Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

-462 KKÖNIKA államférfiúi tehetetlensége, katonai gőgje stb. Elképzelhető, hogy egy hasonló' politikai nézetű, de tehetségesebb, más emberi kvalitásokkal rendelkező egyén esetében más eredménnyel végződhetett volna ez a kísérlet ... A Horthy-korszak államhatalma történeti fejlődésének kérdésénél időzvén, bírálták azokat a felfogásokat, melyek hol e rendszer feudális elmaradottságát, hol pedig egyoldalúan a fasiszta vonásokat emelték ki. Önkényuralom, ellenforradalom, fasizmus együttesen jelentkeznek Délkelet-Európa valamennyi országában, ahol a társadalmi fejlettség nem érte el a közép-európai (német) szintet. Annak megvizsgálására van tehát szükség, mennyire önállósult ez az állam s többek között milyen szerepet játszott benne a hadsereg stb. Hangsúlyozták az ideológiai és eszmei kérdések vizsgálatának fontosságát a legújabbkori történetírásban, valamint a tömegmozgalmak és az uralkodó osztály politikai mozgása közötti valódi összefüggések kutatását. így helytelennek ítélték azt a korábbi — a történelmet elszürkítő — gyakorlatot, mely a tömegmozgalmakat (parasztmozgalmakat) az uralkodó osztályokon belüli harcoktól elszigetelve, önmagukban vizsgálta. A felszabadulás utáni korszakkal foglalkozó munkáknál mindenekelőtt а történelmi előzményekkel való összekapcsolás szükségességét hangsúlyozták. Éneikül ugyanis az 1945 utáni történeti problémák egész sora marad magyarázat nélkül. E korszakban sajátos módon vetődik fel a köztörténet és a párttörtónet helyes viszonyának kérdése, a Párt ugyanis ebben a korszakban elhatározó tényezője volt a társadalmi fejlődésnek. A XXII. kongresszus sok útmutatást nyújt a felszabadulás utáni korszak vezető személyiségeinek helyes ábrázolásához is. Tarthatatlan ugyanis, hogy vagy névtelenül, vagy nevek felsorolásával jelenítjük meg a Párt vezetőit, holott azoknak sajátos arculatuk volt, melyet az adott korszakban érzékeltetni kell, s itt végzett tevékenységük alapján, s nem korábbi vagy későbbi szerepük visszavetítóse alapján kell megrajzolni. A továbbiakban a szocialista forradalom különböző útjairól szóló tanításnak a magyar fejlődésre való alkalmazására, a szektarianizmus ós revizionizmus konkrét magyarországi jelentkezésének kidolgozására hívták fel a figyelmet. Végül hangsúlyozták az 1949 utáni korszak történeti feldolgozásának fontosságát. l'ass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója ,,A párttörténetírás néhány elvi kérdése" címen tartott előadást. Szerinte a személyi kultusz a társadalomtudományok közül talán leginkább a párttörténetírást érintette. Megakadályozta a párt történetének az objektív történeti igazságnak megfelelő ábrázolását. 1957 óta a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenysége ós határozatai nagy segítséget nyújtottak a történészeknek is alkotó munkájuk kibontakoztatásában. Az 1 957 óta megjelent egyes tanulmányok, forráskiadványok már hozzáláttak a személyi kultusz ós a dogmatikus hibákból eredő káros nézetek kiküszöböléséhez. Az e területen elért eredmények egyik dokumentuma a Párttörténeti Intézetben készülő új párttörténeti tankönyv. A Párttörténeti Intézet a legutóbbi években megnyugtatóan tisztázta az 1918—19-es forradalmak történetének egyik legvitatottabb problémáját , a kettőshatalom jellegének megítélését, s az előadó részletesen ismertette, miért volt kettőshatalom Magyarországon a polgári demokratikus forradalom kezdetétől a Tanácsköztársaság győzelméig. A szociáldemokrata mozgalomról szólva a Pártörténeti Intézet kutatói azt a megítélést tartják helyesnek, miszerint az a munkásmozgalmon belüli irányzat, lényegét tekintve, munkáspárt. Nem hallgatva el az opportunista-reformista irányzat ténykedését, annak olyan szégyenletes megnyilvánulását, mint pl. az 1914-es szociálsoviniszta álláspont, meg kell mutatni, hogy 1918 előtt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt a dolgozó tömegek érdekeit legjobban képviselő, legradikálisabb politikai szervezet, melynek múlhatatlan érdeme a munkásság műveltségének fokozása, politikai aktivizálása, a gazdasági helyzetének megjavításáért folytatott harc. A 25 éves Horthy-korszak idején, majd a felszabadulás után is árnyaltabban kell ábrázolni ós értékelni a szociáldemokrácia szerepét. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint a magyar munkásság egységes forradalmi pártja, vállalja a szociáldemokrata mozgalom előremutató tradícióit ós egyesíti soraiban a kommunistákat, valamint a volt szociáldemokratákat. Ezután a párttörténet és a nemzeti történet összefüggéseiről beszélt, melynek kapcsolatát az eddiginél gondosabban kell feltárni. A történelmi igazsághoz tartozik az. hogy az illegális kommunista pártot helyesen értékeljük és bemutassuk, miként válaszolt a társadalom legégetőbb kérdéseire. Vitába szállt azokkal, akik a Kommunisták Magyarországi Pártja 25 éves hősies harcát csupán a korukban előforduló hibák alapján ítélték meg. Hangsúlyozta: a tények beható vizsgálata bizonyítja, hogy a Kommunisták Magyarországi Párt ja a két és fél évtizedes kegyetlen fasiszta terror körülményei között is mindig élt ó.s — ha nem is egyforma súllyal — mindig válaszolt a magyar társadalom alapvető kérdéseire. Majd a KMP történetének legfontosabb periodizációs problémáit vázolta fel, az egyes szakaszok legfőbb jellemző vonásai figyelembe vételével. Fontosnak ítélte a felszabadulás utáni történeten belül a párttörténet és a munkásmozga-