Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

624 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS Ahhoz, hogy a reformkor haladó történetszemlélete kibontakozzék, általánossá váljék és alapszövete lehessen számottevő történeti irodalomnak, csak a forradalom nyitott lehetőséget. A szabadságharc bukása viszont olyan történeti körülményeket teremtett, amelyeknek során kedvező lett a talaj a visszahúzó, feudális-klerikális történetszemléleti eszmék továbbélésére, sőt megerősödésére is. A hazai keretek között népszerű a program, hogy „a történettudomány feladata az egész társadalmi élet, a külosztályok történetének megírása", s a társadalmi osztálykülönbségek olyan tényezők, amelyekkel a múlt kutatójának számolnia kell. Az sem elszigetelt felfogás, hogy „a művelődés történetével kapcsolatban áll az ipar és kereskedés története", ezek az összefüggések pedig a városok történetének feldolgozása során, a városi forrásanyagból tárhatók fel legeredményesebben. A közönség és a tudomány igényét egyaránt tanúsítják az 50—60-as évek között a hetilapokban és az Akadémián kitűzött műveltségtörténeti pályázatok. Előtérbe kerülnek a nemzetgazdasági szempontok, többen kísérleteznek a források statisztikai vizsgálatával, s az új történetkutatói módszerek mellett olyan próbálkozásokat láthatunk, amelyek Magyarország históriáját Európa, sőt az egész emberiség történetével próbálják koordinálni. Tanúi lehetünk a materialista szemlélet térhódításának és olyan törekvéseknek, amelyek a történelem adathalmazában filozófiai elvek alapján tájékozódnak. Erdélyi János a nemzetben történelmi átmenetet, a népben viszont örök létezőt lát, és Kerkapoly Károly 1859-ben kifejti, hogy a nemzet és az emberiség története az igazi tudományban nem választható ketté. De ugyanakkor látnunk kell, miként erősödnek az általános törvényszerűségeket elvető, egy elvont nemzeti eszme sajátos vonásait abszolutizáló nézetek, hogyan emelkedik a forrásanyag felgyülemlésével együtt a nemescsaládok történeti árfolyama, hogyan tompul a vizsgálódás antifeudális érdeklődése, hogyan bizonytalanodik el a racionális szemlélet, hogyan erősödik mindennemű idealista felfogás, és miként kerül a történetírás előterébe a régmúlt, a művelődéstörténetben az Árpádok kora. Most alakul és rendeződik a birtokos nemesség és a nagypolgárság érdekeit képviselő ideológusok tábora, most foglalnak szállást a szellemi élet fellegváraiban azok, akik nemcsak forradalom, hanem már a bontakozó munkásmozgalom ellen is kovácsolják eszmei fegyvereiket. A történetírás frontján még nem a táborok között, hanem szinte úgy tűnik, magukban az írókban folyik az eszmék közelharca. Toldy Ferenc 1858-ban mint akadémiai titkár az utolsó három évszázad, s főleg a „török-magyar belállapotok" műveltségbeli viszonyainak kutatását szorgalmazta, de mikor tollat ragadott, mégis a „kereszténység felvétele előtt" dolgozta fel ,,a magyarok belállapotát". Vagy nézzük a magyar történetírásban később csaknem félévszázadon át kulcspozíciót betöltő Fraknói Vilmos példáját, aki 1860-ban pályadíjnyertes munkájában felismeri, hogy milyen fontos tényezője a fejlődésnek a nagy tömegek iparban, mezőgazdaságban való előrehaladása, műveltségbeli foka, de öt évvel később történeti műveiben már a katolikus egyház szempontjai érvényesülnek.31

Abban az író, aki kiemeli, hogy a Habsburg-ellenes harcok kezdeti szakaszai a „falusi pórnóp" harcára épültek, s megkísérli, hogy külön fejezetekben összefoglaló képet adjon a magyar tudomány XVII., XVIII. századi állásáról. 31

Mik6 Imre : Bod Péter élete és munkái. Századok. 1862. 233. 1. — Révész Imre székfoglalója az Akadémián 1861-ben. — Szilágyi Sándor : Városaink monográfiái, Bp. Sz., 1862. 14. köt. 4—9. 1. —- Szalay László : Statisztikai adatok Magyarország török