Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

460 KRÓNIKA \ lematikája, a Jagelló-egyetem G00 éves évfordulójáról való megemlékezések (ennek keretében magyar kulturális kapcsolatainak rendszeres feltárása), továbbá a két ország felszabadulásának 20. évfordulója s a népi demokratikus fejlődés kérdései szerepelnek. A magyar delegáció ezután látogatást tett a varsói egyetem Történeti Intézetében, ahol tanulságos megbeszélést folytatott a kutató- és oktatómunka aktuális problémáiról és megtekintette az intézet gazdag könyvtárát. A Budapesten tartott lengyel—magyar renaissance és reformáció konferencia és a varsói megbeszélések az 1961. évet a magyar—lengyel történészkapcsolatok jelentős állomásává tették. Székely György A XXII. KONGRESSZUS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY Az MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya és Történettudományi Intézete 1962. szeptember 28-án tudományos ülést tartott ,,A magyar történettudomány időszerű kérdései a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusának fényében" címmel. Az ülést Molnár Erik akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója nyitotta meg ,,A XXII. kongresszus ős a magyar történettudomány" című előadásával. Előadásában a XXII. kongresszus ama követelményéből indult ki, mely a Párt fő feladatai közé sorolja a dolgozók kommunista öntudatának nevelését s ezen belül a proletár nemzetköziség ós szocialista hazafiság fejlesztését. A program a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség eszméjének szerves egységét hangsúlyozza, ami gyökeresen különbözik a hazafiság feudális ós burzsoá felfogásától. Éppen ezért igazi kifejlesztését csak ez utóbbiakkal vívott következetes harccal lehet biztosítani. A továbbiakban azt a kérdést vizsgálta meg, milyen eredményei és feladatai vannak a magyar történettudománynak ezen a téren. Bár történetírásunk eddig is központi feladatának tekintette, hogy a történeti valóság teljes bemutatása által hozzájáruljon a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság fejlesztéséhez, nem lehet elmondani, hogy kérlelhetetlen lett volna a nacionalizmussal szemben, vagy hogy nem idealizálta volna a magyar nép múltját a társadalmi ellentmondások elhomályosításának árán. Inkább azt kell megállapítani, hogy történetírásunk elsősorban a feudális és burzsoá korszak népi mozgalmainak, ezek hazafias tetteinek leírásával buzdított hazaszeretetre, s ezzel engedményt tett a burzsoá nacionalizmusnak, mely az osztályviszonyoktól független hazafiság álláspontját képviseli. Rákosi Mátyás „történeti tóteleihez" kapcsolódott törtónetírá- 4 sunknak ez az iránya, s vele együtt nem csupán osztályharcok, hanem ezekkel egyenrangúan „a nép által vívott függetlenségi ós szabadságharcok sorozatának" tekintette a magyar történetet. Ez a történeti valóság eltorzítását : a honvédő parasztságnak — mint állandó ós alapvető történeti erőnek —- hamis felfogását eredményezte. A feudalizmus korszakában az osztályérdekek mozgatta időleges paraszti harc az idegen ellenséggel szemben megfelelt a társadalmi haladás érdekeinek. Ezek a harcok azonban különböző eszmei köntöst öltöttek. Mivel az anyagi érdekek mozgatta osztályharc a legkülönbözőbb eszmei formákban jelentkezik, s az eszmék a tömegcselekvés közvetlen hajtóerejévé válnak, a marxizmus fontosnak tartja ezeknek az eszméknek, tehát a dolgozó tömegek tudatának vizsgálatát is. Ezt azonban a magyar marxista történetírás eddig elhanyagolta. A parasztságnak a feudalizmusban nincs önálló eszmei rendszere, ezt az uralkodó osztálytól kölcsönzi. A XVII. századig ennek az uralkodó osztálytól átvett ideológiának nincs hazafias vagy nemzeti eleme. AXVII. század előtti ideológia vallási; aparasztok isten parancsa értelmében engedelmességgel tartoznak uraiknak. A parasztságot ezzel az ideológiával mozgósították harcra a tatár, majd török ellen is, s ezt az ideológiát használta fel a parasztság saját urai ellen folytatott harcában is. Az uralkodó osztály a Bocskai—-Rákóczi korban kezdte bevinni „a közös haza és a nemzeti közösség ideológiáját" a parasztság tudatába. Ezzel az eszmével vezették őket az idegen Habsburgok és nőmet zsoldosaik ellen. De a parasztok osztályharcos érdekei is a haza ós a nemzet eszméjében találták meg ideológiai kifejezésüket. A vázolt történeti anyagból a következő elméleti következtetések adódnak : 1. Nem csupán az osztályok közvetlen anyagi érdekei, de eszméik is befolyásolják az emberek cselekedeteit; 2. az ideológia általában az uralkodó osztály érdekeitől függ, ez formálja a társadalom ideológiáját, ezt azonban az elnyomott osztály is felhasználhatja saját érdekei kifejezésére; 3. az ideológia öntudatlanul is kifejezheti az osztályérdekeket, amikor is hamis tudattal állunk szemben, mely nem ismeri saját gyökerét. Az említett történeti korszakokban jelentkező keresztény vallási ideológia ós a későbbi hazafias-nemzeti ideológia egyaránt a hamis tudat formái voltak. Az azt létrehozó uralkodó osztály-