Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
46 LU К ÁCS LAJOS követője küzdött tovább 1866-ban, 1867-ben, hogy diadalra segítse Italia egységének, Róma felszabadításának eszméjét. Garibaldi minden esetben biztosan számíthatott rá, akár kényes politikai megbízatásról, akár seregszervezésről, akár kritikus katonai vállalkozás végrehajtásáról volt szó.39 Milyen emberi tűz, milyen magasztos lélek lakott ebben a hősben, aki hosszú éveken át, hazájától távol, életét százszorosan kockára vetve küzdött Itália teljes felszabadításáért és ezen keresztül a magyar ügy előbbre viteléért is. A nemzetközi haladás milyen mély átérzőjét, a népek közötti barátság milyen magasztos ápolóját és kiváló harcosát ismerhetjük fel Frigyesyben, aki szinte gyermekkorától haláláig az emberiség oszthatatlan szabadságáért áldozta életét, példát mutatva korának és a jövő nemzedékeknek egyaránt egy igaz hazafi magatartásából. Aligha kételkedhetünk abban, hogy Frigyesy politikai nézeteinek akadtak gyenge pontjai, korlátai, mint minden polgári forradalmárnak, aki a társadalmi harcok mélyén dúló osztályharc bonyulult összetevőit leegyszerűsíti, aki nem mindig és minden körülmények között számol a reális erőviszonyokkal és nem ritkán kalandosnak tűnő akciókba is belekeveredik, de mindemellett demokratikus-forradalmi nézeteivel, következetes politikai eszméivel, Garibaldi iránti olthatatlan hűségével, példamutató bátorságával, széleskörű gyakorlati és elméleti katonai tudásával messze kiemelkedett a magyar emigránsok közül. Élete, mely annyira tarkállik a ff>rdulatokban, buktatókban, sikerek és sikertelenségek hullámzásaiban, mégis egyenesvonalú, tiszta, becsületes és példamutató. Ez az ízig-vérig harcos egyéniség mennyire finom és érzékeny lelkiséget, milyen mély emberséget hordozott magában. Többek között ezzel is magyarázható, hogy tragikus konfliktusba jutott önmagával, a világgal és végül még azzal is, akit rajongásig szeretett és tisztelt: Garibaldival. Mindez már sok volt egy ember számára . . . megőrült, majd 1878-ban Milánóban örökre lehunyta szemét.40 Kevesen értették meg, sok irigye, politikai ellenfele volt, az emigráció vezetői nagyon óvakodtak tőle, talán csak egyetlen igazán őszinte megértő barátja, lelki rokona volt, aki egvüttérzett vele kínlódásaiban, küzdelmes napjaiban: Dunyov István. Egymást megértő rokonlelkek — egy úton haladtak ők anélkül, hogy a sors megengedte volna, hogy együtt is cselekedjenek. Kiegészítették egymást — egyik a harcmezőn, örök mozgásban, tevékenységben küzdött, a másik nyomorúságos egyhelyben topogásban, ágyhoz kötve, féllábbal volt kénytelen szemlélni azokat az eseményeket, melyekkel szívvel-lélekkel együtt érzett, melyek erőt adtak számára a mérhetetlen fájdalmak elviseléséhez is. Értesülései a kibonatkozó eseményekről széleskörűek és megbízhatóak, hiszen kapcsolatai, levelezése rendkívül sokirányú volt. Frigyesy vei rendszeres kapcsolatban állt, aki szinte pontról-pontra közölte vele a történteket, a felmerülő nehézségeket, problémákat, előadta terveit, elképzeléseit, tanácsot kért tőle és mindig igazán őszinte és mély baráti érzelmekkel viseltetett iránta.4 1 Dunyov állandó leve-39 Frigyesy G. : L'Italia nel 1867. Storia politica e militare; Frigyesy G. : Az 1867-diki római hadjárat; Ováry Lipót : Frigyesy Gusztáv (Hazánk s a Külföld. 1868. 35. sz.). 40 Vö. Szinnyei J.: Magyar írók. III. 778. 1.; Koltay : Türr István 1860-ban. 95. 1. Pásztor : Frigyesi. 41 O. L. Újkori gyűjt. Dunyov István irathagyatéka. Ugyanitt található Dunyov írások, az általa elküldött levelek eredeti fogalmazványai. Ez vonatkozik a továbbiakban idézett — irathagyatékban található — Dunyov-levelekre.
