Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FELS'ÖBÜIil NAGY PÁL ÉS A BÉCSI KORMÁNY 775 sítette, hivatkozott Nagy Pál közismert becsületességére s arra, hogy pénzt egyébként sem fog kezelni, s a királynak ismételten Pálffy kérésének elutasítására tett javaslatot." További tiltakozó irataiban Pálffy azzal is érvelt, hogy Nagy Pál nem ért a gazdálkodáshoz, hiszen még a maga gazdaságát sem tudta ellátni. A kancellár ezzel szemben a köztudomásra hivatkozott, hogy Nagy Pál nem a rossz gazdálkodás miatt volt kénytelen megválni birtokától, hanem azért, mert alkalma nyílt azt rendkívül kedvező áron eladni.100 Pálffy kemény ellenállása a kancellár még határozottabb fellépését vonta maga után, s lia féléves késedelemmel is, de 1833. január 7-én Nagy Pál a kerületi tábla kiküldötte és a Pálffy-birtokok tisztjei előtt letehette az esküt és átvehette elődjétől a zárgondnokság számadásait.101 Ez az aktus sem jelentette azonban Pálffy tiltakozásainak végét: ezek végigkísérték Nagy Pál zárgondnoki működését egészen annak 1848-ban bekövetkezett megszűntéig. Pálffy belekötött Nagy Pál minden intézkedésébe, panasszal élt elszámolásaival kapcsolatban, megvádolta, hogy az arisztokrácia iránt táplált gyűlöletét érvényre juttatja a zárolt javak kezelésében is, s hogy szándékosan húzza az adósságok tisztázását, mert haláláig a zárgondnokságból akar megélni,102 sőt arra is kísérletet tett, hogy a kerületi tábla egyik ülnökének megvesztegetése útján próbálja elérni Nagy Pál eltávolítását.10 3 Megdől tehát Nagy Pál védelmezőinek az az érvelése is, mintha Nagy Pál és Pálffy gróf között valamiféle baráti harmónia uralkodott volna a zárolt vagyon kezelése kérdésében.10 4 Hátra van még annak a kérdésnek a megvizsgálása, hogy valóban jelentéktelen volt-e a zárgondnokság jövedelme azokhoz a lehetőségekhez képest, amelyek között Nagy Pál válogathatott volna, ha politikai meggyőződését valóban áruba kívánta volna bocsátani. Э9 Pálffy okt. 8-i kérvényét, a király leiratát ós a kancellár okt. 21-i felterjesztését ld. OL, M. Kane. ált. iratok 12.579/1832. sz. alatt. 100 ,,. . . Paulus Nagy . . . partem bonorum suorum neutiquam ob praetensam practicae oeeonomiao ignorantiam, propriaeque immobilis substantiae administrandae incapacitatem, sed ad notorietatem publicam eum notabili rei suae familiaris accessione, ob factum sibi per Camerarium Regium Isidorum Jankovich magnae summae oblatum, faventissimo pretio vendiderit. . ." (Uo. 413/1833. sz.) 101 Vö. uo. 12.902, 13.109, 13.118, 13.444, 14.028, 14.029, 15.404, 15.405/1832., 413, 1408, 1412/1833. sz. 102 ,,. . . ingenti cum dolore profiteri cogor: quod . . . praementionatus crudus, ac Personae, Juriumque meorum saevissimus hostis, modernus quippe Administrator Paulus Nagy, cui nihil, quod non violet, sacrum integrumque satis est, proprii lucri et commodi causa idem adeo diuturnum Bonorum meorum Sequestrum perennare adlaborat, — nullum in orbe tam grave futurum mihi sit sacrificium, quod non in mei ab eo liberationem immolare paratus forem !" (Uo. 11.382/1833. Pálffy Ferenc 1833. aug. 25-i keltezésű hosszú panasziratából.) Ez a nézet különben a közvélemény körében is elterjedt volt. Az egyik hitelező, Benyovszky Péter pesti ügyvéd pl. szintén azt panaszolta egy beadványában, hogy Nagy Pál „zsíros sine curai hivatalának örökíthetése kedvéért" halasztja a hitelezők kielégítését, pedig a hitelezők nem kötelezhetők arra, „hogy önáldozatukkal Nagy Pálnak holtáig pensiót biztosítsanak". (OL, Benyovszky Péter iratai, rendezetlen anyag.) 103 Vö. a kancellár Sedlnitzky rendőrminiszterhez intézett 1834. jún. 11-i átiratával, OL, M. Kane. ein. 888/1834. — A Pálffy-zárgondnokság Nagy Pállal kapcsolatos ügyeinek további alakulására ld. OL, M. Kane. ált. iratok 1417, 3381, 4080, 4289, 4878. 8697, 10.884, 11,382, 11.383, 11.790, 12.407/1833., 2036, 5946, 6367, 11.042, 13.041/1834. stb. sz. ÍM ER R ŐI a kérdésről a szakirodalomban csak Frankenburg Adolf adott helyes képet, aki magától Pálffytól szerezte értesüléseit. Frankenburg megírta, hogy Nagy Pál kinevezése Pálffy akarata ellenére történt, s hogy Pálffy állandóan igyekezett tőle megszabadulni. (I. m. 23. s köv. 1.)
