Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉRDÉSE NAPOLEON OROSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN Az élelemellátás befolyása a stratégiára a napoleoni időkben; a kérdés elvi és módszertani jelentősége Minden adat azt mutatja, hogy az élelemellátásnak óriási jelentősége volt az oroszországi hadjáratban; a stratégiai elgondolásokat és elhatározásokat francia és orosz részről egyaránt döntően befolyásolta, és azt is tudjuk, hogy milyen nagy szerepet játszott a Grande Armée katasztrófájában az élelmezés megoldatlansága. Mégis, mindeddig sem az nem képezte kutatás tárgyát, hogy az élelemellátás milyen hatást gyakorolt a korban a stratégiára általában, sem az, hogy mennyiben befolyásolta az oroszországi háborúban a szembenálló felek terveit, elgondolásait és az események menetét konkrétan. Már önmagában ez is elegendő indokul szolgálna ahhoz, hogy ilyen szempontból vizsgáljuk a hadjáratot. Ezen túlmenően azonban igen fontos elvi és módszertani vonatkozásai is vannak a kérdésnek. Tudvalevő, hogy a hadtörténeti kutatók nagy része abban látja az ancien régime és a francia forradalom, valamint Napoleon hadvezetésének egyik fő különbségét, hogy a forradalmi kormány, majd Napoleon szakított az ún. „raktárélelmezéssel", és a hadsereg ellátását a helyszíni beszerzésre alapította. Ez az állítás azonban csak bizonyos megszorításokkal igaz, és nem alkalmazható a napoleoni háborúk mindegyikére, de teljesen téves, ha a változást, elvonatkoztatva a gazdasági és társadalmi fejlődéstől, úgy magyarázzuk, hogy a francia forradalom hadvezérei valamilyen zseniális sugallatra szakítottak a raktárélelmezéssel.1 A forradalom hadvezérei és Napoleon ugyanis azért „szakíthattak" a raktárélelmezéssel, mivel az előző korokhoz képest Európa népessége megszaporodott, a népsűrűség nagyobb lett, a mezőgazdasági termelés mennyisége pedig megnövekedett. Mindez azzal a következménnyel járt, bogy a hadseregek több élelmet találhattak a vidéken, s így a raktárak sokszor nélkülözhetőkké váltak. Viszont olyan vidékeken, ahol a XVIII—XIX. század fordulójának évtizedeiben is akkora volt a népsűrűség, mint a XVII—XVIII. században Nyugat-Európában, ott a raktárak továbbra is nélkülözhetetlenek maradtak. Ez volt a helyzet a napoleoni háborúk idején Spanyolországban, Lengyelországban, és Oroszországban. A korabeli szakértők előtt ez a körülmény ismert volt, és hadműveleti terveikben valamint hadtudományi műveikben figyelembe is vették. A határt, amelyen alul elképzelhetetlennek tartották a hadakozást raktárak nélkül, nagyjából a 35/km2 népsűrűségnél húzták meg.2 Ennek a felismerésnek az 1 Részletesen foglalkozom a kérdéssel Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében. Bpest, 19G3 e. könyvemben. 2 Kanerin, aki 1812-ben egy darabig az orosz hadsereg főintendánsa volt, Über die Militairökonomie im Frieden und Krieg, Szent-Pétervár. 1820 с. könyvében 2000/mér
