Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
AZ ÓZDI VASMŰ TÖBTÉNETE 661 járult, hogy a helyben maradt, vagy a közeli erdőkben, barlangokban bujkáló munkások a felszabadulást követő napokban csak gyéren mertek mutatkozni.82 A munkásokban meglevő kételyt, bizonytalanságot segített eloszlatni az ózdi baloldali erők által, vörös és nemzeti színű zászlók alatt megszervezett demonstratív felvonulás, amely dolgozni hívta a munkásokat. A menet a III. kerületből indult el és Saj óvár kon yon, Velencén át haladt ki a Gyújtóra, majd vissza a Hosszú Soron át a városházához. Addigra a kis csoport hatalmas tömeggé növekedett.83 Ugyanakkor a gyár mb. vezetője, Kovách Antal is azzal a felhívással fordult a munkásokhoz, hogy kezdjék meg a munkát, s ezzel „...mutassák meg, hogy hűségesek maradnak a munkaközösséghez, melyben sokaknak már a nagyapja dolgozott és mely még az unokájának is kellő megélhetést adhat, ha azt közös alkarattal fenntartani igyekszünk."84 Másnap, december 23-án a gyártelepen mintegy ezer munkás jelent meg. Ebből a kolióüzemben 348, az iparvasúton 146 munkás dolgozott.8 5 24-én 2500-an jelentkeztek munkára,8 6 ami az 1933-as évi munkáslétszámnak felelt meg. A mérnökök jelentős része elmenekült, 44 mérnök közül csak 11, 66 műszaki tisztviselőből pedig 15 maradt vissza.8 7 A tisztviselő- és munkáslétszám, mint dr. Kovách mb. igazgató 1945. január 26-i jelentésében írta, az üzem megindításához elegendő volt.8 8 A helyreállítás a felszabadulás után két-három nappal, a villamosenergia termelésének biztosításával kezdődött el. Elzárták a gyár mellett folyó kis patakot, amivel biztosították a 2000 kw-os gőzturbina vízszükségletét. Ezzel egyidőben a villanyvezetékeket is helyreállították. December 24-én, du. 5 órakor felgyulladtak a villanyok. 26-án pedig már ivóvíz is rendelkezésre állt. Közben rendbehozták a robbantások következtében megrongált borsodnádasdi, bánrévi, valamint a bányák felé vezető vágányhálózatot, hogy a környező bányákból minél előbb szenet hozhassanak a gyárba a villamosenergia termeléséhez.89 A rendelkezésre álló villamosenergiával azonban a termelést nem lehetett elkezdeni, ezért a villamosenergiát termelő többi gép kijavítását is elkezdték. A munka gyorsabb befejezése érdekében az ózdi gyár és a Salgótarjáni Villamos Erőmű 1945. január 18-án egymást támogató szerződést kötött. Az ózdiak több generátor csapágybakjáért, csapágy csészéjéért a salgótarjániak négy db л 82 Válóczi Elek, Kubanesik László és Halász László személyes közlése alapján. 83 Kubanesik István, Antalközi József és özv. Moravcsik Józsefné személyes visszaemlékezése alapján. 84 Igazság (Eger), 1945. jan. 7. 85 ÖL RMSV Rt, vez. ig. lev. 1944—45. 235. dosszié. 86 Igazság, 1947. jan. 7. és Délmagyarország 1945. febr. 7. — 1945. jan. 26-án már 3330 munkás fáradozott azon, hogy minél előbb meginduljon a termelés. Július 15-én — szemben az 1944 novemberi létszámmal (4250; OL RMSV Rt. ált. 416. csomó általános gyári ügyek) — már 4480-an dolgoztak a Vasgyárban (uo. 349. csomó, üzemi kimutatás, illetve uo. 353. csomó), a kohóknál pedig 1945. júl. 3-án 811-en (uo. vez. ig. lev. 1945—6. 238. sz. d.). 87 Ózdi Munkásélet, 1948. jan. 9. „Akik itt maradtak." 1945. jan. 20-án Kovách mb. igazgató a községi elöljáróságnak jelentette: az 1944 novemberében dolgozott 117 mérnök és adminisztratív tisztviselőből csak 30 maradt a helyén (OL RMSV ált, 416. csomó, általános ügyek dosszié). 88 OL RMSV Rt. 416. cs., általános gyári ügyek dosszié. 89 Uo. vez. ig. lev. 1944—45. 313. dosszié és uo. ált. 416. csomó. Általános gyárügyek és Hellebrandt József személyes visszaemlékezése alapján, továbbá Ózdi munkásélet, 1948. jan. 9.
