Századok – 1963

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567

592 И. HARASZTI ÉVA akarta ő voltaképpen a munkásság egyesülésének szabad, korlátlan útját. Place — mint ismeretes — Ricardo és Malthus tanaival egyetértve hitt a bérek vastörvényében és a lakosság növekedésének az elkerülhetetlenül alacsony bérszínvonalra gyakorolt hatásában. Az Egyesülési Törvények — szerinte — egyenesen ösztönözték a munkásokat a szakszervezeti és sztrájktevékenységre, és megakadályozták, hogy észrevegyék a bérszabályozás lehetetlenségét. A gazdasági törvények okozta nehézségekért az elnyomó törvényhozást okolták. Adjuk csak meg az egyesülés szabadságát — így érvelt Place —, majd rájönnek, mennyire reménytelen minden egyesülés. Az események azonban nem Piacet, hanem az angol munkásokat igazolták. A szakszervezetek igen gyorsan és nyíltan működésbe lendültek, 1824 — 25-ben több szakmában sztrájkok törtek ki, különösen jelentős volt a skóciai textilmunkások sztrájkmozgalma. Az 1825-től beköszöntő gazdasági válság általános nyomort idézett elő az ország iparvidékein és mezőgazdasági területein. A széleskörű elégedetlenség és szegénység ismét fellobbantotta a géprombolási mozgalmat, új életre keltette a radikális politikai szervezeteket és megvetette a forradalmi szakszervezeti mozgalom alapjait. A forradalmi szakszervezeti mozgalom kezdetei és a reformmozgalom. 1827-33 Az Egyesülési Törvények megszüntetése elgördítette azt az igen komoly akadályt, amely a reformeszméken nevelkedett angol munkásosztály gyakorlati politikájának útjában állott. Az antikapitalista közgazdasági írók — bármilyen megoldást is javasoltak — a gyakorlati reform igényét megerősítették, s bár Owen mindig ellenezte eszméinek politikai akciók révén történő valóraváltását, azok a munkásosztálybeli radikálisok, akikre mély hatást tett az owenizmus, arra a következtetésre jutottak — az owenista szocialisták szűk csoportjának kivételével —, hogy a társadalom újjászületését lehetetlen véghezvinni a politikai hatalom segítsége nélkül. A közvetlen cél a munkásság képviseleti, szavazati jogának biztosítása volt az arisztokratikus angol parlamenti rendszer reformjának segítségével. Ezek a célok az Egyesülési Törvények visszavonását követő években nem a munkásság sajátos igényét fejezték ki, az angol társadalom igen számottevő és gazdaságilag egyre befolyásosabb rétege: az ipari burzsoázia is ki volt rekesztve az angol politikai jogok gyakorlásából, s a reformmozgalomban az angol munkásság egy bizonyos szakaszig akarva-akaratlan, közös platformon állt az ipari burzsoáziával. Persze más kérdés az, hogy a mozgalomtól melyik osztály, melyik politikai szervezet mit remélt és mit kapott. A munkásság legpolitikusabb képviselői jóelőre sejtették, sőt a reformjavaslat tárgyalása során már bizonyosan tudták, hogy ebből az együttműködésből vagy inkább együtthaladásból nem a munkásságnak lesz közvetlen baszna. Mégsem adódott más út. E helyen a Reform Törvényért folyó mozgalmat csak olyan vonatkozásban érintjük, amennyiben kapcsolódik a munkásmozgalom történetéhez. zede fáradozott, és az adott időpontban fáradozása azért lehetett sikeres, mert a gazdasági-társadalmi kormányzati feltótelek arra adva voltak.