Századok – 1963

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567

594 H. HARASZTI fi VA amely éveken át munkálkodott a munkásosztály egységének és öntudatának kialakításán.6 4 A tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy életrevaló országos általános szakszervezeti tömörülés csak egy-egy szakmának erős, országos tömörülése után valósítható meg. A textilipari munkások körében, 'a stockporti, majd manchesteri fonómunkások sztrájkjával kezdődött a moz­galom 1829-ben. Sem a stockporti, sem a manchesteri fonómunkások sztrájk­mozgalma nem hozott eredményt, de éppen a hathónapos sztrájk sikertelen­sége győzte meg a fonómunkások szervezetét szerte Angliában arról, hogy az elszigetelt helyi szervezkedés nem veheti fel a versenyt a gyárosok össze­fogásával szemben. A felismerést követő időben az angliai, skóciai és írországi fonómunkások egyesületeinek küldöttei, élükön John Doherty vei, a kor legbefolyásosabb szakszervezeti vezetőjével6 5 1829„decemberében Man szi­getén megtartották a Fonómunkások Országos Konferenciáját és megalapí­tották az Egyesült Királyság valamennyi fonómunkásának Altalános Szer­vezetét, az első modern típusú országos szakszervezetet.66 A Fonómunkás Szakszervezet csakhamar kiterjedt és taktikus hadműve­letet indított Angliában a gyárosok ellen: nem egyszerre követelt béremelést és nem egyidőben tervezett sztrájkot, hanem egymásután, különböző munkál­tatók ellen, különböző városokban. A manchesteri hatóságok nagy rémülettel jelentették Peel belügyminiszternek 1830 májusában:,, A munkásság egyesülése, amelyről már hosszabb ideje tudjuk, hogy mennyire veszedelmes jelenség és milyen nehéz ellene intézkedni, körzetünkben oly jelentékeny és szervezett formát öltött, hogy kötelességünknek tartjuk Ön elé tárni e szervezkedés legel­riasztóbb jeleit." S a valóságnak megfelelően leírták a fonómunkás-szervezet felépítését és taktikai célkitűzéseit.67 Peel felmérte a „veszélyt", s lemondása 64 Cole : Short History, 62. 1. 66 John Doherty (1799—1854) —Place szerint forrófejű ir katolikus— korának egyik legnagyobb képességű, legderekabb, igen tájékozott, józaneszű és a munkásság érdekében nagy célokra törő szakszervezeti vezetője volt. Tíz éves korától dolgozott, mint gyapotipari munkás, 1816-ban költözött Manchesterbe, ahol hamarosan szerephez jutott a szakszervezeti mozgalomban, a helyi Gyapotfonók Egyesületének lett a titkára. Erőteljesen és sikerrel harcolt az Egyesülési Törvények eltörlésének hatálybalépéséért; 1829-től a megújuló szakszervezeti mozgalom egyik vezetője. Rendkívüli képességeiről ós tájékozottságáról tanúskodnak az országos szakszervezkedésben elért sikerei és a „Voice of the People", valamint „Poor Man's Advocate" c. lapokba írt cikkei. Írország nagy szocialista mártírja, James Connolly szerint Doherty 1830 és 1840 között az angol és ír munkásmozgalom egyik vezéralakja volt; kevés időt szentelt a „szocialista" elmé­leteknek, minden energiájával a munkásság szervezésén fáradozott ós arra akarta tanítani őket, hogy sorsukat, tevékenységüket maguk irányítsák, kezdeményezők legyenek. Place ázt írta Dohertyről, hogy sok munkásvezetővel szemben, akik a középosztálybeli reformerek mellé szegődtek 1832 válságos éveiben, ő „azt tanácsolta a munkásosztály­nak, hogy használja fel az alkalmat a társadalmi forradalomra". Doherty fontos szerepet játszott a gyári törvényekért folytatott országos küzdelemben is. Webb : i. m. 117— 118. 1.; J. Connolly : Labour in Ireland. Dublin. 1922. 194—195. 1. 66 A konferenciáról kitűnő jelentés maradt fenn, amelyből megállapítható az országos szervezet felépítése, a manchesteri legfelsőbb végrehajtótanács és a három nem­zeti, egyenlőrangú, angliai, skóciai és írországi vógrehajtóbizottság szerepe. Nem töre­kedtek semilyen vonatkozásban titkosságra. Evente kívánták összehívni küldöttgyűlé­süket, a tagdíj heti 1 pennyt tett ki. A szervezet minden férfi fonómunkást kívánt egy­ségbe tömöríteni, s a női fonómunkások .számára kívánatosnak tartotta a külön szer­vezet felállítását, amelyhez teljes támogatást igórt. — Report of the Proceedings of the Meeting of Cotton-Spinners at Ramsay. Manchester. 1829. 56. 1.; Copy of Resolutions of the Delegates from the Operative Cotton-Spinners who met at the Isle of Man. Manchester. 1830. Home Office Papers, 40—27. Webb : i. m. 117—118. 1. 67 Home Office Papers, 40—27. Webb : i. m. 118—119. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents