Századok – 1963

Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293

300 KOVÁCS END1ÎE pelt.1

1

Az 1857. évi júliusi választások Moldvában a török nyomás, megvesztegetés jegyében zajlottak le, aminek következtében az eredmény az unió ügyére kedvezőtlenül ütött ki. A párizsi békét megkötő négy hatalom emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait a Portával, és a követek csak akkor tértek vissza állomáshelyükre, amikor 1857 augusztusában a moldvai választásokat annullálták. Moldvában új választásokat írtak ki. A moldvai diván most már az unió mellett foglalt állást, s ezt követően Havaselve diván ja is megszavazta az egyesülést. A nemzeti párt programján az autonómia, az unió, a fejedelemmé választandó idegen házból származó herceg és a reprezentatív kormányzat jelszavai szerepeltek.12

A moldvai és havaselvi választások eredményét figyelembe véve a párizsi békeszerződést aláíró hatalmak képviselői 1858 nyarán hosszas tanácskozásokon és nem egyszer szenvedélyes vita közepette szövegezték meg a két fejedelemség politikai alkotmányát (augusztus 19.).1

3

Odahaza a román nemzeti párt túlsúlya időközben olyan meggyőzően bontakozott ki, hogy ekkor már a bojárok pártjának nem egy jelentős politikai vezére is szövetségre lépett a liberális párttal, és az egység támogatóinak sorába lépett. Nem jelentette ez természetesen a társadalmi programok összemosódását, a leghaladóbb burzsoá elemek a polgári reformokat sürgették s ezek első sorába az agrár-reform tartozott. Ez a program fejeződik ki elsősorban Mihail Kogálniceanu tevékenységében. 1859. január 5-én a fokozott osztályharc, a tömegek nagyszabású felvonulása jegyében folyt le a moldvai választói gyűlés, melyen a többségükben unionista delegáltak — ez alkalommal minden erőszak és korrupció nélkül — megválasztották Alexandru Ion Cuzát, az 1848. évi forradalom aktív résztvevőjét és az egységmozgalom egyik lelkes harcosát. A választás kihirdetését a néptömegek lelkesedéssel fogadták, az unionista és demokratikus ideológia győzelmét köszöntve benne a reakciós bojár uralommal szemben. Havaselvén, az 1859. január 22 — 24-e között lefolyt választáson reakciós többség alakult ki, de ekkor az unionisták segítségére siettek a népi tömegek: kézművesek, munkások, kereskedők, kik Bukarest lakosságának többségét alkották; 15 ezer személy vonult fel a főváros utcáin, s eldöntötte a választás kimenetelét. A román nemzetnek erről az impozáns megnyilatkozásáról szemtanúk, történészek tollából számos feljegyzésünk maradt fenn, s egytől-egyig elismeréssel említik a nép aktív hozzájárulását jövőjének kiformálásához. A tömegek azt remélték, hogy Cuza megszabadítja őket a földesúri elnyomatás alól. A moldvai bojárfiú, aki a moldvai seregben ezredesi rangot ért el, az egyesülési mozgalom kiváló harcosaival: Vasile Alecsandrival, Costache Negrivel, Vasile Málinescuval, C. A. Rosettivel, Dimitrie Bolintineanuval, Cezar Bolliac-kal egy sorban küzdött a reformokért és a fejedelmi székbe való jutása után egészen bukásáig (1866) az ország kapitalista átalakulásának útját egyengette. Az általa végrehajtott reformok gyümölcseit jórészt a burzsoázia és a birtokosok szakították le, de ez nem változtat azon, hogy az egyesülés nagy lépés volt előre a társadalmi haladás útján, új korszakot indított el a román nép történetében. 11

C. A. Rosetti cikke a Romínul 1858. okt. 30. (nov. 11.) számában. 12

L'Étoile du Danube 1858. febr. 13. No. 79. Sturdza : i. m. VII. 68. 1. 13

Ekkoriban nyilvánult meg fokozottabb mértékben az orosz külpolitika aktivitása. A francia kormány ebben az időben ingadozott a román nemzeti egység kérdésében, ami nem tántorította el az orosz diplomáciát, s ettől kezdve az orosz külpolitika áll ki erélyesebben az egyesülés mellett, maga után rántva a francia diplomáciát. V. Vinogradov és Al. Vianu idézett munkái mellett lásd még erre: N. Corivan : Unirea Járilor Romíné ín cadrul politicii europene. Studii 1959. 1. sz. 159—190. 1.