Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 539 láthatjuk, május végén és június elején a hadsereg három nagyobb és két kisebb csoportban helyezkedett el Kelet-Poroszország és a Varsói Nagyhercegség területén. A Visztula alsó folyásánál, Danzig és Poznan között állt a fősereg Napoleon vezetése alatt, Jenő serege Plock körül, Jeromosé Varsónál állt. A bal szárnyat a Königsbergnél álló MacDonald, a jobb szárnyat a Lublinnál álló Schwarzenberg alkotta. Napoleon ebben az időben tudta, hogy az orosz hadsereg három nagyobb csoportban állt fel: az 1. orosz hadsereg Barclay de Tolly vezetése alatt Kovnó—Vilna—Grodnó környékén, a 2. hadsereg Bagratyion alatt Vilkovszkinál, Tormasszov serege pedig Lucknál. Az erők fenti elosztását, valamint a stratégia bizonyos formális elemeit szem előtt tartva, a hadtörténetírók egy része megkísérelte, hogy rekonstruálja Napoleon hadműveleti tervét. A sok közül Osten-Sacken elgondolását ismertetjük.2 0 Szerinte Napoleon kezdetben főseregével az oroszok északi szárnyát akarta átkarolni és Barclay de Tolly hadseregének déli irányba való elszorításával akarta szabaddá tenni a moszkvai utat. Hadseregének csoportosítása június második hetében ennek az elgondolásnak felelt volna meg. Időközben azonban új és pontosabb híreket kapott az orosz hadseregről, amelyek alapján belátta, hogy az északról való átkarolás igen nagy nehézségekbe ütköznék. Ezért elhatározását megváltoztatva, átkarolás helyett most már frontális áttörésre, az 1. és a 2. orosz hadsereg egymástól való elvá» lasztására törekedett, mégpedig Kovno—Vilna irányában. Itt még meg-1 jegyzi Osten-Sacken, hogy ez az irány felelt meg legjobban a helyi adottságoknak is, amennyiben a Vilia megkönnyítette volna a fősereg ellátását. Alapjában véve azonban Osten-Sacken nem helyesli Napoleonnak ezt a tervét, és felteszi a kérdést: nem lett volna célszerűbb, ha az 1. és 2. orosz hadseregnek áttörés útján való szétválasztása helyett inkább arra törekedett volna, hogy Bagration hadseregét délről átkarolva, azt Barclay de Tolly had* seregére, majd mindkettőt a Dvinához szorítsa? Osten-Sacken szerint ez a terv feltétlenül az orosz hadsereg megsemmisítéséhez vezetett volna. Mindez természetesen azt jelentette volna, hogy Napoleon főerőit nem északon — Kovnónál —, hanem délen, Grodno környékén indítsa támadásra, bár a Nyeman felső folyásának erdős, mocsaras vidéke nagyobb tömegek mozgatását megnehezítette volna. ,,Ez azonban — jelenti ki Osten-Sacken — nem jelenthetett leküzdhetetlen akadályt akkor, amikor a hadjárat sikeréről volt szó." Ez a felfogás azonban — és ezt más hadtörténészek is vallják2 1 -—- túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít a stratégia formális elemeinek, az át-20 1. m. 45—47. 1. 21 A Franke által kiadott Handbuch der neuzeitlichen Wehrwissensehaften. Berlin 1936 с. műben olvashatjuk: „Der operative Gedanke des Kaisers war anfangs, dem Gegner durch Eindrücken seines Nordflügels die rechte Flanke abzugewinnen und ihn südwärts abzudrängen." (I. köt. 317. 1.). — Ugyanezt a felfogást vallja Freytag-Loringhoven is, Die Heerführung Napoleons с. művének (Berlin, 1910) 156. lapján. Bogdanovics, Napoleonnak Jeromoshoz írt levelére hivatkozva, megállapítja, hogy terve az volt, hogy az 1. orosz hadsereget frontálisan visszaszorítja, majd erőinek egy részével leköti, zömével pedig a 2. hadsereget északról átkarolja. I. m. I. köt. 111. 1. Ez azonban eléggé önkényes következtetés, mivel az idézett levélből csupán az derül ki, hogy Napoleon utasít ja Jeromost, hogy keltse azt a hitet az oroszokban, hogy az osztrákokkal egyesülendő, seregével Lublin felé nyomul, valójában azonban éppen ellenkező irányba kell majd előnyomulnia. A kérdéses levél fordítását Bogdanovics közli, eredetije megtalálható a Correspondance XXIII. kötetének 509—510. lapján. — Egyébként érdekes módon a kortársak általunk ismert műveiben sehol nem találtuk nyomát annak, hogy Napoleont elsődlegesen az
