Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
596 H. HARASZTI fi VA Doherty szerkesztésében induló új hetilap, a „Nép Hangja" (The Voice of the People) az N.A.P.L. céljait, valamint ezen túlmenően radikális politikai programot, Írország önnállóságának és a kontinensen lejátszódó forradalmaknak ügyét igen nagy tömegekkel ismertette meg. Hetenként, aránylag magas ára ellenére (egy szám ára 7 penny volt) harmincezer példányt adtak el e hetilapból, és ekkorra már áz N.A.P.L. taglétszáma csaknem százezerre emelkedett.72 Doherty nagy erőfeszítéseket tett, hogy az egyesület hálózata a yorkshirei és az északkelet-angliai megyék szakszervezeteire is kiterjedjen, azonban ezúttal nem ért el sikereket. Yorkshireben ténylegesen nagy, főleg gyapjúipari munkásokat tömörítő szakszervezet alakult meg, amely azonban a munkáltatók bojkottja miatt teljes titkosságra kényszerült, majd utóbb a luddizmusra emlékeztető erőszakos megmozdulásokhoz folyamodott. Részleges eredményeket ért el Doherty a bányászok körében és a londoni iparosok szervezeteinél is. A derbyshirei és dél-walesi bányászegyesületek kivételével, amelyek Doherty szervezetéhez kapcsolódtak, 1830-tól önálló bányász-szakszervezet bontotta zászlaját, főleg az iparilag fejlett northumberlandi és durhami szénmedencékben a kitűnő képességű Tommy Hepburn vezetésével. E híres, 1831 —32-ben hősies sztrájkküzdelmet folytató bányászszakszervezet bukása Doherty elképzeléseit igazolta: a munkásság országos, átfogó szervezetével biztatóbb eredményeket lehet elérni.73 A londoni munkások szervezete is felvette a kapcsolatot az N.A.P.L.-lel, a gvári munkásoknál jobban fizetett fővárosi iparosok azonban nagyobb érdeklődéssel és lendülettel vetették magukat a politikai reform-mozgalomba, mint az érdekeiktől távolabb álló forradalmi szakszervezeti harcba. ígv Doherty általános szervezete egy bizonyos fokon holtpontra jutott, ugyanakkor sajnálatos módon nézeteltérések merültek fel közte és az N.A.P.L. többi vezetője között. A „Nép Hangja" megszűnt és 1832-ben Doherty megindította a „Szegényember Szószólója" (Poor Man's Advocate) című lapot; ennek hatása már nem volt olyan széleskörű, mint elődjéé, s főleg a gyári törvények és a gvári munkafeltételek megjavítása érdekében írt cikkeknek adott teret. 1832 végén az N.A.P.L. kisebb egyesületekre oszlott, Doherty pedig teljes energiájával a gyári törvények érdekében munkálkodó ún. Rövid Idő Bizottságok (Short Time Comittee) agitációjába merült bele; ez az agitáció a munkanap megrövidítése érdekében a sztrájk alkalmazását is hasznosnak vélte. A részleges sztrájk-akciókkal már a szakszervezeti mozgalom kezdeteinél találkozunk. Az általános sztrájk eszméje azonban éppen az országos szakszervezet megvalósításának útkeresései idején, 1831 utolsó hónapjaiban fogant. William Benbow a szerzője, aki a Waterloot követő 25 esztendő egyik legtevékenyebb munkásagitátora volt: cipész, nyomdász, lapkiadó, kávéház-52 Cole : Short History, 72. 1. — 1830-ban volt már 80 000 tagja, Morris : i. m. 83. 1.; J. Connolly : i. m. 194. 1. 73 A Tommy Hepburn által vezetett bányászszervezet és sztrájkmozgalma még 1831-ben sikereket ért el, lényeges engedményekre kényszerítette a bányatulajdonosokat. 1832-ben ismét fellángolt a küzdelem, a tulajdonosok sztrájktörőket hozattak, ami összetűzésekre vezetett. Ezután gyalogos és lovas csapatok özönlötték el a bányavidékeket. Hat havi elkeseredett küzdelem után a szakszervezet omlott össze, a bányászok a tulajdonosok által előírt feltételekkel álltak ismét munkába. Hepburn hosszú ideig vándorárusként tengődött, végül maga is kényszerült elfogadni a kínált munkafeltételeket. 1832 után, hosszú élete folyamán többé nem vett részt semilyen politikai vagy szakszervezeti mozgalomban. Élete példája mutatja, hogy harcos, érdemes munkásvezetők életét hogyan törték meg a kormány ós az ipari burzsoázia erőszakszervezetei. 1831—32-es szerepére Id. Webb : i. m. 124. 1.
