Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FEI.SÖBÜKI NAGY VÁT- ÉS A 11ÉCSX К OKMÁNY' 751 lett megyéje gyakorlatára is hivatkozhatott, amikor követelte, az eleinte makacsul ellenálló többséggel szemben győzelemre is segítette az ilyen telkek adó alá vettetésének elvét. A határozat — anélkül, hogy Nagy Pál így értelmezte volna — az első rést jelentette a nemesi adómentesség sarkalatos elvén, a maradiak az alkotmány megdőltéről siránkoztak, Nagy Pál személyéhez pedig még jobban hozzátapadt a gyanú, hogy beállt a kormány szekértolói közé. Ez a vélemény azonban egyelőre még csak szűk körben talált tápot, a közvélemény előtt továbbra is korábbi érdemei csillogtak még, s az országgyűlésen gazdagon burjánzó pasquillus-irodalom ezeket örökítette meg.13 Országgyűlési magatartása azonban egészben véve mégis megingatta helyzetét megyéje közvéleményében. A maradiak a nemesi adómentesség védelmében agitáltak ellene, az arisztokrácia — élén személyes ellenségével, a megye örökös főispánjával, Eszterházy Miklós herceggel — nem bocsátotta meg neki, hogy az országgyűlésen az egykori királyi biztosok és a király tanácsosai megbüntetését követelte, s úton-útfélen igyekezett aláásni tekintélyét, olyannyira, hogy az 1829 őszi megyei tisztújításon már erősen érezhetővé vált személyével kapcsolatban a közhangulat megváltozása. Ilyen körülmények között került sor 1830 elején a fentebb már említett védőirat megírására; benne Nagy Pál szembeszállt a személyével kapcsolatban terjesztett vádakkal és rágalmakkal; hangoztatta, hogy az ősi alkotmánynak és a koronás királynak nincs nála hűségesebb támasza, s elutasította azt a vádat is, mintha anyagi helyzetének megromlása következtében hivatal vadászására adta volna magát. Az egész védőirat tükröz már valamiféle megzavarodottságot : mintha íróját aggasztaná népszerűségének csökkenése, s ugyanakkor mintha attól is tartana, hogy a kormánypolitika bírálatával ellenségévé teszi az udvart. A védőiratban csupán a parasztság sorsa iránti változatlan rokonszenv és az oligarchia elleni következetes állásfoglalás vall maradéktalanul a régi Nagy Pálra; minden egyéb, ami benne van, inkább a megtorpanás, mint az előrelépés jegyeit viseli magán. Ilyen előzmények után jelent meg Nagy Pál 1830 szeptemberében újból a pozsonyi országgyűlésen. Ezt az országgyűlést csak néhány héttel előzte meg a párizsi júliusi forradalom, s tartama alatt tört ki a lengyel nép szabadságharca. A két esemény közül különösen az első gyakorolt nagy hatást a rendekre: eddig az uralkodói önkényt tekintették a nemesi alkotmányt fenyegető főveszélynek, ettől kezdve a forradalom veszélye nyomult az előtérbe, s ez a körülmény kezelhetőbbé tette a rendeket az udvar számára. Az alsó tábla ilyenformán nem gördített komolyabb nehézségeket a kormány útjába, s a 13 Az országgyűlési közvéleményt tükröző, s az országos közvéleményt formáló pasquillusok sorából egyet — Nagy Pálról szólót — példaként ide iktatunk: ,,A jó alkotásnak ritka tüneménye Minden hazafinak betöltött reménye Egyaránt bámulom fölemelt lelkedet Remek nagy elmédet, szapora nyelvedet Kit csak azért adott Hunnia Istene, Hogy e zaj időben védangyala lenne. Törvényink szegőin bosszút te állottál A jobbágyság mellett főképp te harcoltál Csak aki áldozni szeret a közjóra Érdemes úgy mint te, Polgár-koszorúra." Akad. Könyvt. kézirattára, Pasquilli diaetales. Jogt. Orszgy. 4r 24. sz. 193. 1.
