Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS ROMLÁSA 957 A mezővárosi és falusi mesterek a földesúri birtokon működő iparűzőket másutt is igyekeztek korlátozni. A váci céhek pl. olyan határozatot hoztak, hogy az „Uraságok udvaraiban" dolgozó mesterek csak uruknak és az udvar népének dolgozhatnak. Ha valaki ilyen mestertől vásárolt, akkor az árut elkobozták tőle.3 1 A földesuraknál szolgáló kézműveslegényeknek a céhekkel szemben is voltak kötelezettségeik. Az 1813. évi céhszabályzat szerint3 2 a legénynek szabad volt „valamely Urasághoz szolgálatba ... lépni", ha azonban a mesterjogot is meg akarta szerezni, akkor nemcsak a földesúrtól tartozott „bizonyságlevelet" hozni magaviseletéről, hanem attól a céhes mestertől kapott „Kundschaftot" (bizonyítványt) is be kellett mutatnia, akinél utoljára dolgozott.33 A mezővárosi és falusi céhes kézművesség az általunk vizsgált időszakban a földesúri hatalom ellenőrzése alatt állott. A földesúri uradalmak többnyire önellátásra rendezkedtek be, s nemcsak a majorsági birtok termékeivel kereskedtek, hanem az uradalom szükségleteire iparcikkeket is állítottak elő. ! Más kelet-európai országokhoz hasonlóan a nagybirtokosok hazánkban is létesítettek manufaktúrákat , melyekben gyakran a jobbágyok robotmunkáját is igénybevették.34 Ezek a földesúri manufaktúrák a „második jobbágyság"-ra jellemző viszonyok között létesültek hazánkban. A földesurak ugyanakkor nemcsak az árutermelést igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, hanem a feudális rendszer konzerválására is törekedtek, a „földesúri iparosok" pedig versenyt i jelentettek a szabad királyi városoknak. Különösen a molnárok „ráncbaszedésére" helyeztek nagy súlyt az uradalmak. A szekszárdi molnárcéh 1748. évi kiváltságlevele pl. előírta, hogy a molnároknak a földesúr megbízott jávai, a vízmesterrel békében kell élniök. A molnárlegényeknek pedig nem mesterükkel, hanem a vízmesterrel kellett a szegődésnél szerződést kötni.3 5 Somogy megyében a földesúr parancsára a céh köteles volt a hanyag molnárokat megbüntetni és ha az úr kívánta, helyettük más molnárt állítani. A földesúri hatalom a céhmonopóliumot is áttörte, a nemesi birtokon jobbára nem céhes kézművesek, hanem kontárok működtek. A Somogy megyei molnár céh 1824. évi privilégiuma szerint pl. a földesúrnak joga volt „himpelléreket" ' {kontárokat) is alkalmazni, ezek legényeket is tarthattak, s a céh tartozott a 31 Duray Kálmán : A váci céhek. Vác. 1912. 101. 1. — Az uradalmakban dolgozó iparosokat a céhes mesterek máshol is kontároknak tekintették. (Pozsár István : A csongrádmegyei céhek története. Csongrád. 1912. 202. 1.) rá Az 1813. évi céhügyi rendelkezés szerint az addigi artikulusok érvényüket vesztették, ezeket az új, egységes szövegű szabályzattal kellett felcserélni. Csupán azokat a céheket tekintették törvényesnek, amelyek az új szabadalmat kiváltották a kancelláriánál. — Az 1813. évi „megreformált" céhszabályzat a nem katolikusokat pl. már nem kötelezte a katolikus egyház szertartásain való részvételre és a katolikus ünnepek megtartására (mint az 1761. évi rendelkezés), viszont ahol a céhek működtek, a céhkényszert továbbra is fentartotta. — (Az 1813. évi céhügyi rendeletre vonatkozóan ld. : Kassics Ignácz : A Magyar Országi Mester-Embereket, ezeknek Legényeit, és Tanítványait, nem különben a Mester-Czéheket illető Kegyelmes Királyi Rendeléseknek Kivonatai. Bécsben. 1835.) 33 Kassics : i. m. 107. 1. 34 Vö. Pach Zsigmond Pál : Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bpest. 1952. 138—139. 1. és Mérei Gyula : Magyar iparfejlődés. 1790—1848. Bpest. 1951. 113-122, 195 — 206, 313-333. stb. 1. 35 Hangéi Flóra : A szekszárdi céhek története. Pécs. 1940. 26 — 27.1.
