Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
26 KUMOROVITZ L. BEIiNÁT említett oklevelében. A kiállító testület tekintélye, az írás, a külsó' forma és a tanúk felsorolása szolgált hitelesítésük eszköze gyanánt. A káptalani és konventi oklevelek megpecsételése csak fokozatosan, a XIII. század első harmadában válik általánossá, akkor, amikor e testületek hiteleshelyi intézménnyé (loca credibilia) válva, az 1231-i aranybullában mintegy hivatalosan is jogosítványt kaptak a nemesi társadalom jogi írásbeliségének a rendszeres, sőt kötelező ellátására.170 A közigazgatási és perjogi írásbeliség egy részével fokozatosan kibővülve, a XIII. században már egész hálózata épül ki az országban a hiteleshelyeknek, s nemcsak az időközben kialakult közhatóságok magánfeleket kiszolgáló oklevéladását csökkenti a minimumra, hanem a vele karöltve újból életrekelni kívánkozó magánoklevelet is igyekszik elfojtani. Jelentőségét kifejezően emeli ki az a körülmény, hogy később, mint birtokos, nem egyszer maga az uralkodó is hiteleshelyhez fordul oklevélért,171 sőt az Anjouk a királyi udvarban is állítanak fel hiteleshelyet.17 2 A káptalanokon és a pannonhalmi konventen kívül a XII. század végén a magyar főpapság is megkezdi a rendszeres oklevélkiadást. Legrégibb effajta emlékünk Miklós esztergomi érseknek az oklevele 1183-ból173 . Ez az oklevél azért is érdekes, mert szövegében franciás elemeket tartalmaz, s ezzel a magyar írásbeliség megújulásának egyik forrására is rámutat. Pecsétje is volt, melyet közhitelűnek, authentikusnak mond. Műfaji elhatárolása sem könnyű. Az esztergomi kanonokok 2 márkáért egy ekényi földet adnak el Farkas ispánnak az érsek engedélyével. Ha az oklevélre az ispánnak volt szüksége, akkor egyházi tekintélytől eredő magánjogi írással van dolgunk; ellenben, ha a kanonokok igazolására készült, s az érsek consensusát is hivatva volt nyilvántartásba venni, akkor egyházi hatósági oklevélnek minősül. 1193-ban Kalanus pécsi püspök, mint Horvátország és Dalmácia kormányzója, a hercegség jövedelmeiből tizedet biztosít a zágrábi püspökségnek sajátpecsétes oklevelében.174 Mivel alapjában véve kormányzói minőségében rendelkezett, oklevele közhatósági oklevélnek tekinthető. Ugyanebből az esztendőből való egy ítéletlevele is, amelyben ugyancsak kormányzói minőségében két civilis és a zágrábi püspök birtokperében dönt.175 Ez tehát de ,,iustitia" jellegű közhatósági oklevél. 1199-ben Said kalocsai érsek egy cseh egyház részére búcsút engedélyez egyházi hatósági pecsétes oklevelében.176 munita non esset, neque chirographo insignita" állítsa ki újra. Gandilhon : Inventaire L1II. 1. — Gandilhon szerint a pecsét Berryben csak 1211 táján szorítja ki végleg a ehirographálást (I. m. LII. 1.). — De Boiiard: L'acte privé 144. 1. 170 „Et quia multi in regno leduntur per falsos prestaldos, citationes vel tostimonia eorum non valent, nisi per testimonium dioecesani episcopi vel capituli; nec falsificatus prestaldus possit se iustificare, nisi eorundem testimoniis; in causis vero minorum conventuum et claustrorum testimoniis". Eckhart: Hiteleshelyeink 645. 1. — A hiteleshelyekre vonatkozólag olv. még Hajnal: Enseignement 216—218., 251. 1. 171 Eckhart : Hiteleshelyeink 653. 1. 172 Szentpétery : Oklevéltan 158—159. 1. — Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése (A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján). Regnum V (1942—1943) 454—497. 1. (Az értekezés kivonata uo. 786. 1. „De munere comitis capellae regiae in chartis edendis [Quomodo cancellaria regia fine s. XIV. et initio s. XV. evoluta fueritî]" címmel.) 173 MES. I. 128—129. 1. — Fényképe: Szilágyi Loránd : Az Anonymus kérdés revíziója. Századok 71 (1937) 182. 1. u. — Szentpétery : Oklevéltan 77. 1. —- Hajnal : Enseignement 207. 1. 174 Smiciklas : CD. II. 259—260. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 77. 1. 175 SmiSiklas : CD. II. 265. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 77. 1. ,7ß Fejér : CD. II. 362—363. 1.
