Századok – 1963

Tanulmányok - Kónya Sándor: Az első Gömbös-kormány megalakulása és programja 332

. 334 KÓNYA SiNDOK kisközségben „van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem látott kenyeret, s aratásig nem is fog. De nagyon sok család van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi zsírozójuk nincs. A legszegényebbek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a szemes kukoricát vízben, s azt eszik reggel is, délben is, vacsorára is."12

Az egyik fővárosi inségkonvháról írja szintén 1932 januárjában : „Mikor vége volt a jegyutalványosok ezres sorának, a maradékokra megjelentek azok, akiknek még jegyük sincs. Száznál többen voltak. Ezek kapják, amit lehet. Aki levest kapott elmegy, a többi kap főzeléket. Mikor ez is elfogy, a hátramaradottak egy-egy darab kenyeret kapnak, mikor az sincs, bezárják a kaput. Megrendítő látni a kinyújtott kezeket, akik reszketve nyúlnak az utolsó darab kenyér után."1

3 A kisiparosok, kiskereskedők helyzetét a fogyasztópiac összeszűkülése és a növekvő adósságteher mellett az újabb adók tovább rontották. Az állami alkalmazottak létszámának csökkentése, a tisztviselői fizetések leszállítása ennek a rétegnek a megélhetési lehetőségét is rontotta, a „racionalizálási tervek" jövőjét bizonytalanná tette. A gazdasági helyzet romlása tovább élezte az osztályellentéteket. A biatorbágyi merénylet ürügyén kihirdetett statárium ellenére a KMP újjászervezett Központi Bizottsága irányításával fokozódott a munkásosztály harca. ' A kíméletlen terror ellenére is 1932 tavaszán sorozatos sztrájkok robbantak ki, és erősödött a kommunisták szervező, politikai munkája vidéken is. A politikai rendőrség jelentése széleskörű vidéki kommunista szervezkedésről számolt be. A kirobbanó sztrájkok követelései között a munkalkalmak biztosítása, munkanélküli segély, magasabb bér, a bedórendszer eltiltása szerepeltek. A nyomor, az adósságok, a közterhek emelkedése, a sorozatos árverések aktív fellépésre késztették sok helyen a szegényparasztságot is. Elkergették a végrehajtót, munkát, kenyeret követelve tüntettek. Tiltakozó gyűlésekkel, tüntetésekkel fejezték ki elégedetlenségüket a kispolgárság különböző rétegei is. A Társadalmi Szemle így jellemzi a kis- < polgárság politikai hangulatát 1932 nyarán: „Egymást követik az iparos és | kereskedő tüntető sztrájkok és viharosabbnál viharosabb gyűlések a kartellek, a kormány adópolitikája, a magas OTI terhek ellen. Valamennyi a kétségbe- ; esésig fokozódó elkeseredés jegyében zajlik le, fenyegető hadüzenetként a kor- i mány, az uralkodó osztály felé."1

4 A Károlyi-kormány letartóztatásokkal, csendőrsortűzzel próbálta a dolgozó tömegek ellenállását megtörni. 1932 januárjában középiskolás diákokat tartóztattak le kommunista szervezkedésben való részvétel miatt, áprilisban pedig az Eötvös Kollégiumban leplezett le a rendőrség — a burzsoázia nagy megdöbbenésére — kommunista sejteket. Csak április elején az ország különböző helyein több mint 500 tüntetőt tartóztattak le, s több helyen véres összetűzésre került a sor. Az ország sok városára, falujára ráillik az a kép, amit József Attila rajzolt 1932-ben „Eső" c. versében: „Kaszák villognak? Szuronyok. Golyók kopognak, csörögnek boltok, futók sortüze vet lobot, 12

Móricz Zsigmond : Gyalogolni jó. Bpest. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1962. 127. 1. 13

Uo. 169. 1. 14

Társadalmi Szemle II. évf. 8. sz. 1932. szept.