Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
90 RÁNXl GYÖKGY és szélsőjobboldalon óriási zűrzavar támadt, ezzel szemben megerősödött a párt balszárnya, mely június 2-án keresztülvitte a párt két vezetőjének, Nagy Ferencnek és Varga Bélának a kisgazdapártból való kizárását. A bankállamosítás volt tehát a döntő lépés, mellyel a kisgazdapárton belüli jobboldallal végleg le lehetett számolni, s amelynek segítségével döntő csapást lehetett mérni a burzsoázia gazdasági pozícióira, s a fordulatot a szocialista tervgazdaság felé biztosítani lehetett. A Nagy Ferenc lemondása után felülkerekedő balszárny magáévá tette a bankok államosításának gondolatát, s ha május 28-án a kisgazdapárt gyűlésén a szónokok általában még az államosítás ellen szóltak, s csak egészen kivételes jelenség volt Dinnyés Lajos ceglédi beszéde az államosítás mellett,100 úgy június 10-én a kisgazdapárti képviselők csoportja elfogadta Dinnyés programját a bank-államosításra vonatkozóan. A bankállamosítás tehát valójában az új Dinnyés-kormány programjává lett.10 1 Bár még egy-két nézeteltérés felmerült az államosítás mértékére vonatkozóan, a kommunista párt hozzájárult valamennyi ún. I. kúriás bank államosításához, hangoztatva ugyan, hogy ezt nem tartja feltétlenül szükségesnek. A kisgazdapárt részéről Nyárádi pénzügyminiszter a Gazdasági Főtanács10 2 június 20-i ülésén ismét felvetette, nem lehetne-e megelégedni csak a Nemzeti Bank és a három nagybank államosításával, s új tárgyalásokat kért az ügyben, a szociáldemokrata párt határozott tiltakozására azonban végül is belenyugodtak valamennyi I. kúriás hitelintézet államosításába.103 Maga az államosítás azonban az év őszére maradt. Bár a kommunista párton belül felmerült esetleges rendeleti uton való államosítás, a gondolatot hamarosan elejtik, mivel rossz visszhangot váltana ki.10 4 így magával a terv-előkészítés periódusával nem az államosítás, hanem az állami ellenőrzés végrehajtása esett egybe. Az állami ellenőrzés a május 22-i- megbeszélés után alapjában elfogadott tény lett; viták legfeljebb akörül folytak, mit jelentsen ez ténylegesen, mire terjedjen ki a kiküldött miniszteri biztosok hatásköre. A Gazdasági Főtanács május 28-án fogadta el a bankok állami ellenőrzés alá helyezésére vonatkozó rendeletet, melyet másnap a minisztertanács is megerősített. A rendelet alapjában tisztázta az ellenőrzés formáját (részvények bejelentése, leltár felvétele, a további üzletek ellenőrzése), de világos volt, hogy önmagában az ellenőrzés igen tág kereteket nyújt, s az adott helyzetben igen sok függ az ellenőrzés osztálytartalmától. Ezért indult meg elég jelentős küzdelem a pártok között a miniszteri biztosok személyét illetően. A kérdésben ismét a jobboldali szociáldemokraták ellenállását kellett leküzdeni, akik a szociáldemokrata párt pozícióinak védelme ürügyén ismert tőkés szakembereket akartak mint szociáldemokrata miniszteri biztosokat a pénzintézetekhez kiküldeni.105 Ilyen körülmények között, bár a minisztertanácsi határozat értelmében június 6-ig meg kellett volna történnie a biztosok kinevezésének, még a június 13-i pártközi értekezlet is elsősorban a személyi kérdésekkel volt 100 Szabad Nép, 1947. máj. 28. 101 Kis Újság, 1947. jún. 11. 102 P. I. Arch. 2/9. 23. dosszié. Gazdasági Bizottság 1947. jún. 10-i ülése. 103 Uo. 253/1. 176. d. SzDP Gazdaságpolitikai Osztály 1947. jún. 25-i jegyzőkönyv. — Népszava, 1947. jún. 26. — A kérdés a jún. 25-i minisztertanácson is felmerült. 104 P. I. Arch. 2/9. 23. d. 1947. júl. 22-i feljegyzés. 106 Uo. 2/9. 24. d. Emlékeztető az 1947. júl. 12-i minisztertanácsi ülésre.
