Századok – 1963

Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951

A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS ROMLÁSA 955 Másfél évtizeddel a város újjátelepülése után, 1714-ben alakult meg a hódmezővásárhelyi csizmadiák, valamint szabók céhe.2

1 Nem felel meg azonban a valóságnak, hogy a Csanád megyei Palota'' község szűcs céhe 1702-ben alakult volna meg.2

2

Szádeczky a Csanád megyei Palotát összetéveszti a Veszprém megyei Palotával. Az utóbbiban valóban létezett szűcs céh, amely a jelzett évben jött létre.2

3 A mezővárosokban és falvakban az iparnak a mezőgazdaságtól való különválása még alig kezdődött meg az általunk vizsgált időszakban. A céhes iparosok tekintélyes része — nemcsak a XVIII. század elején, hanem fejlettebb viszonyok között, a feudalizmus mélyreható válságának korában is — csupán az őszi és a téli hónapokban végzett ipari tevékenységet, tavasszal és nyáron inkább mezőgazdasági munkával foglalkozott.2'1 A mezőgazdaság és az ipar különválását a mezővárosi és falusi céheknél korábban a belső piac fejletlensége korlátozta, a feudalizmus válságának idején pedig elsősorban a külföldi (s részben a hazai) tőkés ipar versenye, valamint a nagyobb városok (szabad királyi városok) céhes kézműipara akadályozta.2

5 A XVIII. század elején megalakuló mezővárosi és falusi céhek „tanult" kézművesei többnyire nem az őslakosság soraiból, hanem az új (hazai és külföldi) telepesek közül kerültek ki, — főként a török hódítás következtében leginkább elnéptelenedett területeken, így a Dunántúl déli részén, a Délvidéken, Csanád, Csongrád, Békés stb. megyékben. Az egyes paraszt városok, pl. Nagykőrös mesteremberei is jobbára a fejlettebb iparral rendelkező dunántúli és alfdöldi városokból érkeztek, mint azt nevük is mutatja (Kanizsai Szűcs István, Pétsi Szűcs Pál, Ráczkevi Német István). Körösi nevek csak a század második felében válnak túlnyomóvá,26

erre az időre tehát a helybeli parasztlakosságból is mind több olyan kézműves vált ki, aki az ipari munkára specializálódott. A falusi és mezővárosi kézművesipar fejlődésének lehetőségeit elsősorban a rendelkezésre álló helyi nyersanyag szabta meg. A legszükségesebb nyersanyagok — a XVIII. századi termelésben olyannyira fontos — állattenyésztés termékei, a bőr, a prém, a faggyú és a gyapjú voltak. Némely alföldi mezővárosunk nem ritkán több tízezer állatot számláló marhacsordája és juh-21

OL. AM. Comit. Csongradiensis No 1. — A szabók a budai és „hostáti" szabók 1695. óvi privilégiumát kölcsönözték, a csizmadiacéh pedig a budai csizmadiák kiváltságát vette át. Az 1695. évi budai céhlevelet előbb a nagykőrösi csizmadiák nyerték el, s tőlük kapták a vásárhelyiek. 22

Szádeczky Lajos : Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. Bpest. 1913. II. k. 293. 1. 23

OL. AM. Comit, Veszpr. 1. — és OL. DC. - A többi XVIII. századi (pl. az 1768-ban, 1770-ben, 1771-ben és 1779-ben alakult) céh sem Csanádpalotához, hanem Várpalotához tartozott. Csanád megyében az első céh csak 1789-ben jött létre, amikor a makói takácsok a budai takácscéh artikulusai alapján alakítottak céhet (OL. DC.). A csanádpalotai mesterek első önálló céhe pedig 1847-ben jött létre. (OL. Magyar Kancellária. Liber Caehalium ab anno 1815 usque 1847/25 (a továbbiakban Lib. Caeh.). 24

Ld. pl. Magda Pál : Magyarországnak és a határt őrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geographiai leírása. Pesten. 1819. 85. 1. — vagy Johann v. Оsaplovics Gemälde von Ungern. Pest. 1829. II. k. 70. 1. stb. 25

A belső piac kialakulása, valamint a mezőgazdaság és ipar különválása közötti összefüggésre Lenin hívta fel a figyelmet: ,,A társadalmi munkamegosztásnak ez az egyre fokozódó növekedése a kapitalizmus belső piaca kialakulási folyamatának alapvető mozzanata". (Lenin : A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bpest. 1949. 19. 1. ) 26

Horváth Zoltán : Egy mezőváros céhes ipara, A nagykőrösi céhek élete ós története. Nagykörös. 1943. 16—17. 1.