Századok – 1963
Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666
674 KARSAI GÉZA félreértve WADDING szövegét és forrásait nem ismerve — megtettek a Képes Krónika szerzőjének. Pedig ez a MÁRK nem magyar krónikát írt, hanem minden hozzáférhető forrásból kiírta a ferences rendre vonatkozó adatokat. Felhasználta XV. századi krónikaszerkesztésünk egyik kéziratát is, melynek elején ugyanúgy megvolt KÉZAI előszava a szerző nevével, mint a Zsámboki-kódexben, de a szöveg nem volt azonos KÉZAI ma ismert müvével. így érthető, hogy a nem oda tartozó előszó alapján mindenki KÉZAIT tartotta a teljes magyar krónika szerzőjének. WADDING és forrásai már készen vették át a nevet a hagyományból. Mint MARIANUS FLORENTINUS, MÁRK is ferences rendtörténetíró volt. MARCUS ULYSSIPONENSIS vagy MARCO DA LISBOA néven szokták emlegetni. A XVI. század közepén terjedelmes krónikát írt Szent Ferencről ós rendjének történetéről portugál nyelven. Rendtársai ezt lefordították spanyol, olasz és francia nyelvre.41 WADDING, aki jól tudott portugálul, valószínűleg még az eredeti kéziratot használta, nem a későbbi nyomtatott kiadásokat. MÁRK 1580 körül halt meg mint portugál püspök. Tragikus ós évszázadokra kiható tévedés volt, amikor később egyesek a WADDING Annaleseiben, a szövegben és a lapszélen egyaránt gyakori,,Marcus citât.", „Marc. cit. с. 17", „Marc. p. 2. lib. 1. cap. 4" ós hasonló forrásuta-. lásokból azt következtették, hogy MÁRK magyar krónikás volt. Pedig WADDING a szövegben sokszor kiírja a MARCUS ULYSSOPONENSIS nevet, s az idézett helyek túlnyomó többsége nem magyar, hanem jellegzetes ferences adatokat tartalmaz. Míg a ferences és a velük kapcsolatot tartó világi történetírók hibás vagy megtévesztő adatokat közöltek krónikáinkról és azok szerzőjéről, addig LAMBECK PÉTER, a bécsi császári könyvtár igazgatója 1666-ban első kézből meglepően jó jellemzést ad a náluk őrzött magyar krónikákról. Tévednek — mondja —, akik eddig azt hitték, hogy THURÓCZY a saját leleményéből írta krónikája első és második részét. A bécsi császári könyvtárban van egy 1358-ban készült névtelen, de nagyon szép képekkel díszített kézirat. Ebből vette át — részben egyszerűen, részben interpolálva — a két rész egész anyagát. Éppen úgy, ahogy a harmadik részbe felvette KÜKÜLLEI JÁNOS Nagy Lajos-életrajzát, de előbb megrövidítette és egyben interpolálta.4 2 így nyilatkozik az eredeti kéziratokat alaposan ismerő könyvtári szakember már 1666-ban ! Ezzel szemben alig egy évvel később TÖPPELT LŐRINC, a megbízhatatlan és fellengző erdélyi szász történetíró, újra életre kelti BARANYAI DECSI JÁNOS állítólagos MÁRK nevű magyar krónikaíróját, és erősen megrója barbár stílusa miatt.4 3 TÖPPELTNEK azonban még szász honfitársai körében sem volt nagy hitele. Mindjárt kezdetben többen támadták, száz évvel később pedig SCHWARZ GÓDOFRÉD egy elleniratban teljesen szétszedi a művét. A MÁRK nevet sem fogadja el, de megvédi a névtelen szerző stílusát a barbárság vádjával szemben.44 HORVÁT ISTVÁNT, a múlt század első felének romantikus történetíróját, a fáradhatatlanj adatgyűjtőt is érdekelte a MÁRK-kórdés. Múzeumi kéziratai között 41 A spanyol fordítás kiadásai: Marco da Lisboa : Las très partes de las Chronicas antiquas de la Orden di San Francisco. Salamanca. 