Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859

EMELJÜK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZÍNVONALÁT 861 elleni, a rablóháborúk elleni harcukban, a demokráciáért, nemzeti függetlenségért és szocializmusért vívott küzdelmükben. Miért éppen így vetjük fel a kérdést, amikor a marxista-leninista történettudomány jelentőségéről van szó? Azért, mert Marx óta az igazi társadalomtudomány hivatása nem csupán az, hogy magyarázza, hanem az, hogy segítsen megváltoztatni a világot. Ahhoz pedig, hogy megváltoztassuk a világot, vagyis eredményesen megvalósítsuk a forradalmi átalakulásokat, amelyekre a világ megérett —, ismerni kell a múltat és a jelent, tudni kell, hogy mit kell megváltoztatni. Ezeket a tudományos szabályokat követte a párt és Lenin, amikor megváltoztatták a régi Oroszország arculatát. Lenin a program és a taktika kidolgozásakor mindig a történelmi tapasztalatok bőséges anyagára támaszkodott. Az egyetemes történet és a hazai történelem által nyújtott hatalmas tapasztalat birtokában alakította ki a párt politikáját, készítette fel az oroszországi munkásosztályt és a széles néptömegeket a forradalomra. A történelem alapos ismereteinek birtokában születtek meg azok a nagy felfedezései, melyekkel továbbfejlesztette a marxizmust. így Lenin viszonya a történettudományhoz példakép a szovjet tudós és általában a marxista számára. A történész nem szenvedélytelen elbeszélő, aki konstatálja a tényeket. A történész harcos, aki célját abban látja, hogy a múlt történetét a kommunizmusért vívott harc, a demokráciáért és a bókéért, a népek szabad és független fejlődóséért, az imperialista reakció és agresszió erői ellen vívott harc szolgálatába állítsa. A marxista történettudomány végrehajtja a tudományos szocializmus megalapítóinak azt a megállapítását, hogy „az egész történelmet újra kell kezdeni tanulmányozni". A történelem újraírását Marx, Engels, Lenin kezdte el, s ezekre az alapokra az elmúlt 45 év során a szovjet történészek a történettudomány új épületét, a marxista — leninista történettudomány épületét emelték. Az első szakasz, a szovjet történettudomány létrejöttének időszaka, mindannak marxista —leninista átértékelése volt, amit a megelőző történetírás felhalmozott. Ebben a szakaszban döntő jelentősége volt V. I. Lenin közvetlen részvételének az alapelvek kidolgozásában. A történészek osztagát akkor fiatal és idősebb káderek képezték, akik elsajátították a marxista — leninista kutató módszereket. Nagy szerepet játszott ebben az időben M. Pokrovszkij, aki elősegítette a marxista-leninista módszer bevezetését a történettudományba, jóllehet felfogásában és műveiben hibás tételek is voltak. Pokrovszkij sokat tett az Oroszország történelmével kapcsolatos nagyhatalmi és kadetburzsoá koncepciók elleni harc érdekében. „Az orosz történelem legrövidebb vázlata" c. művét V. I. Lenin jóváhagyta. Mindezek ellenére Sztálin az összes halálos bűnökben vétkesnek kiáltotta ki Pokrovszkijt, és éveken keresztül méltatlanul kezelték. Amikor a szovjet nép végrehajtotta a szocializmus alapjainak felépítését, és a társadalomtudományok előtt új feladatok tornyosultak, a szovjet történettudomány már elegendő előfeltételt gyűjtött ahhoz, hogy áttérjen fejlődése magasabb szakaszára. Ennek a szakasznak megkülönböztető vonása az volt, hogy roppant nagy tényanyagot tanulmányoztak marxista—leninista szemszögből. Széles fronton folyt a munka, kiterjedt a történettudomány számos szakaszára, a forráselemzés sok új módszere született meg, példáit adták a történelmi folyamatok lényegébe való mély behatolásának ós sok nagy felfedezés is napvilágot látott. A széles területre kiterjedő kutatás gyümölcse az egyetemes történelem egyes csomóponti kérdéseinek marxista —leninista alapon való értékelése volt, és sok ország és nép történetére vonatkozóan egységes koncepció alakult ki. A szovjet tudósok hozzájárulása a hazai történelem kidolgozásához nem csupán abban áll, hogy rekonstruálják annak az országnak igaz, tudományos történetét, amely olyan kiemelkedő, semmi mással össze nem hasonlítható szerepet játszott az emberi társadalom fejlődésében. Ezenkívül arról is szó van, hogy amikor a szovjet tudósok saját országuk történelmét tanulmányozzák, ez a haladó nemzetközi tudomány számára a marxista—leninista történettudománynak, képletesen szólva, vezető laboratóriuma. A három orosz forradalom történetének feldolgozása, az oroszországi kapitalizmus és imperializmus történetének feldolgozása, a feudális formáció létrejöttének és fejlődésének, a városok létrejöttének és történetének, az államok alakulásának, a parasztság történetének, a népi mozgalmaknak, a társadalmi-politikai tudománynak és más problémáknak feldolgozása, elsősorban pedig természetesen a szovjet társadalom történetének, a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének, a Nagy Honvédő Háború történetének feldolgozása létrehozta a szocializmus korszakának történettudományát és nemzetközi elismerést vívott ki számára. Az eredmények mellett a gyengeségekről, hiányosságokról és a hibákról is kell beszélni. Hogy nem végezhettük el mindazt, amit elvégezhettünk volna és el kellett 8*