja — a Mesta középkori jogainak különleges megerősítését törvényesítette." De ezeknek a törvényeknek az általános terminológiája egyáltalán nem felelt meg a Mesta tényleges helyzetének a legelők vonatkozásában. Amint már rámutattunk, Klein munkája, mely lényegében elferdíti a Mesta szerepét, a Mesta történetéről megírt egyetlen monográfia. Ezt használják és erre hivatkoznak mindazon történetírók, akik ilyen vagy olyan mértékben, de érintik a Mestát. A „Spanyolország és Amerika társadalom- és gazdaságtörténete" c. mű szerzői a Mesta tárgyalásánál szintén Kleinra hivatkoznak, akit ,,a pásztorok ismert testvérisége illetékes történészé"-nek titulálnak.86 A Mesta kiváltságainak csak néhány általánosságban tartott frázist szentelnek, s egyetlen konkrét példát sem hoznak fel azok alkalmazására, még kevésbé a parasztságnak a Mesta privilégiumai segítségével történt kisajátítására. Pedig a Mestával kapcsolatos törvények kétségbevonhatatlanul tanúsítják privilégiumainak a mezőgazdaságra gyakorolt végzetes hatását. Ugyanerről ad számot sok nyomtatott forrás is, elsősorban a spanyol közgazdászok művei, mint például Jovellanosé; ugyanilyen értelemben nyilatkozik néhány történész is, akik munkáikban kisebb-nagyobb mértékben érintik a Mesta problémáját. De a közgazdászok rendszerint csak általános fejtegetésekre és jellemzésekre szorítkoznak. A történészek pedig szorosan ezek nyomában haladnak, s nézeteik alátámasztására néha egyes olyan tényeket idéznek, amelyeket véletleneknek is lehet minősíteni. így tehát mind az egyik, mind a másik oldalról hiányzik a dolgok tényleges helyzetét tükröző nagyszámú dokumentum gondos tanulmányozása. Ennek következtében a Mestának a parasztság kisajátításában játszott igazi szerepe lényegében továbbra is nyitott kérdés maradt. Erre a kérdésre feleletet keresve, sikerült e sorok írójának olyan, kevéssé ismert és eddig úgyszólván fel sem használt nyomtatott forrásokat feltárnia, amelyek bővelkednek ténybeli anyagban, és amelyek véleménye szerint lehetővé teszik ennek akérdésnek az eldöntését. Ilyen mindenekelőtt az a forrás, amely a XVHI. század szokásainak megfelelően rendkívül terjedelmes 86 História social. . . 167. 1.
