Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

KRÓNIKA 919 városi pártszervezetekben — a szektariánus maradványok léptek előtérbe, lebecsülvén a munkásmozgalom olyan fontos területeit, mint a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt. A szektás irányzatok erősödése a pártba bekerült kispolgári, radikális értelmiségiek gondolkodásmódjára vezethető vissza. A helytelen nézetek elleni harc legkövetkezetesebb képviselői — ma már világosan megállapítható — az egykori illegális kommunisták voltak. A párt életében ez a szakasz a tömegpárt építése első szakaszaként értékelhető. Augusztus végére a fővárosi és környéki pártszervezetek taglótszáma 53 235-re emelkedett, ebből a kimondott nagyüzemi munkások száma csaknem elérte a 30 000 főt. A munkástöbbség megnyerésének kulcskérdése a két munkáspárt egymáshoz való viszonya volt. Mindkét párt azonos osztálybázisra támaszkodott, a SZDP balszárnya azonkívül városszerte nagy tekintélynek örvendett. De a kót munkáspárt viszonyában az egységet gátló tényezők is érvényesültek. Ez elsősorban az SZDP részéről volt tapasztalható. (Korlátozás nélküli tagtoborzás, reformista ideológia továbbélése stb.) Mindamellett kétségkívül megtalálható a SZDP baloldala részéről a kommunistákkal való együttműködésre törekvés is (SZDP XXXIV. Kongresszus, Fővárosi végrehajtó bizottság állásfoglalásai, SZIM). A szakszervezeti és üzemi bizottsági mozgalomban a MKP-é volt a döntő szó. A pártvezetés elve mindenekelőtt a szakszervezeti demokrácia útján valósult meg. Ezeket az elveket fejlesztette tovább a májusi konferencia. Gazdag tapasztalatokat nyújtott ' ezen a téren a kommunista szakszervezeti vezetők július 7-i plénuma, az üzemi bizottsá-1 gok I. országos konferenciája és a nyári üzemi bizottsági választások. A budapesti munkásmozgalom nagy erőpróbái voltak az 1945. évi októberi budapesti ós környéki törvényhatósági és a november 4-i országgyűlési választások. A MKP vezetői, elsősorban Rákosi Mátyás túlzott illúziókat tápláltak a párt tömegbefolyásáról, lebecsülték az osztályellenség erejét, A párt hatalmas erejét bizonyítja azonban, hogy a i választási tapasztalatokat leszűrve, megvetette az alapját a helyes új munkamódszerek kialakításának. A választások számszerű eredményei, bár nem feleltek meg a baloldal y várakozásainak, de a forradalom mély gyökereiről tanúskodtak a fővárosban. Az értekezés harmadik része az 1945 novemberétől 1946 augusztusáig terjedő időszakot öleli át. Mint ismeretes, ezt a szakaszt az országos politikában a burzsoázia sokoldalú gazdasági, politikai, eszmei támadása, a munkásság ellentámadása és ennek eredményeként a szocialista forradalomba való átnövés meggyorsulása jellemzi. A párt által vezetett baloldal megtartotta pozícióit, sőt sikerült megszereznie az új kormányban a belügyi tárcát. Az ellenséggel való harc közben a párt figyelmét nem kerülhette el az a körülmény, hogy a párttagok számának növekedése általában stagnált, s magában a pártban elterjedtek az álradikális nézetek, amelyek a koalíciós politika felmondását, proletárdiktatúrát, a magántulajdon rendszerének azonnali felszámolását követelték. A pártvezetés felismerte, hogy az ellenség támadásának visszaverése, valamint a helytelen nézetek leküzdése egyaránt feltételezi a párt politikai, szervezeti, eszmei egységének megszilárdítását. Ezért a pártdemokrácia kiszélesítését, a széleskörű nyílt elméleti vitákat, a területi, üzemi pártszervezetek decentralizálását tekinthetjük az ellentámadás kiinduló pontjának. Az általános ellentámadást az 1946. január 5-i első Nagybudapesti Pártértekezlet vezette be, amelyen a 130 000 főnyi fővárosi kommunista párttagság képviselői vettek részt. Az adott időszak tömegmunkáját az egységes munkásfront tőkeellenes támadása, a napi érdekvédelem, az infláció elleni harc jellemezték. A baloldali mozgalmak rövidesen szervezett tömörüléssé váltak. Fontos határköve volt az ellentámadásnak az üzemi bizottságok 1946 januári újjáválasztása, mely 60%-os kommunista többséget hozott, A szén- és hídcsata, a reakciós tisztviselők elleni fellépés, a katolikus klérus provokációi és a gazdasági szabotázs elleni tiltakozó demonstrációk mindmegannyi jelei a párt sikeres tömegmunkájának. Az 1946. február 16-i sportcsarnoki kommunista gyűlés a hatalom balratolódásának és a népgazdaság stabilizálásának kommunista tervét hirdette meg. A március 5-én, a párt kezdeményezésére megalakult Baloldali Blokk budapesti gyűlése fordulatot hozott a koalíció megújhodásáért, a tőke korlátozásáért indított harcban. A kommunista agitáció, mivel a Blokk követelései kormányprogrammá váltak, a kormányprogram végrehajtására mozgósított. A stabilizáció előkészületei során a MKP szerencsésen összeforrasztotta a kormányzati intézkedések rendszerét a tömegmozgalom különböző formáival. A párt szervezetileg erősödött, a létszámnövekedés elérte a havi 5%-ot, Az értekezés negyedik, legterjedelmesebb és mondanivalójában legérdekesebb része a szocialista forradalom meggyorsítása feltóteleinek megteremtését veszi bonckés