Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
70 RÁNKI GYÖRGY ról lévén szó — általuk az egész gazdasági életre döntő hatást lehetett gyakorolni. Ezen túlmenően azonban, miként a népi demokratikus államhatalom a Szovjetuniótól eltérően készítette elő a szocialista átalakulást, úgy a tervgazdaság előfeltételeinek kialakulásában is számos új momentum merült fel a termelőeszközök tulajdona kérdésében is. A tervgazdaságra való áttérés szempontjából ugyanis döntő volt, hogy a népgazdaság azon ágazataiban, melyekben a termelőeszközök még tőkés tulajdonban voltak, ez a tulajdon a munkásosztály államhatalmi pozíciói révén csak igen szűk korlátok között érvényesülhetett. 1947 elején Magyarországon a gazdaságpolitika egyike volt azon területeknek, ahol a kommunista párt a leginkább tudta érvényesíteni akaratát. Az 1946-os stabilizáció után az állami gazdaságpolitika az árpolitikán, adó-, hitel- és a külkereskedelem-politikán keresztül a tőkét rendkívül szűk korlátok közé szorította; a felülről való gazdaságpolitika alulról kiegészült az üzemi bizottságok határozott működésével, erőteljes munkásellenőrzéssel. Ez a kettős ellenőrzés a magántőkés vállalatot is képes volt az állam a társadalom gazdasági érdekeinek szolgálatába állítani. Ebben az értelemben tehát 1947 elején a nem államosított szektort hiba . lenne egyértelműen magántőkés szektorként felfogni, mint amelyre a tervgazdaság törvényeit egyáltalán nem lehet érvényesíteni. Valójában az állami gazdaságpolitika ekkor már erőteljes lépéseket tett a tőkés vállalatok korlátozása s e vállalatok társadalmi tulajdonba vétele érdekében.4 A tőkés ' vállalatok túlnyomó többsége — akarva, nem akarva — alá volt vetve az j ,,állami szabályozás"-nak,5 melynek keretében a kommunista párt a magántőkés üzemeknek is ténylegesen mindinkább szocializmus-féle haladó állam- < kapitalista jelleget adott, s ezáltal a tervgazdálkodásba bevonhatónak tartották őket. Természetesen világos volt, hogy ha politikailag a tervgazdaságot a burzsoáziának a hatalomból való kiszorítása, a proletárdiktatúra szilárdíthatja meg, úgy gazdaságilag a tervgazdaság megszilárdításához a tőkés tulajdonviszonyok további felszámolása, az állami tulajdonnak a legfontosabb j pozíciókra — nagybankok — való kiterjesztése szükséges. A tervgazdálkodásra való áttérés azonban ezt megkönnyítette, s a kommunista párt érdeme az volt, hogy helyesen ismerte fel ezt a kölcsönös összefüggést, nem ragaszkodott ] dogmatikus előítéletekhez a tervgazdálkodásra való áttérés esetében sem. 4 Valóban abból indultak ki, amit Lenin tanított: „Marx nem kötötte meg kezét — sem a szocialista forradalom jövőbeli államférfiának kezét — az átalakulás formai módszerei, eszközei tekintetében, felismerve igen helyesen, hogy az új problémák milyen tömege keletkezik, s ugyanakkor mennyire megváltozik minden körülmény az átalakulás során, és milyen gyakran és jelentékenyen változnak a körülmények az átalakulás során."6 Ily módon nem látszott szükségesnek, s nem is lett volna helyes a proletárdiktatúra végleges győzelméig, a tervgazdaság valamennyi objektív előfeltétele megteremtéséig várni a tervgazdaság elindításával.7 Fel kellett 4 A kérdést először elméletileg is kifejti: Berend T. Iván : Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945—1948. Bpest. 1962. 5 V. I. Lenin Művei. 33. köt. Bpest. 1953. 75. 1. 6 Uo. 7 Egyébként Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában a tervgazdaság 1947. jan. 1-tői vette kezdetét, kétségtelen azonban, hogy ezekben az országokban az államosítás ekkor már szélesebbkörű volt, mint Magyarországon. Csehszlovákiában az 1945. okt. 24-i államosítás, Lengyelországban az 1946. jan. 3-i ós Jugoszláviában az 1946. dec. 3-i államosítás után az ipari termelés mintegy 75%-a volt állami tulajdonban.
