Századok – 1963

Tanulmányok - Bartha Antal: A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai - 503

А К ELET-EUB.ÓPAI ÉS BELSŐ-ÁZSIAI FEUDALIZMUS 519 igyekeztek megkaparintani a katonák földjeit, melynek egyik útja a férfiutód nélkül elhalt katonák lajstromban hagyása, a férfi ág földtől való megfosztása volt. Amennyiben az ikta-rendszer alá eső földeken nemcsak katonák laktak, hanem nomád pásztor- vagy földműveslakosság, azokat földjeikről nem volt szabad elűzni, ellenben földjeik szintén az ikta szabály alá kerültek, s ennek fejében az ikta-lajstromba felvett katonák javára szolgáltatásokat voltak kötelesek teljesíteni. Az ikta birtoklásának alapvető feltétele a katonai szolgálat maradéktalan teljesítése volt. Az ikta a muzulmán földjogi rendszer mongol viszonyokra történt alkalmazását jelentette, a muzulmán jogrendszer elterjedésének kedvezett a mohamedán vallás meggyökeresedése a Horda területén. Maga az ikta szóhasználat is arra utal, hogy a muzulmán területek feudális földbirtoklási viszonyai voltak a legnagyobb hatással az Arany Horda társadalmára. Az ikta-rendszer bevezetésével a mongol Arany Horda társadalmában a mélyreható változások korszaka kezdődött, amely mindenekelőtt abban fejeződött ki, hogy a katonáskodó réteg a tiltó rendelkezések ellenére elvesztette érdeklődését a katonai szolgálat iránt, mert felismerte, hogy földjének megfelelő hasznosításával magasabb és rendszeresebb jövedelemhez juthat, mint a zsákmányoló hadjáratok útján. Ezzel az Arany Horda társadalma a feudális fejlődésnek intenzívebb útjára lépett, noha a nomád gazdálkodással végképp soha sem szakított. A változás azonban lényeges volt a jobbágyi földbirtoklást korlátozó rendelkezések ellenére is. Ez a változás éreztette politikai és gazdasági hatását a meghódított népek vonatkozásában is; a durva, erőszakos szolgáltatási rendszert felváltotta egy differenciáltabb, az egyes területek helyi sajátosságaira épülő adóztatási és szolgáltatási rendszer. Ez bizonyos könnyítést jelentett a meghódított orosz földek i számára is, amelyek a XIII. század végétől fokozatosan kezdték kiheverni a mongol hódítás és erőszak súlyos következményeit, de e fejlődés központja i most már nem a nyugati és délnyugati orosz földek, hanem az északnyugati és északkeleti orosz földek voltak, mindenekelőtt a Moszkvai Fejedelemség. Az Arany-Horda uralkodó rétegei közti érdekellentétek szülte lehetőségek kihasználásával a Moszkvai Fejedelemség, támaszkodva a feudális gazdaság erőforrásaira, uralma alá vonta a környező fejedelemségek földjeit. A feudális bojár réteg pedig visszaállílotta uralmát az orosz jobbágy-parasztság felett, s a maga erősödésére használta fel a lassú konszolidáció nyújtotta előnyöket. Melyek voltak azok a tényezők, amelyek gazdasági és társadalmi bázisul szolgáltak az Arany Horda keretei között bevezetett reformok végrehajtásában? Rámutattunk a VIII—IX. században kialakult letelepedési folyamat és a Kazár Kaganátus keretein belül kialakult földművelés eredményeire. A Kaganátusban kicsírázott és szárba szökkent földművelő anyagi kultúra súlyos csapásokat szenvedett mind a besenyőktől, mind a kunoktól. A X. század végén megjelent kunok fejlődését a XI—XII. század folyamán azonban más tényezők határozták meg, mint a besenyőkét. Ezt két forrásból is ismerjük. Egyrészt a Magyarországra betelepedett kunok történetének, másrészt a Dest-i-Kazár területén maradt kunok történetének eseményei bizonyítják, hogy ha nem is konfliktusok nélkül a kunoknál aránylag elég intenzív irányt vett a földművelés fejlődése és ennek talaján általában a feudális viszonyok ekés földművelésen alapuló szilárdabb, fejlettebb formája, amely kezdett megszabadulni a nemzetségi intézmények szorításától. A magyarországi kunok esetében eléggé világos és marxista történettudományunk által bizonyított az a fejlődés, amely a nemzetségi földek feudális kisajátításának vonalát 2 Századok