Századok – 1963
Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666
672 KARSAI GÉZA juk, ez i forrásmegjelölés, illetőleg annak a másolatok során eltorzított formája volt a Márkról mint magyar krónikaíróról szóló összes későbbi híresztelések kiindulópontja. A biztonság kedvéért azonban vizsgáljuk még meg: tudnak-e Márkról a Mohács előtti történetíróink és későbbi krónikásaink? RANSANUS PÉTER domonkos, luceriai püspök, aki három évig (1488—90) tartózkodott Mátyás udvarában, ,,Epitomae Berum Hungaricarum" c. műve előszavában említi, hogy Beatrix királyné Bécsben odaadta neki a magyar krónika egy Attilától Mátyásig terjedő kéziratát. Ennek alapján írta „stilo paulum oultiore", a feleslegeset elvéve és több dolgot hozzátéve rövid munkáját. Az előszó végéhez csatolt forrásjegyzékben „Ex scriptore Ilungaricae Históriáé" címmel említi ezt a krónikát, de szerzője nevéről nem szól.27 BONFINI gondos és sokoldalú forráskutatás után fogott hozzá nagy müve megírásához. Felhasznált mindent, amit a Corvinában vagy másutt talált. Ulászló királyhoz intézett előszavában mégis panaszkodik, hogy nagyon nehéz munkára vállalkozott. Alig talált érdemleges forrást magyar története megírásához. Ami mégis akadt, az hasznavehetetlen módon, barbár latinsággal van megírva. Szerzőnevről ő sum tesz említést.28 Magyar nyelvű krónikáink, a műfaj utolsó hazai képviselői sem ismerik Márk nevét.2 9 A mondottak alapján tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy THURÓCZY és XV—XVI. századi történetíró társai azért nem nevezik meg a XIV. századi krónikaszerkesztés szerzőjét, mert a nevével egyik sem, találkozott az akkor még meglevő régebbi kéziratokban. Joggal kérdezhetjük ezek után: miért nevezik még ma is MARKOT vagy eppen KÁLTI MÁRKOT a Képes Krónika szerzőjének?3 0 Miért nem a nyomtatott s éppen ezért a XIX. századig számos példányban ismert Budai Krónikát tulajdonítják neki, jóllehet az is névtelen? A következőkben erre a kérdésre iparkodunk határozott választ adni. A MÁRK név először BARANYAI DECSI JÁNOS 1593-ban kiadott jogi összefoglalásának előszavában tűnik fel: „Si unus quidam scriptor barbarus, nomine Marcus, maiorum nostrorum originem ac res gestas in adversaria non retulisset, peregrini certe ac hospites in ipso natali solo esse cogeremur. Ex eo enim Turócius materiam scribendi sumpsit отпет, sed ita horrido, barbaro ac poetico sermonis genere usus, ut tenebras potius Históriáé, quam patriae glóriám suo studio conciliare voluisse videatur."31 Az „unus quidam" kifejezés arra utal, hogy Baranyai Decsi semmi biztosat sem tudott MÁRK személyéről, s a nevét is mástól hallotta, nem pedig krónikakéziratban olvasta. IIa szerinte THURÓCZY majdnem minden anyagát az ő művéből morítette, akkor ez csak a Dubnici vagy az 1473-as Budai Krónikához hasonló folytatott krónikaszerkesztés lehet, nem pedig a Képes Krónika, mely akkor Baranyai Decsi ós mások számára is hozzáférhetetlen helyen lappangott, és szövege Nagy Lajos megkoronázásával végződik. Valószínűtlen, hogy a számos példányban közkézen forgó Thuróczy-krónika II. részére gondolt volna, hiszen éppen THURÓCZY művével hozza párhuzamba az általa ismert vagy használt,, MÁRK"féle krónikát. Mint művelt és öntudatos humanista barbárnak nevezi „MÁRK" stílusát. Sallustius-fordításával (Szeben 1596) példát és buzdítást ad történetíró kortársainak a klasszikus római történetírói stílus meghonosítására hazánkban. Maga is meg akarta írni Magyarország kritikai történetét, ezért kutatott régi források után. Idézett nyilatkozata alapján szokták általában MÁRKOT a Képes Krónika szerzőjének tartani.32 De hol olvashatta ezt a nevet, mikor arról addig senki sem tudott? 1587—92 között nagyon fontos, mert a teológusok és az egyházjogászok évszázadokon át abból merítették történelmi ismereteiket. Többen folytatták, sokat másolták, kivonatolták, idézték. Hazánkban is voltak példányai. Ezek egyikéből merített a SZEPESSZOMBATI KRÓNIKA. Vö. Potthast : i. m. I. köt. 771—772. 1. 17 A kérdéses előszórészlet eredetiben így hangzik: „Cum superioris anni hyeme Viennae agerem, Tua Beatrix regina sapientissima tradidit niihi Iegendum codicem quemdam, quo scribitur series principum, qui ab Atila ad tuam usque tempestatem regnum in Hungaria tenuere." Vö. Ш. Florianus : Históriáé Hungaricae fontes domestici. IV. köt. Bpest. 1885, 117—118. 1. " Eredetiben: earn scribere jussus sum Históriám, quae gravis et recondita est. ас nullis fere scriptoribus illustrata, et si qui reperiuntur, hi perquam pauci sunt, ac ineptissime barbareque scripsere. Quis igitur gentis Scythicae gesta, variaque imperia, in tanta bonorum scriptorum inopia facile scripserit?" Lásd Antonii Bonfinii Asculani Berum Hungaricarum Decades. Editio septima. Recensait et praefatus est Carolus Andreas Bel. Lipsiae. 1771, 3. 1. 28 Lásd Székely István : Chronica ez vilagnac ieles dolgairól. Krakkó. 1559. Fakszimile-kiadás, Bpest. 1960 (Bibliotheca Hungarica Antiqua III). Gerézdi Rábán kísérő tanulmányában kimutatja, hogy Székely Thuróczy és Bonfini müveiből kölcsönözte magyar anyagát (29—42. 1.). — Hdtai Gáspár : Chronica az Magyaroknac dolgairól.. . Kolozsvár. 1575. Főforrása Bonfini volt. — Pethő Gergely : Bővid magyar krónika... Bécs. 1660. Forrásai: a Budai Krónika, Thuróczy és Bonfini. A MÁRK nevet a három magyar nyelvű krónika szerzője közül egyik sem ismeri. "Vö. KÉPES KRÓNIKA. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről. Fordította Geréb László. Bevezetéssel ellátta Kardos Tibor. Bpest 1959. (Monumenta Hungarica III). — Elekes—Lederer—Székely : Magyarország története. I. köt. Bpest. 1961, 223. 1. stb. 31 Ioannes Decius Barovius : Syntagma Institutionum Juris Imperialis ас TTngaricí. Claudiopolí. 1593, Praefatio, 13. 1. " Lásd Ványi: i. m. 118.1. BARANYAI DECSI CZIMOB JÁNOS cím alatt. — Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. II. köt. Bpest 1930, 152, 496—498, 516, 522—523. és 530. 1.
