Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

560 PEBJÉS GÉZA az Osztrolenka és Grodno körüli „sivatagon" csak igen lassan tud átvergődni, elkésik, így Bagratyionnak sikerül kicsúsznia a halálos ölelésből. A hadműveletek következő szakaszában (július 16-tól július 27-ig) orosz részről a legfőbb fejlemény, hogy végleg elvetik Phull tervét, elhatározzák a drisszai állás felhagyását és a visszavonulást a Dvina mögött Vityebszkre, ahova majd Bagratyionnak is meg kell érkeznie. Napoleon most újra az orosz főseregre összpontosítja figyelmét. Terve az, hogy a drisszai állást jobbról átkarolva megtámadja. Alig kezd azonban hozzá terve megvalósításához, amikor megtudja (július 18-án), hogy az oroszok elhagyták Drisszát. Még abban reménykedik, hogy Vityebszknél elérheti őket, ezért elrendeli a mintegy 150x150 km-nyi területen szétszórt főseregének Vityebszk előtt, Bezenkovicin történő összpontosítását. Napoleon újra tanújelét adta ragyogó vezetési készségének. Az óriási közlekedési és ellátási nehézségek, valamint a csapatok fáradtsága ellenére az összevonás szinte percnyi pontossággal végbemegy, és a fősereg július 24-én a döntő csapásra készen áll. A Vityebszknél álló Barclay de Tolly azonban nem veszi fel a harcot, mivel Bagratyion nem érkezik meg, egyedül pedig gyengének érzi magát. Elrendeli a visszavonulást Szmolenszk felé. így újra kicsúszik a döntés Napoleon kezei közül. A harmadik szakasz július 28-tól augusztus 18-ig tart. Napoleon, látva csapatainak kimerültségét és az óriási menetveszteségeket (eddigi veszteség kb. 130 000 ember és 80 000 ló) az előnyomulást beszünteti és Vityebszk— Orsa környékén pihenőt ad seregének. Időközben megkísérli, hogy a vidékről élelmi készleteket gyűjtsön össze, de ez csak részben sikerül. Ebben az időben felmerül benne a gondolat, hogy az előnyomulást nem folytatja tovább, az orosz hadsereget nem követi, hanem áttelel Vityebszk körül és a hadjáratot a következő évben folytatja. Rövid megfontolás után azonban elveti a gondolatot, és az előnyomulás folytatása mellett dönt. Elhatározását csak helyeselni lehet, mivel a megállás és a döntésnek a következő évre való elhalasztása megoldást nem hozhatott, sőt biztos vereségét jelentette volna. Csak a további előnyomulástól várhatta, hogy kezdeti célját, az orosz hadsereg megsemmisítését elérhesse, amire a körülmények most annyiban voltak kedvezőbbek, hogy az 1. és a 2. orosz hadsereg egyesült Szmolenszknél, egy csapással megsemmisíthette volna tehát az egész orosz haderőt. Tisztán katonai szemszögből nézve a dolgot, a leghelyesebb persze a harmadik megoldás lett volna, ti. az, ha visszavonul és.elhagyja Oroszország területét. Láthattuk az utánszállítás mechanizmusának tanulmányozásánál, hogy Vityebszk vonaláig csak abban az esetben lett volna szabad előnyomulnia, ha sikerül a vilnai bázist kiépíteni és onnan az utánszállítás működik. Ennek az elővigyázati szempontnak a figyelmen kívül hagyásáért már eddig is óriási árat fizetett: katonáinak mintegy 30, lóállományának 50—60 százalékát vesztette el. Ha tovább nyomul előre, veszteségei csak fokozódnak, bár bizonyos könnyebbségre számíthatott, mivel az eddigieknél sokkal termékenyebb vidéken kellett átvonulnia. A másik oldalról viszont teljesen reménytelennek látszott az is, hogy Vityebszk környékén téli szállásra vonuljon és a hadjáratot tavasszal folytassa. Több körülmény szólt ez ellen. Egyrészt, amint láttuk, semmi reménye sem lehetett arra, hogy a vidéken annyi élelmet gyűjthessen össze, amennyi a hadsereg 8—9 hónapi szükségletét fedezhette volna (ti. augusztustól a következő év tavaszáig). De szinte megoldhatatlan problémát jelentett volna a hadsereg téli elszállásolása is. Ha csapatait a falvakba és a városokba helyezi el, az alacsony népsűrűség és a települések ritkasága foly-