1626 és Quarta parte de la Chronica General de nuestro Padre San Francisco. Valladolid. 1611. Német fordítása: Kurtz, -München. 1620. MARIANUS!', MARCUS!' és a ferences rend többi régi krónikását lásd: Lucas Wadding : Scriptores Ordinis Minorum. Kóma. 1656. Legutóbb H. Sbaralea adta ki javított és bővített formában 1936-ban. A ferences történetírókat lásd még: Acta Sanctorum Octobris, II. köt. Párizs és Róma. 1866, 543. és köv. lapokon. Jó áttekintést ad Michele Falod Pulignani : Gli storici di S. Francesco. Foligno. 1899. Csak egész röviden említi őket lényeges adataikkal együtt Henry Thode : Franz von Assisi. Wien. 19344, 618—619.1. 42Petrus Lambecius : Diarium sacri itineris Cellensis. Vindobonae. 1666, 61—62. 1,: „Persuasissimum etiam habeo, Históriám vitae Regis IjUdovici, a Ioanne Archidiacono de Kykullew compositam, quam Ioannes Turocensis edidit, non esse integram, sed abbreviatam tantum et aeque interpolatam, quam sunt prima et seciinda pars eiusdem Syntagmatis Turociani, quae res gestas Hungarorum ab origine gentis usque ad annum Christi mülesimum trecentesimum quadragesimum secundum, seu mortem Regis Caröti, patris Regis JjUdovici complectuntur. Falso quippe hactenus creditum est, Ioannem Turocium sive Turocensem, qui sub Rege Matthia С or vino floruit, Operis istius, quod sub titulo Chronica Hungarorum edidit, partem primam & secundam suo marte & suopte ingenio conscripsisse. Contrarium enim demonstrat Augustissima Bibliotheca Caesarea Vindobonensis, utpote in qua etiamnunc adservatur antiquus Anonymi cuiusdam Auctoris Codex membranaceus MStus in folio, inter Historicos Latinos MStos quadringentesimus quinquageeimus sextus, scriptus Anno millesimo trecentesimo quinquagesimo octavo, & spectatu dignissimis picturis exornatus, ex quo Ioannes Turocensis omnia, quae duabus illis prioribus partibus continentur, partim simpliciter,partim interpolate mutuatus est." Ugyanezt megismétli műve 267. lapján, és említést tesz „de altero eiusdem Augustissimac Bibliothecaeantiquo codice membranaceo manu-scripto, quo continetur alia quaedam hactenus inedita História Hungarica, cuiusautor in princípio Praefationis suae se appellat Belae Begis Hungáriáé Notarium." Ugyanitt őrzik az 1473-as nyomtatott Budai Krónika LAMBECIUS szerint is igen ritka példányát. 4:1 Laurentius Toppeltinus : Origines ас occasus Transsylvanorum. Lugduni (Leyden). 1667, 34. 1.: „Huc Thuroczius, huc Bonfinius,-et prior utrisque Marcus, Ungarorum origines referunt..• " 44 Godofredus Schwarz : Originum et occasuum Transilvaniae auctore Lavrentio Toppeltino recensio critica. Cum appendice diplomatum aliquot omnia maxime ad natales Gentis Saxonicae in magno principatu Transilvaniae inque comitatu Scepusionsi superioris Hungáriáé asserendos et illustrandos. Rinteln. 1766, 19.1.: „MARCUM, chronici Hungarorum. ante Thurotzium et Bonfinium scriptorem, unde didicit, nisi ex IOHANNIS DECII BARONII (sic !)> SyntagmaieInstitutionum juris imperialis et Vngarici, haud divinaverim..." SCHWARZ uo. megvédi az állítólagos-MARCUS stílusát a barbárság vádja ellen: „Stílus, quo utitur, non quidem usquequaque purus, masculae vero est efficaciae, altosque vehens conceptus. Aliquando tamen paulo audaeior."