Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

614 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS Nem bocsátkozhatunk a „History of Civilisation" részletes elemzésébe, szűkebb témánk, Buckle magyarországi fogadtatásának megértéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy utaljunk néhány jellemző vonására. Buckle az emberiség történetét törvényszerű folyamatok összességének tekinti. Ezt a pozitivista történészeknél meglehetősen általános elvet ő vitte legkövetkezetesebben végig: a történelem törvényszerű folyamata az ő szemében független minden természetfeletti beavatkozástól vagy egyéni emberi tevékenységtől. Nemcsak a szabad akarat elvét tagadja, hanem a predestinációról vallott egyházi tanításokat is elveti. A cselekedeteknek az egyén akaratától független voltát Quetelet statisztikai elveire alapítja. Nyilvánvaló, hogy e kor Íróinak a történelem törvényszerű menetébe vetett hitét bőven táplálta a természettudományok rohamos fejlődése, de társadalmi gyökereit a polgárság önbizalmában kell keresnünk. Sikerei teljében nem szorul természetfölötti erőkre, misztikus magyarázatokra, függetlennek érzi osztályának hatalmát az egyes emberek, királyok és miniszterek akaratától is. Buckle kifejti, hogy az emberiség története a fejlődés, felemelkedés folyamata, ez a folyamat pedig műveltségi viszonyainak tökéletesedésében megy végbe. A műveltségi viszonyok Buckle megfogalmazásában elsősorban az emberiség értelmi fejlődését, az ember különböző javakat előállító tevékenységét, a földművelő és az ipari munkát, főleg pedig a technika és a természettudományos gondolkozás kibontakozását jelentik. Felfogásában a történelem minden mozgalmának végső oka, leglényegesebb hordozója az ilyen tágan értelmezett műveltség. Koncepciójának alfája és ómegája az értelem. Az osztályharc elméletét már készen kapta nagy elődjétől, Thierrytől, ám ő megpróbál lehatolni a gyökerekig, a tulajdonviszonyok, vagy az ő megfogalmazásában: a gazdagok és a szegények osztályának létrejöttéig. Véleménye szerint a társadalmi viszonyokra a természeti adottságok, az éghajlat, a talajviszonyok, a táplálék és a természeti tünemények vannak rendkívül nagy hatással. E tényezők azonban önmagukban semminemű változást nem idézhetnek elő. ,,A természeterők látszólagos nagyszerűségük dacára korlátoltak és állandóak. . . az ember erői azonban . . . határtalanok; és semmi sem jogosít fel csak gondolni is határt, hol az emberi értelem szükségszerűleg megállapodásra kényszerülne."8

Változásokat csupán az emberi értelem idézhet elő. A természet pedig kedvező vagy kedvezőtlen körülményeket biztosíthat az ember munkakészségének és képességeinek a kifejlődésére. A természeti adottságok hatása tehát igen nagy, egy csöppet sem lebecsülendő, de mégis csak másodlagos. Az emberiség történelmének legjelentősebb és legfontosabb változását, az osztályok kialakulásának folyamatát az ember felismerő, megismerő tevékenysége indította meg. A földművelő munkával alkalma nyílik az embernek a természeti adottságok és viszonyok behatóbb ismeretére — fejti ki Buckle —, megsejt bizonyos természeti törvényeket és értelemmel munkálkodva, munkájának több az eredménye, mint amennyit maga elfogyaszt. A vagyonszerzés szerinte a munkálkodás rendszerességétől és a természeti adottságoktól függ. Csak a vagyon felhalmozódása, a gazdagok osztályának kialakulása következik már a rend-s Buckle : Anglia művelődésének története. I. köt. 36—37. 1.; — „For the powers of nature, notwithstanding their apparent magnitude, are limited and stationary . . . . . . But the powers of man . . . are unlimited; nor are we possessed of any evidence which authorizes us to assign even an imaginary boundary at which the human intellect will, of necessity, be brought to a stand." I. m. I. köt. 50—51. 1.