Századok – 1963

Történeti irodalom - Rózsa György: Régi magyar csataképek (Ism. Benda Kálmán) 898

898 TÖRTÉNETI IRODALOM „Hitler Prágában" c. cikkre (128. 1.), amely ugyancsak sokkai árnyaltabb, összetettebb értékelést nyújt, mint maga a munka. Talán éppen az illegális kommunista sajtóból vett rendkívül találó, megalapozott álláspontoknak hangot adó idézetek mutatják legvilágosabban, hogy Karsai Elek gondolatfűzése, sodró, színes és meggyőző fejtegetései bizony néha kissé egyoldalúak. S a külpolitikát mozgató belső társadalmi és politikai erők, s ezek mozgásának háttérbe szorítása leegyszerűsítésre vezet olyan értelemben is, hogy a Németországhoz történő csatlakozás útja 1933 — 39 között a munka alapján töretlennek, egyenes vonalúnak tűnik, s hiányzik azoknak a hullámvonalaknak bemutatása, amelyek a valóság reális feltárásához nélkülözhetetlenek. „Hasztalan volt minden figyelmeztetés — olvashatjuk a 74. oldalon — , Horthy, Darányi, és ennek utóda, Imrédy, ha itt-ott megtorpantak is, és kísérletet tettek arra, hogy az egyoldalú náci barát külpolitikai vonalat felváltsák egy olasz—osztrák—lengyel—magyar vonallal, végül is beálltak Hitler szekerébe, a területi revízió fejében hajlandók voltak Hitlert követni." Ez a megállapítás végsősoron teljesen igaz, azonban történeti munkában ezeket a fentemlített „megtorpanásokat" és „kísérleteket" is be kellene mutatni, annál is inkább, mivel nem csupán egy-egy politikus ilyen vagy olyan lépéséről, hanem a magyar uralkodó osztályok politikai törekvéseiről volt szó. E hiány következtében nem érthetjük meg a viszonylag részletesebben tárgyalt bledi egyezményt, s Imrédy bukása is csupán az egyik zsidó dédszülővel nyer magyarázatot, s így meglepő, hogy Weesenmayer később éppen őt jelöli miniszterelnöknek stb. Az összetettebb ábrázolás igénye meggyőződésem szerint egyáltalán nem ellentétes a népszerű műfaj követelményeivel. Nem gyengítené a munka értékeit és nevelő hatását, sőt csak fokozná azt, ha röviden bemutatná, hogy a magyar uralkodó osztályok milyen aggályokkal viseltettek a hitleri Németországgal szemben, milyen fenntartásaik voltak, s hogyan igyekeztek azokat időről-időre érvényre juttatni, amikor már úgy látták, hogy a kül- ós belpolitikában túl messze szaladtak Hitler kiszolgálása terén. Ha bemutatná, hogy a „fékezések" milyen gyengék, ellentmondásosak, a magyar uralkodó osztályok milyen tehetetlenek voltak még az általuk felismert veszélyekkel szemben is. S végül a revízióért — ami kellő hangsúlyt is kap — mindig és minden fenntartást félre tettek. Mindezen hibák, hangsúlyozni kívánom, lényegében csak az első kötetet jellemzik, s a második kötetben már lényegében alig merülnek fel. Még egyszer szeretném kiemelni, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent munka igen hatásos és hasznos mű, amely jó szolgálatot tesz a tömegek nevelésében, s a műfaj megszerettetésére és ápolására ösztönözheti a történészeket. BEBEND T. IVÁN RÓZSA GYÖRGY: RÉGI MAGYAR CSATAKÉPEK (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum kiadása. Bpest. 1959. 11 I. + 27 1. képmelléklet) A Hoefnagel-féle metszeteket ismertető munka (Régi várképek. Ld. Századok, 1957. 476. 1.) mintájára ez a kiadvány Sibmacher Johann nürnbergi festő ós rézmetszőnek (megh. 1611) Ortelius Hieronymus ismert művében (Chronologia oder historische Beschreibung aller Kriegsempörungen ... in Ober und Under Ungern auch Siebenbürgen . . . Nürnberg, 1602) megjelent, magyarországi várak ostromát ábrázoló 27 metszetét közli. Rózsa bevezető tanulmánya a képek forrásértékével foglalkozik. Megállapítja, hogy Sibmacher metszetei az ekorbeli látképek „jobb darabjai közé tartoznak". Közülük többnek a forrásul szolgáló mintaképét is megtalálta a Dillich-féle krónika metszetei közt, másoknál valószínűsíti, hogy a helyszínen rajzolt eredeti felvétel alapján készülhettek. Felhívja a bevezetés a figyelmet a látképek előterében látható, finoman kidolgozott alakokra, jelenetekre, amelyek szemléletesen ábrázolják a XVI. századvégi katonaélet szinte minden részletét. (A török és a keresztény csapatok táborozása, sátrak, fegyverzet, hadialakzatok stb.) A tanulmány végigkíséri a maguk korában népszerű metszetek életét is, s felsorolja későbbi kiadásaikat. BENDA KÁLMÁN