Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
858 LUKÁCS LAJOS: KOSSUTH EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁBÓL III Szabad György vitacikkének befejező részében arra keres bizonyítékot, hogy Kossuth igenis helyesen látta és mérte fel a hazai társadalmi erőviszonyokat, nem hajszolt feleslegesen illúziókat.8 5 Amennyiben az általa felsorakoztatott idézeteket elfogadjuk, és megítélésem szerint ez helyén is való, akkor Szabad György önmaga koncepciója alatt vágta a fát és saját maga bizonyította be, hogy mennyire irreális és tarthatatlan komolyan szólni arról, hogy Kossuth az emigrációban az „érdekegyesítés" 48-as politikáját (vagyis a földbirtokos nemesek és parasztok súlyos ellentmondásoktól terhes összefogását) felújíthatta volna. Szabad György első vitacikkében határozottan állítja, hogy ennek az „órdekegyesítés"-nek komoly alapja volt. Most már az a kórdós, hogy mit higgyünk el. Azt, amit az első, vagy amit a második vitacikkében állított? Szabad György első vitacikkében azt helyezte kilátásba, hogy „a számára hozzáférhetővé vált" „kiadott és kiadatlan Kossuth-anyag" alapján bizonyítja a megújított „érdekegyesítés" politikájának hitelességét. Viszont második vitacikkében „a számára hozzáférhetővé vált" anyagok ennek ellenkezőjét bizonyították. De ez a vitamódszer teljesen terméketlen és eredménytelen. Összefüggésükből kiragadott idézeteket gyűjteni természetesen lehet és különösen Kossuth irataiból. Azonban ezeket az idézeteket komolyan értékelni csak az esetben lehetséges, ha figyelembe vesszük azokat a konkrét körülményeket, melyek között létrejöttek. Csakis így érthető meg, hogy Kossuth 1859 végén a reménykeltő hazai nemzeti ébredésről tudomást szerezve rózsaszínűbben látta a helyzetet, mint pár hónappal vagy fél évvel később.8 6 Általánosítani azonban sem egyik, sem másik időpontban keletkezett írásokkal, vagy azok egyes részleteivel nem lehet. A mélyebb összefüggések arra utalnak, hogy sem az ellentmondásokkal terhes „érdekegyesítési" politika megújításáról nincs valójában szó, sem a hazai liberális nemességből való következetesebb kiábrándulásról. Ugyan akadtak pillanatok, mikor Kossuth bámulatos éleslátással rajzolta meg a hazai politütai erők arculatát, de anélkül, hogy a mindebből adódó szigorú következtetéseket levonta volna. Senki sem vitatja, hogy időnként Kossuth félelmetes kritikával ráhúzta a vizes lepedőt a hazai mozgalmak politikai vezetőire, sőt a vele erősen rokonszenvező politikai barátaira is, de mindig annak reményében és szinte önmaga áltatásával is, hogy jobb útra térnek, a helyesebb megoldást választják. A történeti igazság az, és a tények ezerszeresen bizonyítják, hogy Kossuth minden kritikája, fenntartása és bírálata ellenére is abban az illúzióban ringatta magát, hogy a hazai középnemesi vezetőréteg, ha felemásan, ha ingadozóan is, de nem hagyta el a nemzeti ügyet és nélkülük és ellenük nem szabad fellépni. Kossuth ugyan sokat csalódott a hazai politikai vezetőrétegben, és ennek hangot is adott írásaiban, de a 48-as liberális nemesség vezető szerepével kapcsolatos illúzióitól ennek ellenére nem volt képes megválni. Ha megtette volna, sok keserű kiábrándulástól szabadult volna meg . . . Ezen az alapvető igazságon mit sem változtat, ha Szabad György tízszer annyi idézetet is gyűjt össze annak bizonyítására, hogy Kossuth milyen józanul ítélte meg a hazai politikai viszonyokat és „nem ringatta magát a nemzeti egység illúziójában". Amit Szabad György idézeteivel bizonyítani akar, az csak féligazság, a fél igazság pedig torz igazság és elferdíti a történeti valóságot, és a jelen esetben is Kossuth emigrációs politikájának idealizálásához vezet. * Számos problémát lehetne még a vitába bevonni, többek között az 1867-es kiegyezés értékelését is. Azonban úgy gondolom, hogy Szabad György ezzel kapcsolatos nézetei kellő bírálatban részesültek ott, ahol azt részleteiben kifejtette.8 7 Különben is nem érzem szükségét annak, hogy megismételjem nyomatékosabban mindazt, amit ebben a vonatkozásban a Századok 1961. 2 — 3. számában már előadtam. Űgy gondolom, hogy a legfontosabb alapkérdésekben, Kossuth emigrációs politikájának lényegbe vágó problémáiban Szabad György kifejtette nézeteit. Ami véleményemet illeti, számos cikkemben, tanulmányomban és a jelen válaszomban ki van fejtve — az adott keretek lehetőségeihez képest. A további feladat úgy vélem az újabb kutatásokon, feldolgozásokon és forrásközléseken van, és nem a vita tengeri kigyóvá növelésén. Anélkül, hogy elébe vágnák a Századok szerkesztőbizottsága esetleges zárszavának, hangsúlyozni szeretném készségemet az újabb kutatáshoz és hasznos feldolgozó munkához, de a vitát megítélésem és a lovagiasság szabályai szerint a magam részéről lezártnak tekintem. LUKÁCS LAJOS «ä Szabad György: i. h. 932. és kk. 1 " Vö. Kossuth : Irataim. II. köt. 57. és No. 1. " Századok. 1962. 206. és kk. 1.
