Századok – 1963
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin hagyatékából 831
SZABÓ EB VIN HAGYATÉKÁBÓL 835 jövedelmező alapítványai, sem jól javadalmazott sinecurái, melyekkel gondolkodóit elláthatná . . . Ezért a szocialista tudós igen sok esetben egyúttal saját megismerésének népszerűsítője, propagandista és militáns egy személyben. S merjük mondani, hogy amidőn így szerencsésen megszabadul attól a munkamegosztástól, mely a tudós világban is megteremtett egy minden tekintetben kártékony típust, egyszersmind tudományának is jó szolgálatot tesz, mert sűrű érintkezésben az emberekkel, a való világgal és való viszonyokkal, elméleti tétélei folyton régigszenvedik a való élet kritikáját, a társadalomtudomány igazságainak egyedül megbízható, egyedül mérvadó próbáját, igazolását."14 Kautskyról szóló ismert könyvében mondja Lenin azt, hogy Kautsky Marxot és Engelst csaknem könyv nélkül tudta, és hogy Kautsky összes írásai után ítélve, íróasztalában és fejében volt néhány fiók, amelyekben a legpontosabban és az idézgetés számára legalkalmasabb módon szét volt osztva mindaz, amit Marx és Engels írtak. Ennek ellenére Kautsky fölületessége nem volt egyedi jelenség. Hajlamos volt arra is — amint ez Engelsnek ,,A szocializmus Németországban" és „Az erfurti program kiritikája" c. cikkeivel kapcsolatos, Szabó Ervinnek írt megjegyzéseiből is kitűnik —, hogy „az ún. ortodox forradalmi marxizmus első teoretikusaként"1 6 önkényesen értelmezze, sőt félremagyarázza a marxizmus klasszikusainak egyes állásfoglalásait. Lenin meg is magyarázza ennek az okait : ,,Ha e jelenség filozófiai alapjairól beszélünk, akkor a dolog a dialektikának eklekticizmussal és szofisztikával való felcserélésére vezethető vissza. Kautsky nagy mestere az ilyen felcserélésnek."1 6 Szabó Ervin — megsejtve mindezekben Kautsky későbbi reformizmusát — bizonyára nem véletlenül hangsúlyozza könyvének előszavában: „Ne elégedjenek meg a marxizmusnak harmadkézből való ismeretével, ne még leghívebb hívei, quasi hivatalos magyarázói ismertet ét ével sem. Kari Kautsky és . . . kétségkívül igen jó marxisták, de Marx és Engels mégis csak jobbak."1'' Szabó Ervin levélhagyatékában a Marx — Engels kiadással foglalkozó Kautsky -levelek mellett különös figyelmet érdemel még az 1904-ben kelt első levél is. Általában a törtónelmi materializmussal, különösen pedig a sok nagy egyéniséget felszínre hozó 1848-as forradalmakkal kapcsolatos tanulmányai vezették el Szabó Ervint ahhoz a kérdéshez, hogy: „mi hát a törtónelmi materializmus világában a nagy emberek, a nagy személyiségek szerepe, jelentősége?" Mivel „csak egy helyet tudunk a Marx — Engels-féle rendszerben, ahol a nagy emberek szerepéről kifejezetten esik szó: ez is Engelsnek egy magánlevelében",1 8 Kautskyt kéri fel a kérdés alaposabb megvilágítására. Így született meg a mondanivaló szempontjából legtartalmasabb Kautsky-levél, amelyben szinte tanulmányszerű színvonalon és terjedelemben Kautsky igen érdekes és eredeti módon, tanulságos történeti példákkal illusztrálva elemzi az egyén ill. a nagy ember társadalmi, történeti szerepét. A levél értékét növeli az a körülmény, hogy írója ilyen összefüggésben másutt nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s a benne kifejtett gondolatok nem találhatók meg az eddig magyarra lefordított Kautsky-írásokban sem.19 Szabó Ervin — bár elfogadta és fel is használta Kautsky fejtegetéseit a történelmi materializmus nagy emberekkel kapcsolatos álláspontjáról — később azonban letért a történelmi materializmus következetes alkalmazásának útjáról, megpróbálta ugyanis azt a már említett lavrovi idealista történetbölcselettel összeegyeztetni. Hiába figyelmeztette Kautsky, hogy ne akarjon a marxizmusba „szubjektív és pszichológiai tendenciát" belemagyarázni, Szabó Ervin végül is beletévedt a Kautsky-megjósolta ideológiai zsákutcába, amikor lényegében elfogadta Lavrov filozófiájának alaptételét: „Minden társadalmi haladás a kritikusan gondolkodó egyéniségek érdeme."2 0 Kautsky utolsó leveleinek egyikében utal arra a kritikára, „polémiára" Engelsszel szemben, mely gyakran kifejezésre jut Szabó Ervinnek az 1848-as forradalomról szóló írásaiban. Anélkül, hogy ennek a meglehetősen bonyolult kérdéskomplexumnak a részletes taglalásába bocsátkoznánk — Révai József már említett két tanulmányának erre vonatkozó mélyenszántó elemzései2 1 egyébként is elvégezték már ezt —, csupán néhány idézettel bizonyítjuk, hogy Szabó Ervin maga sem vallott ezekben a kérdésekben egyöntetű, határozott álláspontot, még egy és ugyanazon könyvében sem: Uo. 15 Szabó Ervin megfogalmazása. "Lenin : i. m. 346. L 11 Szabó E. : Marx és Engels Válogatott Művei. X—XI. 1. " Uo. 187. 1. 19 A témával Plechanov foglalkozott a legkimeritőbben. Szabó E. válogatott írásai 180. I. „Lavrov történetbölcseletének ezen alaptétele a mi tételeinknek is végső következményük" — mondja Szabó Ervin ugyanitt. 11 Révai J. : i. m. 75, 78, 90—109, 112—114, 197—212. 1.
