Századok – 1963

Történeti irodalom - Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után. 1686–1708 (Ism. Varga Endre) 876

876 TÖRTÉNETI IRODALOM abból adódik, hogy a szerző sokágú munkája közben nem lehetett egyenlő figyelemmel a mai szovjet és más szooialista történeti és jogtörténeti eredményekre, illetve az Európán kívüli népek mai fejlődésében megmutatkozó faluközösségi hagyományokra és maradványokra. Egy ilyen munka már nemzetközi méretű erőfeszítést igényelne, ennek kezdeményezése azonban szükséges volna, s talán Akadémiánk történészeket és jogászokat egyaránt felölelő II. osztálya lenne rá illetékes. Az ilyen összehasonlító munkálat, amelyben Horváth Pál bizonyára tevékeny szerepet vállalna, meghozná gyümölcseit. Egyebek mellett a „második jobbágyság" és a földközösség összefüggéseinek sokágú kérdéseiben segíthetne eligazodni az ilyen kutatás: miként függ össze e fejlődési szakasz kialakulása Közép-Európa keletén a földközösségi intézmények szétverésével, a megfelelő szakasz létrejötte Oroszországban éppen a földközösségi alakzatok stagnáló fennmaradásával, az örökös jobbágyviszonyok elhúzódása Magyarországon egyes földközösségi formák újraerősödésével. Ezzel csak jelzésszerűen akarjuk felhívni a figyelmet egy ilyen összehasonlító kutatás várható eredményeire és szükségességére. így láthatnók teljességében és fejlődésében a parasztság közösségi intézményeit, életének és munkájának közösségi szféráját, osztályharcainak egykori közösségi kereteit. Ma, a szocialista falu, a korszerű falusi közösség kiépülése idején különösen nagy jelentősége, tudatformáló szerepe volna az ilyen történeti-jogtörténeti kutatásnak. SZÉKELY GYÖRGY BŐNIS GYÖRGY: BUDA ÉS PEST BÍRÓSÁGI GYAKORLATA A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái XXHI.) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1962. 374 1.) A feudáhskori magyar jogtörténet egyik legfeltáratlanabb területe az a jogszolgáltatás, melyet a különböző kamarai hatóságok — az egykorú bírósági szervezet széthulló szerkezetét tovább lazítva s attól bizonyos hatásköröket magukhoz ragadva — a XVII. század végén, illetőleg a századfordulón kifejtettek. A feltáratlanság eddig mind a magyar kamarának az igazságszolgáltatásba való beavatkozására, e hatóságnak a hagyományos fórumoktói elvont funkcióira, mind a bécsi udvari kamarának s Magyarországon létesített szerveinek, a kamarai adminisztrációknak jogszolgáltató tevékenységére egyformán elmondható volt, bár az előbbi a rendi gravamenek közötti súlyánál fogva, az utóbbi a felszabadult hódoltsági területnek a magyar államszervezetbe visszaillesztését akadályozó szerepe miatt, a jogtörténet keretein túlmutató, igen érdekes kutatási témákat ígért. A szerző tehát szerencsésen választotta meg munkája tárgyát, amikor a visszahódított Buda és Pest s a felettük álló kamarai szervek jogszolgáltatásáról részletes képet adva, a mozgalmas korszak történetének említett fehér foltjai közül az utóbbit, értékes adataival, lényegében kitöltötte. A rommá vált, elnéptelenedett Pest-Buda városi élete — mint a szerző bemutatja — a felszabadulás után lassan, nehézkesen indult meg. A tanács ugyan mindkét helyen már 1687-ben megalakult, munkájukat azonban részben a katonai hatóságok beavatkozása akadályozta, részben a bécsi udvari kamara intézkedései szorították korlátok közé, s egyben kivonták a magyar kormányszervek irányítása alól. A Hofkammer ugyanis, mely a visszahódított országrészek feleit közigazgatási és jogszolgáltatási főhatalmat szerzett, a két város jogkörét erősen leszűkítette, s önkormányzatuk kifejlesztését hátráltatni igyekezett. A tanácsok jogszolgáltató funkciója pl. az elsőfokú polgári hatáskörre s a bünető perek előkészítésére korlátozódott. A polgári perek további útja a budai kamarai adminisztrációhoz s harmadfokon magához a Hofkammerhez vezetett, bűnügyekben pedig már az elsőfokú ítéletet az adminisztráció hozta — a tanácsok erre csak javaslatot tehettek —, s a döntés itt is a Hofkammert illette meg. A tanács bírói hatáskörének, a középkori város e féltékenyen őrzött kiváltságának korlátozása, főleg a pallosjog elvonása, fokozta az új polgárság törekvését a két