Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
806 LACKÓ MIK LÖS A nyilas „egységet" — amelyet minden jel szerint a fasiszta Németország is szorgalmaz — persze nem könnyű megteremteni.11 4 Hiába írja ez időtájt Erdélyi József versében: „Testvéreim, ha egy a cél, // olyan mindegy: ki a vezér"—115 a fasiszta vezérek nem egykönnyen mondanak le „elsőbbségükről". Személyes torzsalkodásaiknak és egymás elleni áskálódásaiknak azonban politikai háttere is van. A nyilas frakciók vezető gárdája, mint láttuk, lényegében azonos társadalmi rétegből, az ellenforradalom földesúri, katonatiszti, hivatalnoki és csak részben kispolgári elemeiből táplálkozik, de komoly nézeteltérések állnak fenn közöttük egy kérdésben: a fasiszta „radikalizmushoz" való viszony kérdésében. A 40 000 holdas nyilas gróf, Festetics Sándor Nemzeti Szocialista Pártja Szálasi táborát túl radikálisnak tartja, egy ilyen mozgalomtól egy gróf még akkor is retteg, ha nyilas. Szakít is Balogh István debreceni fasiszta vezérrel11 6 és híveivel, akik Szálasihoz vonzódnak, s ehelyett a másik nyilas gróf, Pálffy Fidél ugyancsak „mérsékelt" csoportjával köt „szervezési és baráti egyezséget".117 Visszautasítja az egyesülést és Szálasi vezérségét a Salló János vezetése alatt álló ,,úri"-értelmiségi fasiszta Nemzeti Front is; Salló nyilatkozatában kijelenti: nagy hiba, hogy a mozgalomban nincs egység, de „az egység létrehozása iránti törekvéseknek nem szabad... a vezérkeresésben kimerülniök. .. sokkal fontosabb egyelőre a vezetőréteg problémája" —, hiányolja Szálasi mozgalmában a vezetők kellő „gazdaságpolitikai" tudását, szervezőképességét, politikai érzékét.11 8 Mindennek ellenére a nyilas egység-törekvések 1937 őszén bizonyos eredményre vezetnek. Október 23-án — hosszas előkészítő tárgyalások után — a budai Vigadóban a nyilvánossággal is közlik ifj. Balogh István „Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Pártja", Endre László és gróf Széchenyi Lajos „Fajvédő Szocialista Pártja" s néhány más nemzeti szocialista frakció és párttöredék egyesülését Szálasi mozgalmával.119 Érdekes, hogy az egyesülést bejelentő szónok. Szálasi betiltott pártját, a NAP-ot „a félrevezetett kaszáskeresztes tábor" utódjaként említi. A gyűlés nagyobbrészt „úri"-középosztályi, kisebb részben kispolgári közönsége nagy ünneplésben részesíti Szálasit, aki katonás mondatokban fejtegeti „a hungarizmus" három alappillérét: az erkölcsi (igaz Istenhit, igaz Krisztus-szeretet), a szellemi és az anyagi „pillért" (minden a népi közösségé, melyet az állam testesít meg; „a népi közösség felépítésében a paraszt a nemzettartó, a munkás a nemzetépítő, az értelmiség a 114 A monográfia más helyén nyer bizonyítást, hogy az egységet sose tudták — és nem is tudhatták — létrehozni. 116 Ék. Erdélyi József verse a Virradat 1937. aug. 30-i számában. 116 Az 1935. évi választásokon csak két „nemzeti szocialista" jutott be a parlamentbe: Festetics Sándor gróf és szövetségese, ifj. Balogh István. 117 Hubay Kálmán : Darányi Kálmán és a mozgalom kibontakozása. Előadás a Nyilaskeresztes Párt tanfolyamán 1940. (Orsz. Széchényi kvt. Sokszorosítás.) 118 Salló nyilatkozatában kifejti, hogy ,,a Nemzeti Front Európa legelső jobboldali mozgalmának, az orkánként indult, de sajnos hamar elült 1919 —20-as magyar nacionalizmusnak eszmei alapjaihoz tér vissza. Erre a sajátosan magyar alapra állította a Nemzeti Front azt az építményt, amely a magyar szocializmust jelenti." Érdekes egyébként az a megállapítása, hogy ,,. . . az úgynevezett szélső jobboldali mozgalmak aktivitása tulajdonképpen csak Gömbös Gyula halála után indult meg . . ." Virradat, 1937. dec. 4. 119 A többi frakció és párttöredék: Pálffy Fidél pártjának egyik főkerülete, Irredenta Tábor, Festetics mozgalmának főkerülete. Virradat, 1937. okt. 24. és Sombor-Schireinitzer : i. m. 20. 1.
