Századok – 1963

Történeti irodalom - Murdoch; George Peter: Africa; its Peoples and their Culture History (Ism. Hatos Géza) 719

TÖRTÉNETI IRODALOM 719 "van középkori utóda. A továbbiakban foglalkozik a városok topográfiai fejlődésével. -Nem minden város őrizte meg a római alaprajzot, sőt ha igen, akkor is rengeteg beépítetlen terület maradt a városon belül. A XII. században ugrásszerűen nő meg a városok területe, Firenze területe pl. 24-ről 75 hektárra ugrik. — A városi fejlődés kiindulópontja is hasonló ugyan az Alpokon túliakéval: így eredetileg az olasz város sem válik el jogilag és közigazgatásilag környékétől. Míg azonban az olasz város közigazgatásilag és bíróilag mindig központja környékének, ez Európa más országaiban nem így volt. Egy olasz várost sem vetettek soha feudális urak castrumai alá. Az összes olasz kommunális város egyben püspöki szókhely is volt, ami a további fejlődés szempontjából fontos. Egybeesett többnyire az egyházmegye és a grófság határa is, és ha nem, a polgárság küzdött ezért. Ebből ezután lehetőség nyílott később a grófság város alá vetésére. — Az általánosan elfogadott nézet szerint az olasz városok kezdetben „Zusammensiedlung adliger Grundbesitzer" (Ennen) és nincsenek igazi polgári lakosaik. Ez azonban csak részben helytálló. Hangsúlyozni kell azt is, hogy csak a kisebb nemesség költözött be a városokba, a nagyobb urak kívül maradtak. Szemben azonban az Alpokon túllal, a kommunális mozgalmat Itáliában a városi nemesség és az ott ismeretlen világi értelmiség vezette, nem pedig kereskedők. Elismeri azonban, hogy ez a nemesség igen gyakran érdekelve volt kereskedelmi üzletekben. — A további fejlődós során az olasz város aláveti magának a grófságot, és a közigazgatást vagy saját kezébe veszi, vagy azt ellenőrizve megtartja a régit. — A belső fejlődésben különbség az Alpokon túllal, hogy míg ott megmarad a kollegiális vezetés, Itáliában a podestá-rendszer ezt megszünteti. — Sestan professzor műve, bár számos hasznos adatot ós jó megfigyelést tartalmaz, az egyes problémákat egymástól függetlenül, inkább csak a tényeket regisztrálva tárgyalja. Munkája sokkal világosabb és hasznosabb lett volna, ha •egyrészt- jobban keresztül viszi a fejlődés vonalát, másrészt, ha a régi elméletekkel való ellentétet és az Alpokon túli fejlődéssel való egybevetést nem emeli ki annyira és nem teszi ezt a tanulmány gerincévé, hanem magukat az olasz jellegzetességeket veszi kündulópontnak. A tanulmányhoz készült korreferátumok sajnos olyan rövidek, hogy alig tudunk róluk néhány szót szólni. J. Le Goff : La fiscalité du sel dans les finances des communes italiennes du moyen âge (107—108. 1.). A sómonopólium, amely a só elosztásának városi kezelését jelentette, a XII—XHI. században alakult ki, és az olasz városok egyik legjelentősebb jövedelemforrásává vált. Megjegyezzük, hogy a sómonopólium — bár nem városi, hanem királyi — nálunk is ekkor alakul ki. Hilmar С. Krueger, Genoese merchants, their investments and contracts 1155—1230 ( 108—109.1.) genovai jegyzői levéltárak anyaga alapján rámutat, hogy volt itt egy hivatásos pénzbefektető és egy hivatásos utazó réteg. Persze, olykor ugyanazok a személyek mind a kettőt végezték. Rajtuk kívül voltak olyanok, akik csak alkalomszerűen léptek be egy üzletbe. A korai societas-formát hamar az accomendatio váltja fel. Erich Maschke : Verfassungs- und Sozialstruktur der südwestdeutschen Stadt im 12. und 13. Jahrhundert (110—-111. 1.) c. igen érdekes tanulmányában rámutat, hogy a XII. században a burgensis és civis nem azonos fogalom, a burgensis jelenti a községet képező, míg a civis a tágabb rétegeket. Azután is, hogy a város egész lakossága jogilag egyenlő civis lett, fennmarad a különbség a patriciátus ós a nóp között. A terminológiai változások érdekesen mutatnak rá a céhmozgalmak előtti városi struktúrára. Georges Ostrogorsky : La ville byzantine (112.1.). A régi városi autonómia a bizánci korban fokozatosán utat nyitott az állami közigazgatásnak. A birodalom utolsó időszakában ugyan nőtt a városok jelentősége, azonban a helyi nagybirtokosok befolyása alá kerültek. KTTBINYI ANDRÁS GEORGE PETER MURDOCK: AFRICA, ITS PEOPLES AND THEIR CULTURE HISTORY. 1959 (New York, Toronto, London, Mc. Craw-Hill Book Company INC. 456 1.) AFRIKA NÉPEI ÉS KUTŰRTÖRTÉNETÜK A történettudománynak, ha az afrikai kontinens történetét kívánja feltárni, igen sok nehézséggel kell megküzdenie. Ezek a nehézségek többfélék. Az egyik, és talán ezt lehetne a legfőbbnek tekinteni, az, hogy Afrika történetére vonatkozólag alig rendelkezünk írott forrásokkal. A csekélyszámú forrás közül pedig az úgynevezett Kano Krónikán kívül, mely a szudáni népek nagy családjához tartozó Hausa-k földjón maradt fenn