Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859

868 Iî. N. PONOMAKJOV Hasonlóképpen nagyjelentőségű feladat áll a nagy forradalmi perspektívával rendelkező latin-amerikai népek történetével foglalkozó kutatók előtt. Az előttünk álló feladatok közül ki kell emelnünk a történettudomány olyan területének fejlesztését, mint a kultúra története. Nálunk csupán a kultúra történetének egyes ágaival — az irodalommal, a zenével, az építészettel, a képzőművészettel, a színházzal, a mozival — foglalkozó művek vannak. Ez ma már nem elegendő. Szükségünk van olyan kultúrtörténeti művekre, amelyek a kultúra története valamennyi tényezőjének fejlődését összességében és kölcsönhatásaiban vizsgálják, mint az egyetemes történelmi folyamat múlhatatlan elemét. Ezzel kapcsolatosan szót kell ejtenünk a történészek általános kultúráltságának kérdéséről. A társadalomtudományok közül a történettudomány a legátfogóbb. Évszázadok tapasztalatai bizonyítják, hogy azon történészek művei hatnak a legjobban az olvasóra, akik tüzetesen ismerik a közgazdaságtant, a filozófiát, a szépirodalmat, vagyis a nép életét, annak egész sokrétűségében. Valamennyi történész harci feladata küzdeni a burzsoá történelemhamisítás ellen. Elmúltak már azok az idők, amikor az imperialisták, a kommunizmus elfojtására törekedve, csupán erőre számítottak. Most emellett mind nagyobb figyelmet szentelnek az antikommunizmus lobogója alatt folytatott „ideológiai háborúnak". Az antikommunizmus fő tartalma a szocialista rendszerre szórt rágalom, a kommunista pártok politikájának ós céljainak, a marxizmus-leninizmus tanításainak meghamisítása. A legreakciósabb eszmék terjesztése érdekében indított nme_ „keresztes hadjáratban" nem kis szerep hárul a burzsoá történetírásra. Az Egyesült Államokban például tucatjával működnek az olyan intézmények, mint a Ford-alapítványból pénzelt „A kommunizmus tanulmányozásával foglalkozó tudományos központ", a hírhedt „Szabad Európa" keretei között működő „Kelet- ós Közép-Európát tanulmányozó kutató központ". Az NSZK-ban több mint 90 intézet, társaság ós egyéb szervezet foglalkozik közvetlenül antikommunista „kutatásokkal". Olykor az antikommünista történetírásnak az imperialista hatalmak politikájával való kapcsolata egyszerűen megdöbbentő. Amikor megalakult az Atlanti-tömb, tüstént széltében-hosszában elterjedt a sajátos „atlanti civilizáció" létéről szóló verzió. Ma, amikor < a reakciós nyugati erők oly nagy hűhót csapnak „Európa egyesítése" körül, töméntelen olyan „kutatás" jelenik meg, amely azt bizonyítja, hogy az egész történelmi fejlődés alapja az „integráció" eszméje. Az NSZK-ban, az uralkodó körök által folytatott revansista politikának megfelelően, ismét forgalomban vannak a „Közép-Európa" elméletei, amelyek megpróbálnak történelmi talajt teremteni a nyugat-német imperializmus európai hegemóniájára vonatkozó igényeihez. Azt mondhatnók, hogy a burzsoá antikommunista ideológia frontális támadást folytat a marxizmus—leninizmus ellen, többek közt a történettudományok területén is. Rengeteg tényhamisító könyvet adnak ki a legkülönbözőbb kérdésekről, kiváltképpen a második világháború, a szovjet társadalom és pártunk történetéről. ,,Az SZKP története" tankönyv ellensúlyozására tucatjával jelentettek meg olyan műveket, amelyek gyökeresen meghamisítják ama történelmi harc képét, amelyet pártunk és a szovjet nép a szocializmus győzelméért vívott. — A burzsoá hamisítóknak határozottan vissza kell vágnunk. S ehhez manapság mérhetetlenül több lehetőségünk van, mint bármikor azelőtt. A burzsoá történethamisítás elleni harcot minden irányban és minden formában, a külföldi olvasóra is gondolva, folytatnunk kell. A szovjet történészek előtt álló sokrétű feladat felveti azt a kérdést, mit kell elsősorban tanulmányoznunk, mit értünk a történeti kutatások tematikai aktualitásán. Nyilvánvalóan teljesen alaptalanok azok a még mindig fel-felbukkanó feltevések, hogy a tudományos kutatáshoz „bizonyos történelmi távlatra", bizonyos időbeli távolságra" van szükség, hogy a jelenkori történelem tanulmányozásához az archívumokban még nincsenek megfelelő számú források. Az ilyen vélemények nem állják meg a kritikát. Persze nem húnyhatunk szemet azon nehézségek felett, amelyekkel a mai problémák vizsgálatakor a történészek szemben találják magukat. Itt, amint Engels mondotta, érteni kell ahhoz, hogy biztosan megragadjuk a nagy történelmi események jelentőségét ós következményeit, abban az időben, amikor ezek az események még csak lejátszódnak szemünk előtt, vagy amikor éppen hogy végbementek. A marxizmus — leninizmus nagy megalapítói rendelkeztek ezzel a képességgel. A szovjet történészeknek van kitől tanulniok, s minden szükséges anyag rendelkezésükre áll korunk eredményes vizsgálatához. A tudományban az aktualitás problémája nemcsak a témaválasztás problémája, hanem a téma feldolgozása színvonalának problémája is, annak problémája is, hogy lényeges következtetéseket vonjunk le a jelenkor számára a kutatásokból. Az idő-