Századok – 1963

Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951

A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS BOMLÁSA AZ ALFÖLDÖN ÉS A DUNÁNTŰLON (1686 —Í848)1 1. Előzmények A másfél évszázados török uralom s a Habsburg zsoldosok garázdálkodása, majd a XVH. század végi felszabadító hadjárat a termelőerők szörnyű pusztulását eredményezte Magyarország középső és déli területén. De az elnéptelenedett vidékre csakhamar új lakosok költöztek, s az elvadult földet lassan ismét termőtalajjá változtatta a parasztság szívós munkája. A termelőerők fejlődését a népesebb nyugati és északi országrészekről, valamint a külföldi országokból érkező új telepeseknek, s nem utolsó sorban a török hódítást túlélő helybeli jobbágyságnak lankadatlan erőfeszítése biztosította. Az alföldi paraszt városok pedig a török korban nemcsak a szülőföldjéről felszakított lakosságnak nyújtottak menedéket, hanem a szabad paraszti fejlődés ígéretei is voltak. Ezek a városok a török hatalom árnyékában is kiterjedt állattenyésztést űztek és jelentős marhakereskedelmet folytattak, sőt a földművelés és kézműipar némi lehetőségeit is biztosították. Az ipar és kereskedelem a török hódítás korában sem korlátozódott a három különszakított országrészre, hanem szervesen összekapcsolta azokat, és ezzel megvetette alapját a következő századokban kialakuló nemzeti piacnak. A parasztvárosok királyi területről és Erdélyből szerezték be iparcikk szükségleteik egy részét, s a céhek nem egy esetben királyi területen levő városokból kölcsönözték szabályaikat.2 Egyik-másik parasztvárosban a kézművesek céhes szervezetet is alakítottak. A céhek tevékenységét azonban nagy mértékben gátolták az anarchikus állapotok. A céhes mesterek ezért is igyekeztek megszerezni a török hatóságok védelmét a kóborló-fosztogató martalócokkal s a céhenkívüli iparosokkal vagy a kontárkodó cigánykovácsokkal szemben. Privilégiumukat gyakran a török tisztviselőkkel is aláíratták. A kecskeméti ötvös céh pl. Szeged török kézre 1. Tanulmányunk a „Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. 1686—1848" «. kandidátusi értekezés első fejezetének rövidített szövegét tartalmazza. A disszertáció I. részében a céhesedéi sel (ennek a fejezetnek alapján készült az alábbiakban közölt dolgozat), ezen kívül a földesúri és községi joghatósággal, a kézművesek számszerű megoszlásával és anyagi viszonyaival, a mezőgazdaság és a kézműipar kapcsolatával, valamint a legények kizsákmányolásával foglalkoztunk. A II. részben a céhmonopóliummal kapcsolatban a XVII. és XVIII. századra jellemző vallási elzárkózást, a céhes mestereknek a kereskedő tőke és a zsidó kézművesek elleni küzdelmét, a kontárproblémát, valamint a megyéknek a központi kormányszervekkel a céhrendszer felszámolásáért vívott harcát tárgyaltuk. A III. részben a mezővárosi és falusi céhek jegyzékét közöltük. Ezúttal is köszönetünket fejezzük ki opponenseinknek, Makkai Lászlónak ós Sinkovics Istvánnak, akik értékes tanácsaikkal és bírálatukkal nyújtottak segítséget. 2 Vö. Magyarország története. 1526—1790. Egyetemi tankönyv.Bpest. 1962.233. 1. 1 Századok 1963/5.