Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁI.ÁSÁRÓL 847 mélt — háborújáról.2 0 Nagyfokú naivitás volt azt feltételezni, hogy III. Napóleon 1860 februárjában kiutalja azt a 325 000 frankot, melyet Kossuth Teleki László közvetítése útján a hazai mozgalom szervezésére és az emigráció feladatainak ellátására kért.21 Teleki egyáltalában nem szépítette a való helyzetet Kossuth előtt, és párizsi próbálkozásaival kapcsolatban 1860. február 15-én megírta Kossuthnak, hogy itt csak a törvényes utat ajánlják, és hallani sem akarnak fegyveres felkelések támogatásáról, és újabb háborúra Ausztriával pedig aligha lehet számolni.2 2 Thouvenel Kiss Miklós útján szintén azt tanácsolta, hogy egyelőre Magyarország csakis a törvényes úton járjon, folytassa ugyan az ellenállást, de ne vigye kenyértörésre a dolgot.2 3 Nem érkeztek biztatóbb hírek Torinóból sem. Cavour egyelőre nem sok kilátást látott a Kossuth által remélt osztrák-ellenes háborúra.2 4 A történeti igazság az, hogy Kossuth 1859 végén és 1860 elején, ha meglehetősen keserűen és bénultan is, de ugyanakkor mégis szorgalmazta a remélt kedvező helyzet kialakítását, és éppen a sok tekintetben irreális „helyzetelemzése" miatt sorozatos csalódásokban lett része. Fatális félreértése az adott történelmi helyzetnek, ha azt állítjuk Kossuthról, hogy elemzése „kitűnő a kibontakozás személyi feltételeinek meghatározásában is . . ." Ezt Szabad György arra alapozza, hogy Kossuth 1859 végén és 1860 elején valóban fűhöz-fához fordult Garibalditól egészen Napóleon hercegig, Farmitól Thouvenelig, hogy az általa óhajtott osztrák-ellenes háború már a tavasszal megvalósuljon. A Caprerára visszavonult Garibaldinak volt igaza és nem Kossuthnak, aki arra kérte, hogy térjen vissza II. Viktor Emánuel szolgálatába.2 6 Ami az 1859-es háború nyomán történt, annak ódiumát még Cavour is igyekezett átmeneti visszavonulásával elhárítani magától, mennyire inkább tehát Garibaldi, aki nem akarta nevét adni egy olyan monarchista politikához, mely csak kompromittálhatta, mely elvezetett Nizza és Savoya elvesztéséhez. Természetesen Kossuth néhány soros udvarias hangú semmitmondó választ kapott Garibalditól.2 6 De eredményét tekintve Farini válasza sem értékelhető pozitívabban.2 7 A történeti valóság Szabad György következtetéseivel ellentótben az, hogy 1860 első hónapjai nem „igazolták Kossuth elemzésének helyességét" és a „kibontakozás személyi feltételeinek meghatározásában is" illúziókat kergetett. 3. Kossuth Garibaldi expedíciója idején kifejtett tevékenységével kapcsolatban a szóban forgó előadásban többek között azt olvashatjuk, hogy ,,a reménység, ami 1860-ban eltöltötte a nagy száműzöttnek és társainak lelkét, nem volt indokolatlan", mert ,, . . .objektiv tendenciának, a nemzeti önrendelkezés tendenciájának felismerésén alapult . . ."2S Ha volt valaki, aki 1860-ban helyesen ismerte fel az objektív történelmi tendenciákat ós fordította azt a lehetőségek végső határáig, a népszabadság, a társadalmi haladás javára, akkor ez Garibaldi volt. Viszont az is történelmi tény és teljesen-indokolatlan lenne szépítgetni, hogy Kossuth éppen ebben az időben elég értetlenül állt a vörösinges vezér tevékenysége előtt. Kossuth a szicíliai eseményeket amolyan helyi jelentőségű perpatvarnak fogta fel jó ideig, melynek különösebb hatása a magyar ügyre nem lehet.2 9 A Garibaldi seregében szervezett magyar légiónak sem volt sok köze Kossuthhoz, és ezt egyáltalában nem is tagadta.3 0 Kossuth aggodalmaskodott amiatt, hogy Garibaldi esetleg átkelhet Szicihából Calabriába ós ilyen értelemben levelet is írt Türr Istvánnak. A nápolyi mozgalmakról is az volt a véleménye, hogy helyesebb lenne, ha Garibaldi nem avatkoznék be.3 1 Garibaldi Róma felszabadítására irányuló tervéről eléggé közismert Kossuth nézete. Cavourral egyetértésben, a vele folytatott megbeszélés után fordult Garibaldihoz, 20 Utalhatok Rapetti Kossuthhoz intézett 1860. jan. 25-én kelt levelére, melyben elég érthetően jelzi, hogy aligha lehet arra számítani, hogy a „pénzügyileg küzdelmei által kimerült, újjáalakításának nehézségeivel küzdő" Piémont önálló kezdeményezések útjára lépne Ausztria ellen. (Kossuth : Irataim. II. köt. 365—367. 1.); Napoleon herceg ugyancsak 1860 januárjában tudomására hozza Klapkának, hogy „jobb lesz, ha Kossuth ür jelenben még nem jön Párizsba" és Angliában működik „izgatni a közvéleményt". Egyébként semmi bizonyossal nem kecsegtet. (Uo: 387—388. 1.); Klapka 1860. márc. 4-én arról értesíti Kossuthot, hogy a francia udvar nem akar háborút (uo. 402— 404. 1.). " Kossuth : Irataim. II. köt. 391. és kk. 1. " Uo. 398—399. 1. •• Uo. 415. 1. 24 Pulszky Ferenc jelentései Kossuthhoz uo. 527. és kk. I. " Kossuth Lajos Garibaldihoz. London, 1859. dec. 2. (О. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 2936.); vö. Kossuth : Irataim. II. 341. és kk. 1. 21 Garibaldi Kossuth Lajoshoz. Pino, 1860. jan. 8. (О. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 3158.). vö. Kossuth : Irataim. II. 345. 1. " Kossuth Lajos Farmihoz. London, 1859. dec. 16. Kossuth : Irataim. II. köt. 346—348. 1.; Farini Kossuth Lajoshoz. Modena, 1860. jan. 2. uo. 348—349. 1. 28 Szabad György : i. h. 923. 1. 2* Kossuth Lajos Pulszky Ferenchez. London, 1860. máj. 31. Ács Tivadar : Népek tavasza. Bpest. é. n. 151 és kk. 1. 20 Vö. Kossuth Lajos Ludvigh Jánoshoz. London, 1861. jan. 31. (О. L. Kossuth-gyűjtemény. II. S. 2.-65.). 21 Kossuth Lajos Tttrr Istvánhoz, London, 1860. júl. 29. (О. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3354.).
