Századok – 1963
Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899
KRÓNIKA 905 román fejedelemségek közötti kapcsolatok feltárása terén. Külön témakört képezett a munkásmozgalom problematikája, hiszen ezen a téren a román történetírás különösen nagy munkát végzett. A dualizmus válságával, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával kapcsolatban Románia külpolitikájáról, a román hadbalépés jellegéről, az erdélyi román nemzeti párt és a szociáldemokraták magatartásáról szólva az előadó megemlítette, hogy a román történetírás éppen abból kiindulva, hogy a világháború imperialista hatalmak' között folyt, arra a következtetésre jutott, hogy Románia hadbalépése nem biztosíthatta a nemzeti egység beteljesedésót. A nemzeti felszabadulás lehetőségét a Monarchia katonai összeomlása, illetve a forradalom hozta meg az erdélyi románok számára. Beszámolójában utalt azokra a pontokra, ahol ma még bizonyos különbségek mutatkoznak a magyar és román történetírásban egyes kérdések megítélésére vonatkozóan. Megvitatásra került Mucsi Ferenc disszertációjának „A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérvári-kormánnyal. A választójogi tömegmozgalom kibontakozása. A Vörös Péntek" c. fejezete. A hozzászólók egyöntetűen megállapították, hogy I a szerző a kérdést jelentős forrásanyag és irodalom bevonásával, alapjában helyesen ábrázolja. Egyetértettek azzal, hogy elveti a korábbi feldolgozásoknak az 1905 — 1906, évi politikai válságnak forradalmi válságként való értékelését; helytelenítették azonban, hogy a korábbi, valóban téves koncepciót nem cáfolja munkájában és hogy a politikai válság alapkoncepciójából eredő valamennyi következtetést nem vonta le. Túlzottnak tartották így a szerzőnek azt a követelését, amely a szociáldemokrata párttól a magyar nemzeti függetlenségi és az ország területén élt nem magyar népek nemzeti felszabadítási mozgalmának egyidejű támogatását, vagy éppen vezetését kéri számon. A felszólalók kimutatták, hogy ezek a feladatok — az adott objektív helyzet következtében — egymással össze nem kapcsolhatók, sőt egymással szembenálló feladatokként jelentkeztek; összekapcsolásukra — forradalmi helyzet hiányában — a pártnak objektíve sem nyílt módja. Az ún. Kristóffy —Garami-paktum értékelésével kapcsolatban a szerző világosan kimutatja, hogy a paktum politikai alku volt, s elutasítja a korábbi irodalomban a paktumot „árulásnak", a szociáldemokrata pártvezetőség ,,megvásárlásáénak minősítő í értékelést. A hozzászólók ezzel egyetértettek, bírálták azonban a szerzőnek azt az állítását, hogy a paktum „tette lehetetlenné", akadályozta meg a demokratikus erők 1 összefogását. A szerző a bírálatok jórészét elfogadta, különösen a szociáldemokrata párt előtt állt objektív tennivalók helyesebb felmérésének további kidolgozására, valamint újabb, főleg osztrák anyagoknak a munkában való felhasználáséra vonatkozólag. Tilkovszky Lóránt „Magyarok és szlovákok a délszlovákiai magyar uralom első éveiben (1938 — 41)" című munkáját a vita résztvevői elismeréssel fogadták. A szerző részletesen ismerteti és bírálja a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt délszlovákiai területek vonatkozásában folytatott magyar kormánypolitikát; behatóan foglalkozik az átcsatolt terület magyar és szlovák lakossága gazdasági helyzetének és társadalmi viszonyainak alakulásával, politikai szervezkedésének kérdéseivel. A nehéz, eddig feldolgozatlan témát a magyar és szlovák nacionalizmust bírálva, marxista álláspontról ragadja meg. A munkát ért kritikai észrevételek egyrészt arra vonatkoztak, hogy a Csehszlovákia felbomlasztására folytatott magyar aknamunkáról szóló bevezető jellegű fejezetet helyes lenne diplomáciatörténetileg jobban megalapozni; másrészt azt tették szóvá, hogy a munka, amely meggyőzően dokumentálja és bizonyítja a csehszlovák polgári demokrácia társadalmi és szociális fejlettségét a Horthy-rendszerrel szemben, ugyanakkor kevés figyelmet fordít az első csehszlovák köztársaságban érvényesült nemzetiségi elnyomásra, mely nélkül a magyarok gazdasági és politikai helyzete és magatartásuk nem érthető meg kellően. Márkus Lát zló „A bethleni kormányzati rendszer bukása" című munkájának megvitatása során a hozzászólók a kéziratot értékes, gazdag anyagon épülő, jól megírt munkának tartották. A munka pozitívumaként kiemelték, hogy úttörő módon ábrázolja az uralkodó osztályok és középrétegek társadalmi mozgásának differenciáltságát, problémaként bírálták a tanulmányban az ellenforradalmi rendszer jellegének meghatározását; a szerző ugyanis Bethlen kormányzati rendszerét az ellenforradalmi rendszer reakcióskonzervatív típusú diktatúrájaként ábrázolta, s így a bírálók hiányolták a Horthyrendszer fasiszta jellegének kifejlesztését, úgy értelmezve a szerző felfogását, hogy ő a fasiszta jelleget csak Bethlen bukása után tartja a Horthy-rendszer jellemző vonásának. Márkus László hangoztatta hogy meghatározását nem a Horthy-rendszerre általában, hanem a bethleni kormányzati rendszerre kívánta alkalmazni, amely a Horthyrendszeren belül egy reakciós-konzervatív típusú diktatúrát jelentett. Vitára bocsátották Gonda Imrének „A német kérdés tanulságai" c. tanulmányát. Gonda Imre két mozzanatot vetett fel a német kérdés újkori történetéből.