Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁLÁSÁRÓL 853 szenvedélyes vitát, melyet a nyugati magyar emigránsok egyes vezetőivel és a különböző más nemzetiségű emigráns főnökökkel közvetve vagy közvetlenül folytatott. A „kutahiai alkotmány" azt a maximumot foglalta össze, ameddig Kossuth meggyőződése szerint elmehetett. Ennek határát viszont éppen azon alapelvek fenntartásában látta, melyek már 1848-ban is tragédiához vezettek, és a nemzetiségeket múlhatatlanul szembefordították a magyarsággal. Azok a rendíthetetlen alapelvek, melyek 1848-ban és annak utána is sarkpontját képezték Kossuth nemzetiségi elgondolásainak, a következők: Magyarországon csak egy politikai nemzet létezik, a magyar, ós ennek részeit alkotják a különböző nyelveket beszélő népek, melyeket nem lehet elismerni nemzetként. Az ország integritásának sértetlen fenntartása, semmiféle engedmény az ország nemzetiségi alapon történő tartományi felosztása irányában, a területi autonómia elvetése. Köztudomású, hogy már 1848 —49-ben is nem egy kísérlet történt — ha megkésve is — a nemzetiségi béke megóvására ós nem jelentéktelen ígéretek is hangzottak el Kossuth és a magyar kormány részéről, de többek között éppen azon bukott meg mindenfajta kísérlet az együttműködés és a béke megteremtésére, hogy Kossuth azokban az alapvető kérdésekben nem volt hajlandó engedményeket tenni, melyekhez 1851-ben is váltig ragaszkodott.6 6 Sőt hozzátehetjük, hogy 1862-ben is úgy látta, hogy ,, ... az ország territoriális integritása s .politikai egysége, azon liatár melyet a nemzetiségi kérdés elintézésénél szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni . . ."67 Ezeket a kossuthi alapelveket Szabad György nem méltányolja kellőképpen, mert ha méltányolta volna, aligha állította volna oly határozottan, hogy a „kutahiai alkot, mány" alapelvei ,, . . . messze meghaladták az 1848-as forradalmi vívmányokat . . ." De korántsem csak arról van szó, hogy Kossuth papírforma szerint 1851-ben ellenezte a különböző nem magyar népek nemzeti jogainak a magyarral hasonló elismerését, de a továbbiakban tanúsított gyakorlati politikájában is hasonló álláspontra helyezkedett. Nehezen feloldható ellentmondás származott többek között abból is, hogy felháborodottan ellenezte, hogy az Európai Központi Demokrata Bizottságba, melynek személye mellett Mazzini, Ledru-Rollin volt kimagasló képviselője, a párizsi román emigráció is képviseletet, nyerjen. Kossuth azzal indokolta álláspontját, hogy a románok nem képeznek nemzetet, hanem csak néptörzset, minden történeti hagyomány, nemzeti öntudat és \ közös nyelv nélkül, és különben is állandó ellenségeskedésben vannak egymással. Kossuth teljesen magára maradt eme tarthatatlan álláspontjával, és a bizottság tagjai, beleértve a magyarokat is, Mazzini mellett foglaltak állást. Nem kis vihart váltott ki továbbá, hogy amikor a románok képviselője, Bratianu Demeter megjelent az Európai Központi Demokrata Bizot tság későbbi ülésén, Kossuth tehetetlenségében gúnyosan a románokat Mazzini talált gyermekeinek (L'enfant trouvé de Mazzini !) nevezte, ami ellen Mazzini öklét rázva tiltakozott, adta elő visszaemlékezéseiben Marzio Quadrio az Európai Bizottság egykori titkára. Mikor egy román poUtikus utóbb Quadriot arról faggatta, hogy minő hatással volt rájuk Kossuth magatartása a románokkal kapcsola tban, röviden csak annyit válaszolt, hógy „már azelőtt jóval meg voltunk győződve, én is, meg Mazzini is, hogy Kossuth karakter nélkül való ember. Ő csak affektálta a nemzetiségi elv iránt való lelkesedésót, de csak hóhérnak lett volna jó a nemzetiségek számára . . ."68 Az eset annyit mindenesetre tükröz, hogy a „kutahiai alkotmány" kidolgozását követő időkben milyen volt a hangulat a nemzetiségi 'vezetők körében Kossuthtal kapcsolatban. Mikor az 1859-es háború kirobbant, és Kossuth létrehozta az ismert megegyezését III. Napóleonnal, az idő sürgetően napirendre tűzte, hogy egyet és mást kellene tenni a nemzetiségekkel való egyetértés létrehozására. Kossuth ekkor nem tett se kevesebbet, se többet, mint elővette az 1851-es alkotmánytervet, és azt ajánlotta nemcsak Teleidnek és Klapkának, de a hazai agitáció számára is elvi alapnak.69 Ekkor Teleki ós Klapka a békesség kedvéért elfogadták minimumnak azt, amit Kossuth maximumnak szánt, és mindhárman alá is írták azt a hazába küldött üzenetet, melyben röviden szó volt az alkotmányterv fő vonalairól. Viszont a „kutahiai alkotmányterv"-nek aligha lehetett más hatása az 1850-es évek végén és az 1860-as évek elején, mint 1851-ben. Amennyiben a nemzetiségi körökben és a Magyarországgal szomszédos államokban egyáltalában felfigyeltek a programra, keserű és fájdalmas hangon jegyezték meg, hogy Kossuth nem változott. Egyébként is olyan „írott malaszt"-nak tekintették, melynek semmiféle gyakorlati jelentősége •• Uo. 11 O. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 4044 c.; L'Aileauza. 1882. jún. 1. " 11. C. Livianu román politikus 1875-ben találkozott Quadrióval és beszélgetésük tartalmát visszaemlékezésként közölte a. bukaresti Constitutionalul című lapban 1894-ben. (Vö. Jancsó Benedek : Szabadságharcunk és a dákó-román törekvések. Bpest. 1895. 198. és kk. 1.) Egyébként Marzio Quadrio a románok részvételéről a Központi Európai Demokrata Bizottságban és a felvételük körüli ellentétekről szól visszaemlékezésében a „Roma del Popolo" című újság 1871. 4—6. számában; vö. Cretzianu: Din arhiva lui D. Bratianu. I. köt. Bucureçti. 1933; A. Marcu: Conspiratori. 50. és kk. 1. '* Kossuth : Irataim. I. köt. 449. és kk. 1.
