Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
756 BA RT A ISTVÁN kompromisszumra s a nádori közvetítés elfogadására hangolja az ellenzéket.26 Törekvései több-kevesebb sikerrel jártak, jóhírét azonban nem öregbítették az országgyűlési közvélemény előtt: ennek legőszintébb fokmérője, a pasquillus-irodalom már szinte csak negatív színeket talál egész országgyűlési tevékenysége ábrázolására.2 7 Az 1832/36-i országgyűlésen erősödött meg tehát a közvéleményben az a meggyőződés, hogy Nagy Pál hűtlenné vált korábbi eszméihez, s követve annyi más ellenzéki társát, a kormány szolgálatába állt. Ennek az országgyűlésnek a bezárultát tekinthetjük Nagy Pál politikai oljelentéktelenedése kezdetének is. Az 1839/40-i országgyűlésen ugyan még képviselte megyéjét, alig játszott azonban valamelyes szerepet a pártok harcában.28 Az 1832/36-i országgyűlés jelenti pályáján a törést, ez az időszak állott később is a személyével foglalkozó irodalom érdeklődésének középpontjában. Az életéből ekkor még hátralevő több mint két évtizedet a visszahúzódás, a magány és a keserű inegbántottság jegyében élte le, alig nyújtva feljegyzésre méltót a történetíró tolla számára. Vizsgálódásunk következő szakaszában a kortárs közvélemény jobbára • elmarasztok) vallomásával szemben meg kell hallgatnunk azok véleményét is, akik — kortársak és későbbiek — a vádlott bűntelensége mellett hallatják szavukat. Ezek élén magát Kossuthot említhetjük meg, aki a messze Zemplénből még a régi Nagy Pál képével érkezett Pozsonyba, s Tudósításainak egyik első számában még arról a Nagy Pálról írt, „kinek szerencsétlensége, hogy a jelen kor századdal van utána hátra".29 Később sem használt egyetlen elítélő kifejezést sem vele kapcsolatban, s megnyilatkozásait a legjobb ellenzékieknek kijáró megkülönböztetett figyelemben részesítette. S a szigorú vádló, Kölcsey is megenyhült vele szemben Pozsonyból való búcsúja órájában; igaz, hogy magasztaló szavai elsősorban a régi Nagy Pálnak szóltak, akit büszkén vallott mesterének.30 így békélt meg vele Széchenyi is — aki pedig korábban 26 Vö. Országgyűlési Tudósítások, IV. köt., megf. helyeken. — Ekkor panaszkodik az országgyűlésről Temesbe hazatért fiatal Vukovics Sebő barátjának, Ormos Zsigmondnak a reakció előretöréséről, „hogy Széchenyi és az olyan Nagy Pál-féle embereket undorító csúszás-mászásig lehet magasztalni, ellenben Wesselényinek, Kölcseynek még a nevét sem szabad kiírni." (Bártfai Szabó : i. m. I. köt. 226. 1.) 27 „Aki már anyát ölt meg, kisebb bűntől nem remeg" — mondja az egyik ilyen gúnyvers; „Hasztalan híjába Nagy Pál, a Hazádat árulod már" — kezdődik egy másik. (Akad. Ivönyvt. kézirattára Jogt. -Orszgy. 4r 24. sz. 235, 236. 1.) Egy harmadik szerint ... ő is mint más többek, A hazának vermet ás. Hajdan még cifra lepleket Húzott minden tettére, Tisztelet s örömkiáltás, Szállt mindenütt nevére. Örült maga is Hunnia, Hogy van még egy igaz fia: De jaj megcsalatkozott, Pali, meg is átkozott ! Gúnyszó az 1832/33-i országgyűlésre / (Hazánk, 1866. VI. köt. 457. 1.) 28 Vö. Horváth M. : i. m. I. köt. 557. 1. 29 Az 1833. jan. 12-i országos ülésről szóló tudósításban. (Országgyűlési Tudósítások I. köt. 96. 1.) 30 Vö. az 1835. febr. 9-i búcsúlakoma leírásával Kossuthnál: „Érdekes volt halani, midőn Kölcsey emberszerető keblének meleg érzetével, az adózó nép emelkedésére
