Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

916 KRÓNIKA indítottak a Távol-Kelet felé, de a kínai kereskedelmet támogató állami szubvenciót nem bírta el a kincstár. A boxerfelkelós előestéjén a Monarchia kínai pozíciói nemzetközi szempontból alig játszottak szerepet. A kínai népnek ez a hatalmas antiimperialista, haladó felkelése mégis arra ösztönözte a Monarchiát, hogy pusztán nagyhatalmi presztízsből a katonai intervenció útjára lépjen. 1900. június 2-án, majd 7-én a Távol-Keleten tartózkodó Zenta cirkáló tengerészkülönítményeket tett partra Peking ellen, más egységek pedig június 15-én és 17-én a tangkaui pályaudvar és a bakui erődök elfoglalásában vettek részt a németek oldalán. Később Ferenc József a Mária Terézia csatahajó után újabb két hadihajót vezényelt Kínába és létrehozták* a Monarchia távol-keleti hajóraját. Augusztusban hosszas harcok után elesett Peking, és az újonnan partra tett 3 osztrák-magyar hadoszlop a felkelők elleni büntetőhadjáratokban „jeleskedett". A katonai beavatkozás teljes mértékben a német nagyhatalmi politika függvénye volt, amely a Monarchia Dreibundhoz való hűségét demonstrálta. A .Monarchia 30 millió koronás jóvátételt és Tiencsinben egy értéktelen settlementet kapott. Kína 1914 augusztusában, amikor a központi hatalmak ellen belépett a világháborúba, a jávátótelt semmisnek nyilvánította ós megszüntette a tienesini settlementet. Mi volt a magyar uralkodó osztályok álláspontja a Monarchia beavatkozásáról? Az osztrákbarát kormány, élén Szód Kálmánnal, híven követte az osztrák uralkodó körök külpolitikáját. A mögötte álló csoport, amely hűséges kiszolgálója volt az osztrák , és német imperialista érdekeknek, az ellenzék támadásai miatt mégis arra kényszerült, hogy bizonyos mérsékletet tanúsítson. A 48-as függetlenségi ellenzék „a nincs belőle hasznunk" elve alapján a „mérsékelt beavatkozás" hívének vallotta magát. Egyedül a szociáldemokraták emelték fel tiltakozón szavukat. A disszertáció befejező részében egyértelműen elítéli az Osztrák-Magjtar Monarchia katonai intervencióját a hazáját védő kínai nép ellen. Ez az intervenciós politika is világosan megmutatta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, a német imperializmus függvényeként, de ugyanakkor saját imperialista ábrándjait is kergetve, nem habozott a szabadságért küzdő kínai nép leverésében visszataszító, brutális szerepet vállalni, i Dr. Csongor Barnabás, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, opponensi véleményében elismeréssel adózott Józsa Sándor értekezéséről. Megállapította, bár tudott ' dolog, hogy a Monarchiának komoly gyarmatosító törekvései és lehetőségei nem voltak Asmában, s a boxerlázadás leverésében is inkább diplomáciai és presztizsokokból vett részt, a disszertáció eme jelentéktelennek tűnő témája összes történész-lehetőségeit ki tudja bontakoztatni a szerző. Erdeme mindenekelőtt nemcsak a főkérdés kimerítő és helyes elemzésében, hanem a kínai belső helyzet újszerű ós figyelemreméltó ábrázolásában rejlik. A dolgozat megírásánál kétségkívül nehézségként jelentkezett az említett ' felkelés ma már könyvtárra menő irodalma, nehézségként azért, mert éppen a hazai könyvtári ellátottságot tekintve, nehéz volna érdemben valamit is hozzáadni. A szerző éppen ezért helyes ítélettel nem erőszakolta a minden áron való teljességet. Bár a kínai viszonyok ábrázolása — mint azt említette — újszerű, az olvasóban mégis hiányérzet támad, olyan érzés, amely önkéntelenül is többet várna a disszertációtól. Az olvasónak hiányérzete támad más vonatkozásban is. Nem világos az, miért tud a maroknyi imperialista védősereg hevenyészett védősáncok mögött két hónapig ellenállni a túlnyomó számban levő kínaiak ostromának. Szerző szerint az ostromlók célja „inkább az idegenek sakkban tartása, mint kifüstölése volt". Ezt nem ártott volna bővebben kifejteni, mert így, közelebbi magyarázat nélkül, nem érthető. A dolgozat érdemi része azonban igen meggyőzően mutatja be a Monarchia kelet-ázsiai kereskedelmi kapcsolatának vérszegény voltát. Nem kevésbé hű képet fest az osztrák-magyar diplomácia távol-keleti lépéseinek magyar visszhangjáról, sőt arról a körülményről, hogy a közös külügyminisztérium számos esetben a magyar kormány tudta nélkül cselekedett, s ezért a magyar kormány egyáltalán nem tiltakozott. Az értekezés meggyőzően mutatja be az osztrák-magyar imperializmus csatlós, a német imperializmustól függő politikáját, amely végeredményben a Monarchia intervencióját kiváltotta. Összegezve, opponenes megítélése szerint a disszertáció önálló kutatásokon alapuló, sikeres mű, melynek alapján szerzője a kandidátusi fokozat elnyerésére érdemes. Ezután Gonda Imre a történettudományok kandidátusa fejtette ki opponensi véleményét. Feladatát elsősorban abban látta, hogy a disszertáció azon megállapításait vizsgálja, amelyek a boxerfelkelés európai, vagy méginkább osztrák-magyar összefüggéseire vonatkoznak. Ez a feladat igen nehéz, különösen a Monarchia esetében. Míg ugyanis a kínai függetlenség kérdésében a nagyhatalmak állásfoglalása szinte egy-