Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAGYAR—ROMÍN EGYEZMÉNY 327 elején már olyan utasítást adott Karaesaynak, hogy Winkler és Lalande maradjanak egyelőre Konstantinápolyban, sőt Winkler legjobb, lia Tasiban marad. „Ami ma elveszettnek látszik, csak elnapolt lehet", hangzik véleménye.116 Magyar részről ebben az időben főképpen Bäläceanuban látták az összefogás egyetlen biztosítékát. E kiváló román hazafi szerepe még mindig nem áll elég világosan előttünk. A magyar történészek nem szenteltek neki elég figyelmet, többnyire beérték azzal a rövid tájékoztatással, melyet Kossuth nyújt róla az Iratokban, amikoris elmondja, hogy D. Bratianuval egyidőben járt nyugaton Bäläceanu, aki „irányunkban a legbarátságosabb indulatot tanúsította", s akit Cuza küldött a francia és olasz kormányhoz, hogy ezek támogatását biztosítsa. Kossuth szerint Cuza ezzel a fejedelemség és tulajdon helyzetének erősítését remélte. Csakhogy az emigráció vezetőinek levelezéséből tudjuk, Bäläceanu egész nyugati tartózkodása idején szoros kapcsolatot tartott fenn a magyar politikusokkal, sőt július 20-án Cuza megbízásából Turinban egyezményt kötött a Magyar Nemzeti Igazgatósággal a dunai fejedelemségekbe szállítandó fegyverek, lőszerek és hadi szerelvények felől.117 Megállapodtak abban, hogy a Magyar Nemzeti Igazgatóság kölcsönképpen átenged Cuza fejedelemnek 10 ezer puskát, valamint ugyancsak kölcsönképpen átengedi azoknak a lőszereknek és hadiszerelvényeknek a felét, melyek már a fejedelemségekben vannak s a Magyar Nemzeti Igazgatóság tulajdonai. Cuza kötelezi magát, hogy két év múlva visszaadja őket, ha időközben nem kínálkozik alkalom arra, hogy a fegyverzetet a magyar függetlenség érdekében felhasználják. A fegyverek többi részét letétként Cuzára bízzák, s a Magyar Nemzeti Igazgatóság egy kinevezendő ügynöke fogja gondjukat viselni, aki viszont Cuza felügyelete alá tartozik. A magyar fél kötelezettséget vállalt, hogy a fegyverzetet kizárólag Magyarország felszabadítására fogja fordítani, s nem adja át a fejedelemségekben fennálló vagy létrejövő pártok valamelyikének. Cuza vállalta a fegyverek, > lőszerek szállítását országa területén s a tárolás költségeit.118 A Báláceanu-féle egyezmény, melyet magyar részről Kossuth, Teleki és Klapka írtak alá, hivatalos lépésnek tekinthető román részről, hiszen Bäläceanu egyenesen a fejedelem megbízásából érkezett nyugatra, ahol kettős feladatnak kellett eleget tennie: biztosítani a nyugati diplomácia segítségét az uniónak t és megállapodni a Klapka —Cuza egyezményből folyó további gyakorlati lépésekben. Világos bizonyítéka ez annak, hogy Cuza még akkor sem hagyta cserben a magyar—román szövetséget, amikor a francia támogatást már egyre kevésbé érezte oldalán. Egy későbbi jelentésben Prokesch-Osten részleteket i is elárul a turini megállapodás létrejöttéről.119 Eszerint a magyar és román fél megegyezett abban, hogy a tél folyamán lengyel és egyéb szabadcsapatokkal megerősített magyar emigráció gyülekezik össze a fejedelemségekben. A bécsi kémszolgálat értesülése szerint legalább 30 ezer főről volt szó s ugyanannyi ember számára szükséges fegyverről, felszerelésről, melyet a szárd kormány szállít a Dunához, ott részben tárolnák, részben pedig az osztrák határhoz szállítanák, hogy kéznél legyen arra az Mőre, amikor Cuza meghirdeti az i egyesülést, az osztrák elnyomás alatt élő testvérek szabadságát és a határhoz siet a magyar emigráció megsegítésére. Ez az utólagos jelentés azt is tudni 116 Kossuth : Irataim, I. 383. 1. 117 Az egyezményt közli Kossuth : Irataim. III. 69—70. 1. 118 N. Corivan: Seopul misiunei secrete a lui Bäläceanu. Cercetäri Istorice VIII, IX. sz. 119 Prokesch-Osten—Rechberg 1860. dec. 14. R. V. Bossy : i. m. 299. sk. 1. 5*
