Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

240 TÖRTÉNETI IRODA I.OM A „Műemlékeink" sorozatban jelent meg Balogh István tollából A debreceni nagytemplom (Bpest. 1962. 36 1. Képzőművészeti Alap kiadása) c. kis kötet. A történeti és modern képanyaggal egyaránt gazdagon illusztrált munka levéltári adatok alapján elmondja, amit a XIII. század végén épült és 1803-ban leégett, majd hamarosan lebontott Szent András templomról tudhatunk, azután pedig ismerteti a mai nagytemplom építésének történetét és művészeti jellemzését, értékelését adja az építménynek. Balogh István kitűnő ismerője Debrecen múltjának. Ez a tanulmánya, művészettörténeti vonatkozásain túl, a város társadalmáról, mindennapi életéről is áttekintést ad, persze csak a terjedelem megszabta szűk keretek közt. * Az erdélyi felvilágosodás történetének ismert nevű és érdemes kutatója, Jancsó Elemér, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, a Martinovics Ignác által írt jakobinus káténak egy eddig ismeretlen magyar fordítását adta közre. (Egy kiadatlan hazai jakobinus káté. Különnyomat a Román Népköztársaság Akadémiája kolozsvári fiókjának Nyelvtudományi Intézete által kiadott Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények II. évf. 1958. 'l—4. számából. Cluj-Kolozsvár, 1960. 232—238. 1.) A káté, melynek kézirata a kolozsvári volt unitárius kollégium könyvtárában maradt ránk, lényegében megegyezik a már ismert magyar nyelvű változatokkal, de erdélyi tájnyelvi sajátságokat tükröz, s nyilván Kolozsvár diáksága körében készült 1794-ben. A káté tehát bizonyítja azt, amit éppen Jancsó kutatásai már korábban valószínűsítettek, hogy a magyar jakobinus szervezkedés Erdélyre is kiterjedt, s Kolozsvárt, éppen úgy, mint a magyarországi városok legtöbbjében, elsősorban a diákság körében talált hívekre és támogatókra. BENDA KÁLMÁN ROMÁN JÁNOS: A IIABÁNOK SÁROSPATAKON (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 17. Sárospatak. 1959. 40 1.) Román János munkája egy érdekes, sokfelé ágazó, kiterjedt irodalommal rendelkező kérdés egyik alig ismert részletéről szól. Közismert volt a habán elnevezés, a habánok általános története, az általuk folytatott többféle mesterség, de a sárospataki habántelepről pár általánosságon kívül alig tudott valamit a közvélemény. A sárospataki habánokat (fratres moravici, újkeresztyének, anabaptisták) I. Rákóczi György telepítette 1645-ben a Nyitra megyei Csejtéről, bizonyos mértékig a Bethlen Gábor által 1621-ben véghezvitt alvinci habán telepítés mintájára. Csejtére a habánok 1620 táján kerülhettek Morvaországból, de ezeket Bethlen Alvincre vitte. Az I. Rákóczi György által Patakra telepítettek már egy újabb menekülési hullám tagjai voltak. A feljegyzések, az 1647-ben számukra adott szabadalomlevél, úgy mondják, hogy a habánok önként, saját elhatározásukból jöttek Patakra. Ezzel szemben több mozzanat azt bizonyítja, hogy a Sárospatakra telepített habánok „mintha hadizsákmányként vitetnének el Csejtéről". A habánok, akik nevüket közös háztartásukról, telepükről (Haushaben — Habán) kapták, elsősorban vallási csoportnak tekintendők. Gyakran túlzásokba csapó, rajongó újrakeresztelkedők, illetőleg felnőtten keresztelkedők voltak, akik kommunisztikus vagyonközösségben éltek. Tagjaik szinte kizárólag iparosok voltak, az ipari munkát mindennél többre becsülték. Mesterségbeli tudásuk igen magas volt, s szinte minden gyakorolt iparágban a kor legjobb termékeit készítették, munkáikkal a legmagasabb igényeket elégítették ki. Kiváló iparüzésük magyarázza telepítésüket is, főurak, fejedelmek szükségleteire dolgoztak. Jó munkájukért megtűrték szektájukat, sőt bizonyos fokú védelemben is részesítették őket. Patakon is, a Ilécén, öt jobbágytelket kaptak, ahol fallal körülvett telepüket berendezték. Idők folyamán mezőgazdasági részlegük is alakult, ezek Kispatakon nyertek elhelyezést. A pataki habánok is többféle foglalkozást űztek, de a továbbélés szempontjá-