Századok – 1963

Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951

A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS ROMLÁSA 959 Bár az 1730-as évektől kezdve a központi hatalom mindinkább kiterjesztette ellenőrzését a magyarországi céhek fölé is, majd 1761-ben Mária Terézia elrendelte, hogy az összes korábbi, földesuraktól, egyháziaktól és a városi hatóságoktól adományozott céhleveleket be kell szedni, s azokat az egységes szövegű új szabályzattal kell kicserélni, még a XVIII. század második feléből, sőt a XIX. század elejéről is több olyan céhkiváltságot ismerünk, melyek nem az uralkodótól, hanem a földesuraktól származnak.43 Az 1761. évi céhügyi rendelet értelmében tehát a mezővárosi és falusi kézművesek csak a földesúr beleegyezésével kérhettek céhprivilégiumot, s a vármegyék csak a földesurak véleményezésével együtt terjeszthették fel a Helytartótanácshoz a mesterek céhalakítási kérelmét. Amikor pl. Csongrád megye 1767-ben kiváltságot kért a hódmezővásárhelyi szűcsök számára, és felterjesztette a Helytartótanácshoz az artikulusok tervezetét (projectumát), a Helytartótanács — mint minden esetben — ekkor is megkövetelte, hogy a mesterek folyamodványához mellékeljék a földesúr hozzájárulását is.44 A városlődi (Veszprém megyei) kézművesek is csak akkor merészkedtek felterjeszteni céhalakitási kérelmüket és az ahhoz mellékelt artikulus-tervezetet, amikor a földesúr azt felülvizsgálta. Erről a következőket írják 1771-ben a megyének: ,,Az Mesteremberekk(nek) kiadandó ui artikulussok véget, eö Fölsége által kiadatott kegyelmes röndöléseihez mi is tartozó jobbagyi kötelességbül térdet hajtó engedelmességgel viseltettvén, az adnectált czéhbeli röndtartó szükséges czikkeleinket, mellyek már méltóságos Uraságunk által is revideáltattak, az Tekéntetes Nemes Vármegyének a véget mél alázatossággal presantalljuk, hogy azokat koronás királnéknak föl köldvén, maga hathatós közbe vetése altal egyszersmind azokk(nak) mentül elüb liendo megnyeréséért kegyessen véghez vinni méltóztassék, melly ebbeli gratiáért maradunk Az tekéntetes Vármegyének Alázatos Szegény Szolgái: Városlüdi Szabó Mesteremberek Közö n ségessen. "4

5 De nemcsak az 1761. évi, hanem az 1805. évi rendelet és az 1813. évi céhszabályzat is megkövetelte a földesurak hozzájárulását a céhkiváltságért folyamodó mesterek kérelméhez. A gyönki (Tolna megye) kézművesek 1815. évi folyamodványát s az ahhoz mellékelt artikulus-tervezetet pl. — mint azt gr. Eszterházy Károly, 1764-ben pedig Migazzi Kristóf püspök erősítette meg (EK. LXV/12). — A somlyóvásárhelyi (Veszprém m.) pintéreknek (kádároknak) „Szűz Sz. Clara Pozsonyi, Óbudai, Nyúl szigeti és Vásárhelyi Convent .jenek gondviselője ós Plenipotentiariussá" 1715-ben adott céhlevelet, melyet „Mater Cecilia Paulovies Abbatista" is aláírt. (OL. AM. Comit. Veszpr. 1). — „Mater Constantia Revay", a nevezett apácák főnöknője „Vásárhelyi Jószágukban és Torna Vízén lévő Molnár Mestereknek" adományozott 1729-ben kiváltságlevelet (uo.). — Ugyancsak ő adott privilégiumot 1732-ben a somlyóvásárhelyi szabóknak is (OL. DC.) stb. 43

Lásd pl. a vöröskői uradalomhoz tartozó Szuha mezőváros kovács-, kerékgyártó-, illetőleg korsós- (Articuli Privilegiatae Cehae Testaceae vei Amphorariae in Őppido Szuha), valamint vargacóhének 1801. évi privilégiumlevelót, melyet a nevezett iparosok földesuruktól, gróf Pálffy Jánostól nyertek. (Az említett kiváltságok is 19 §-ból állanak, mint az 1761. óvi rendelet után kibocsátott királyi privilégiumok, de szövegük nem azonos az utóbbiakéval.) A 2. § szerint a céhes mesterek magukat gr. Pálffy János és az ő törvényes örököseinek védelmébe és pártfogásába ajánlják. „Eandem pro semper Praesidio et Protectioni Illusstrissimi Domini Comitis Joannis Palfi ac eius in Dominio Successorum legitimorum, in omni humilitate devovemus. . ." (EK. XXVI/50. XXIX/32, XIX/63). 44

OL. AM. Comit. Csongr. No 3. 45

Uo. Comit. Veszpr. No. 42.