Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
972 EPEIÎJESSY GÉZA" céhek száma a Pest megyei 98-cal szemben 110 volt. A két megyében kb. azonos a kézművesek számaránya, Pest megyében minden 36., Bács megyében minden 37. lakosra jutott egy iparűző. A Bács megyei mezővárosi és falusi céhek fejlődését a megye területén levő 3 sz. kir. város — viszonylag fejlett — céhes ipara sem hátráltatta. Pedig a 3 sz. kir. város céheinek száma együttvéve 55 volt, ebből Üjvidékre 23. Zomborra 20, Szabadkára pedig 12 jutott . Ugyanakkor a közeli Szeged városában 21, Temesvárott pedig 28 céh működött.10 2 A mezővárosi és falusi céhes kézművesipar Bács megyében a mezőgazdaság fejlődésével, a népesség növekedésével s a lakosság növekvő iparcikkszükségletével párhuzamosan mindinkább megerősödött. Bizonyára nemcsak Pacsér községre, hanem több más mezővárosra és falura is jellemző a megyének az a jelentése, mely szerint a sok építkezés „ujj módott nyújtott a keresményre", s ennek következtében rohamosan gyarapodott a községben az iparosok száma.103 Bács megyében a mezővárosi céheken kívül feltűnően nagy számban működtek falusi céhek is — többnyire kamarai birtokon,10 4 A kamarai tulajdonban levő mezővárosok különösen fejlett iparral rendelkeztek. így pl. Apatin, ahol 12 céh, Bezdán, ahol 5 céh, Kula, ahol 4 céh alakult. Hódság kamarai mezőváros 2 céhében 37 különféle szakma kézművesei egyesültek. A munkamegosztás fejlettségére utalnak az olyan mesterségek, mint pl. a kesztyűs, seborvos és fürdős, hajós (Apatin), könyvkötő (Petrovác község), ötvös és boglárkészítő (aurifaber, aurichalcarius — Futak), órás (Hódság), festő (Kollut), mézeskalácsos (placentarum mellitarum pistor, Ópalánka) stb.105 Számos Bács megyei mezővárosban és faluban találunk a céhes mesterek között szappanfőzőt, bábsütőt (mézeskalácsost), péket, kötélgyártót, szita-és rostakészítőt, fésűst stb., ami azt jelzi, hogy az előbbi mesterségek mindinkább kiválnak a háziiparból és „szakszerűen" végzett iparágakká lesznek. Sok Bács megyei mezővárosban és faluban működött harisnyaszövő (tibialium textor seu vinctor seu confector); ez nemcsak a céhek közötti munkamegosztás magasabb fokát, hanem a ruházkodás fejlettebb színvonalát is bizonyítja. Bács megyében, illetőleg a többi délvidéki vármegyében nemcsak a céhes szerveződés volt igen gyors és erőteljes, hanem az iparűzőknek az összlakossághoz való aránya is elég kedvező. Míg az országos átlagban 1846-ban 102 OL. Kamarai Lt. Privilégia caebalia. A megye területén levő sz. kir. városok iparos népessége viszont elég alacsony: Újvidéken 8468 adófizetőt, ill. 515 kézművest, Szabadkán 13 911 adófizetőt, ill. 777 kézművest, Zomborban 10 660 adófizetőt, ill 492 kézművest találunk 1828-ban. (Tagányi id. közi.) OL. Dep. Civ. 1829/6/69. 101 A kamarai tulajdonban levő Cservenka községben pl., melynek lakossága mintegy 2500 főt tett ki (Fényes : Geogr. I. k. 217. 1.) 3 céh (OL. Lib. Caeh. 625, 626), a három és félezer lakosú Doroszlón (Fényes : Geogr. I. k. 279. 1.) 2 céh alakult (uo. 313, 798). Csonoplya kamarai község céhébe 24, a parabutyi céhbe 18, a rácmiliticsi céhbe 21, a sziváci céhbe 24 különféle mesterség képviselői tömörültek (OL. Lib. Caeh.). A kamarai tulajdonban levő Bresztovác, Feketehegy, Filippova, Gákova, Hegyes, Kapuszina, Keresztúr, Kollut, Monostorszeg, Palánka, Priglevica-Szentiván, Szeghegy, Torzsa, Újverbász szintén céhes falvak voltak. De földesúri tulajdonban levő községekben, így pl. Bajmokon, Mélykúton, Nemesmiliticsen, Ómoravicán, Petrovácon, Petrovoszellon, Vaskúton, valamint a Szabadka birtokában levő Csantavéren is találunk céheket (uo.). 105 OL. Lib. Caeh.
