Századok – 1963

Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951

962 EPEIÎJESSY GÉZA" iparosok és kontárok előtt. Noha a céhüzemi kisárutermelés általában (bár nem minden esetben) minőségileg magasabb színvonalat jelentett, mint a paraszti háziipar, a céhmonopólium az iparnak éppen azt a mennyiségi növekedését akadályozta — többek között a fokozódó zselléresedéssel párhuzamosan jelentkező kontárelem kizárásával —, amely idővel a kézművesség minőségi fejlődését eredményezhette volna. A céhes mesterek ugyanakkor az iparűzés kizárólagos jogát családi hitbizománnyá változtatják; magas felvételi díjakkal, a vándorlás meghosszabbításával, a remeklés megnehezítésével stb. akadályozzák legényeik mesterré válását, fejletlen technikával és drágán termelnek, sem mennyiségi, sem minőségi vontkozásban nem képesek kielégíteni a lakosság iparcikkszükségletét. A mezővárosi és falusi céhek kialakulásának azonban — még ebben az időben is — voltak bizonyos pozitív következményei, így a kisvárosi és falusi iparűzőknak a kontársorból való kiemelkedése, a legények és inasok szegődtetésének biztosítása, a mesterek önállósulása, illetőleg filiális kapcsolataik megszakítása. A vármegyék — céhellenes állásfoglalásuk ellenére5

4

is — főként az előbbi okok miatt támogatják a céhalakulást. Az ipar űzőkben oly szegény Szabolcs megye pl. azért pártfogolja a nyíregyházi kézművesek céhalakítási törekvését , hogy „a Mesterségek nagyobb virágzásban fogadtassanak",5

5

Bács megye 1808-ban ezért támogatja a zentai kovácsok és kerékgyártók céhalakítási kérelmét,5

0

mivel ezek távolabb fekvőszabad kir. városok céheinek filiálisai, kiknek sok költséget okoz az anyacéhhez való gyakori utazgatás. Pedig a zentai mesterek nemcsak a város, hanem i a környék, így Csantavér, Bajsa és Topolya, sőt még túl a Tiszán néhány Torontál megyei község szükségletét is olcsón el tudnák látni — a szolgabíró jelentése szerint — , mivel ,,a Tiszán otsóbbann jutván a szükséges fához, ótsobban adhatják csinálmányaikat". Kár, hogy a nevezett mestereknek nincs céhük és így nem fogadhatnak legényeket, de a céh felállítása után „a Mester Emberek is szaporodván, a Munkájok job és otsóbb lenne".57 Az előbbi mezővárosokhoz és falvakhoz hasonlóan Törökszentmiklóson is csak az 1810-es évek közepén került sor céhalakításra. A helybeli mesterek 54

Az 1848-as forradalom előtti évtizedekben a megyék egységesen követelték a. céhrendszer felszámolását, — sa központi kormányszervekkel valamint a fennálló céhszabályzatokkal szemben — általában mindenütt engedélyezték a céhenkívüliek iparűzését. Ezzel a kérdéssel az említett értekezésnek ,,A vármegyék harca a központi kormányszervekkel a kontárkérdésben" c. fejezetében foglalkozunk részletesen. 65

OL. Dep. Civ. 1816/6/31, ld. még uo. 1810/5/5. 56

OL. Dep. Civ. 1808/5/49. — Lásd még a sok példa közül Bács ós Torontál megye hasonló tartalmú felterjesztését a kulai, illetőleg a párdányi kézművesek céhalakítási kérelmével kapcsolatban (OL. Dep. Civ. 1807/5/0; 1837/5/55). Vas megye is azért támogatja a megyei szappanosok céhalakítási törekvését, mert azok korábban Sopronhoz tartoztak, de a „helynek messzesége miatt, a czéhez esztendőnkéntt meg kívántató költséges felutazásokkal több napokat .Mesterségek hátra maradásával, mellyel a Publicum terheltetik, tölteni ként elenít t et nek" (OL. Dep. Civ. 1813/6/25). Hasonló okból kért Vas megye kiváltságot 1808-ban a nemesmagasi, vönöcki, szentmártoni, gencsi, högyészi és szörgónyi takácsoknak (OL. Dep. Civ. 1808/5/67) és 1836-ban a kiscelli, dömölki, sári és simonyi mestereknek (OL. Dep. Civ. 1837/5/2). — A békési, csabai, gyulai stb. mesterek céhalakítási kérelmét — a megye 1808. évi felterjesztése szerint — az uradalmi tisztek is ezért támogatják, s a „Földes Uraságok is megesmérik" (OL. Dep. Civ. 1808/5/0). 57

A megyék azonban hiába remélték, hogy a kézművesek olyannyira szükséges szaporodása meg fogja könnyíteni a szükségletek kielégítését és enyhíteni fogja az iparcikkek drágaságát. A megyék egységes céhellenes állásfoglalásának egyik oka éppen az, hogy a céhek az „egyedáruság" következtében „felcsigázzák" áraikat.