Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
48 LU К ÁCS LAJOS Garibaldi igaz hívet.4 0 Az iránta érzett szeretet és ragaszkodás megsebesülése, majd lábának amputálása után még inkább megmutatkozott, mikor a hőst bajtársai, barátai egyaránt bátorító szavakkal, együttérzéssel, megértő rokonszenvükkel igyekeztek vigasztalni és erőt adni hihetetlen fájdalmainak, szenvedéseinek elviseléséhez.4 7 Garibaldi ezen kiemelkedő, hű katonája, az olasz szabadság hőse, mindemellett nagyon is egyedül maradt — hiszen a rokonszenv és az együttérző írások, látogatások fájdalmakat elnyomó pillanatai hamarosan elmúltak és helyükbe a küzdelmes mindennapok léptek. Igaz, a legszükségesebb igényeit biztosíthatta; a kormány által nyújtott nyugdíj az életfenntartás alapjait megadta, de ez még nagyon is kevés volt a főleg ágyban fekvő, gyakran mozgásképtelen beteg ember számára. A testi szenvedésektől gyötört hős fokozatosan a teljes magárahagyatottság sorsára jutott, olyannyira, hogy hosszú hónapokon keresztül nem volt mellette senki, aki egy pohár vizet nyújtott volna láztól cserepesedett ajkaihoz. A vadidegen olasz házmester ugyan nappal némileg gondoskodott róla, de éjszakára rázárta a szobájának ajtaját és reggelig magára hagyta.4 8 Ezen az elképesztően szomorú helyzeten végül is az változtatott, hogy Józsi öccse hozzá költözött Nápolyba és ellátását, ápolását magára vállalta.4 9 A sok-sok egyedüllétben, szenvedései közepette, az hozott némi vigaszt számára, hogy levelezett, gondolatait papírra vetette és tanulmányozta a hozzá küldött sorokat. Adottságai és a körülmények tették mélyen gondolkodóvá, filozofikus hajlamúvá, aki mindent mérlegre tett, mindent megfontolt és ekképpen jutott a megfelelő következtetésekre. Ezek a körülmények érthetővé teszik, hogy írásait, leveleit nem egyszerű hétköznapi értelemben fogjuk fel, hanem szinte politikai végrendeletként, elsősorban saját kortársainak, de ezen túlmenően a jövő nemzedékeknek nyújtott tanácsként is. Mikor tudomást szerzett arról, hogy Garibaldi ismét Szicíliában van, és az 1860. évi hadmenet nyomdokain haladva toborozza önkénteseit, harcba híva a legjobbakat Róma felszabadítására, valóságos lázba jött és még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy féllábbal Garibaldi táborába vonuljon. Ilyen értelemben fel is ajánlotta szolgálatait. Frigyesytől egyre sürgetőbben kéri, hogy rendelkezzék vele Garibaldi, akit „a Világ második felszabadítója"-ként üdvözöl.5 0 Az akciót elfojtani kívánó, az ostromállapotot elrendelő királyi proklamációról úgy nyilatkozik, hogy emiatt ne csüggedjenek el, folytassák a megkezdett lépéseket ,,. . . jobb a törés ma, mint holnap. Tehát előre . . ."5 1 Végtelen izgalommal lesi a híreket, lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon sikerül-e Catania bevétele. Hangulatáról és érzelmeiről ad képet Vetter tábornagyhoz Londonba írt levele is augusztus 21-én, melyben hangsúlyozza, hogy „helyem ott van Garibaldi oldala mellett . . ."52 Két nappal később Pulszkynét arról értesítette, hogy az események rohamosan 46 Vö. Lukács L. : Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860—61-ben. 38. és kk. 1. Ugyanitt részletesebb irodalom. 47 Uo. 48 Dunyov István Szörényi Artúrhoz, 1863. febr. 10. (O. L. Újkori gyűjt. Dunyov István irathagyatéka); Dunyov József Tanárky Gyulához, Acqui, 1863. okt. 28. (uo.); 1863. dee. 26. (uo.). 49 Dunyov József Frigyesy Gusztávhoz, Nápoly 1863. márc. (uo.); Dunyov József •Clair Bélának, Asti, 1863. nov. 10. (uo.). 50 Dunyov István Frigyesy Gusztávhoz, Nápoly, 1862. aug. 22. ós 25. (uo.). 51 Uo. 52 Dunyov István Pulszky Ferenenéhoz, Nápoly, 1862. aug. 23. (O. Sz. K. Kézirattár. Pulszky-gyűjtemény).
