Századok – 1963
Történeti irodalom - Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte 1961 (Ism. Berend T. Iván) 209
TÖRTÉNETI IRODALOM 211 soha nem volt gyarmati kizsákmányoló hatalom. A cikk második része ez utóbbi problémára összpontosítja a figyelmet, s az egykori gyarmatügyi hivatal levéltári iratai alapján Togo példáján bizonyítja be a mai nyugat-német „tudományos" és politikai állítások hazugságait. Amennyire gyenge, erőtlen, valójában tényeket nélkülöző, tehát szólamszerű kijelentésekre korlátozódott a mai nyugat-német neokolonializmus „tárgyalása", ann yira hasznos ós meggyőző az egykori vilmoscsászári Németország gyarmati rablómódszereinek tényszerű ábrázolása. Érdekes idézeteket olvashatunk egykori kormányorvosi jelentésekből, a benszülöttek helyzetéről a német ültetvényeken. Az embertelen hajszáról, rabszolga viszonyokról, a kultúrálatlanság konzerválását célzó „kultúrpolitikáról" stb. A tónyek érdekesek, közlésük időszerű és fontos, még ha a behatóbb tudományos elemzést, a német imperializmus sajátos gyarmati rendszerének problémájáról elvi jellegű megállapításokat nem is olvashatunk. De az említett cikknél jóval inkább dokumentálja a német gazdaságtörténetírás törekvéseit Hans Radandt : „Az Elektro-Apparatenwerke J. W. Stalin-Berlin-Treptow előtörténete 1926—1946" с. terjedelmes tanulmánya. Említést érdemel, hogy az eddig megnevezett cikkek a kötet I. fejezetét alkották („Monographien, Studien und Referate." Itt találhatjuk még Frantiéek Graus csehszlovák történész tanulmányát is: „Az erőszak szerepe a feudalizmus kezdetén és a »fogolyfelszabadítások« a merovingkori Hagiographiaban", mely igen részletesen és alaposan, elméleti igénnyel és új források felhasználásának fontosságát bizonyítva tárgyalja a címben jelzett érdekes témát), addig Radandt mintegy 60 oldalas, tehát terjedelmével is kiemelkedő tanulmánya önállóan képezi a II. fejezetet (Geschichte der Fabriken und Werke), amivel alighanem a vizsgált téma fontosságát akarják külön is dokumentálni. A szerző — inkább csak madártávlatból — mindenekelőtt bemutatja 1883-tól az első világháborúig az AEG fejlődését, a Siemenskonszern mellett másik legjelentősebb elektromos konszern kiépülését, összefonódását a bankokkal ós az államhatalommal, szerepét a kartellekben, kapcsolatait az amerikai tőkével. ATreptowban 1926-ban létesített Elektromos-készülékgyár, amelyről a tanulmány tulajdonképpen szól, mint az AEG-konszern része, az amerikai tőkével való kapcsolat, a legújabb amerikai gyártási eljárások és módszerek átvétele alapján született a konszern nagy inflációs nyereségeiből. A szerző a továbbiakban bemutatja a modern futószalagrendszer lélektelenségét, majd rátér a munkásság harcára a 20-as években. A tanulmány legnagyobb része azonban a nemzeti szocialista uralom időszakát tárgyalja. A gyár vezetőinek háború utáni hazugságaival szemben bebizonyítja, hogyan támogatták a gyár tőkés urai anyagilag a náci-pártot, hogyan jártak el már 1933 február—márciusábana gyár zsidó alkalmazottaival szemben, s milyen szerepet játszottak az AEG direktorok különböző fasiszta gazdasági szervezetek vezetésében. Részletesen olvashatunk a munkások elleni fasiszta terrorról és gátlástalan demagógiáról, mellyel nagyobb teljesítményekre szorították a munkásokat. Fekete-Usták, gyári besúgó rendszer és a „német nép háborús érdekei"-re való hivatkozás egy célt szolgált. Megrázóak az olyan dokumentumok, mint pl. a Werner Busch nevű munkásról szóló gyári besúgó jelentés, majd ennek alapján a gyári vezetők feljelentő levele a gestapólioz. Leleplezi a tanulmány az AEG mohó étvágyát, ahogyan Rigában ós más városokban sorban szerzi meg, vagy „bérli" a nagy elektromos vállalatokat, s egyedül Franciaországban 17 gyár ellenőrzését biztosította. Külön fejezetben olvashatunk a mintegy 20 ezer külföldi kényszermunkás szerepéről a konszern haditermelésében. A treptowi gyárban a munkások 34%-a kényszermunkás volt, de olyan AEG-üzemről is hallunk, ahol ez az arány egyenesen 73%-ra rúgott ! Bemutatja a gyár embertelen módszereit, a gyakori denunciációt (pl. francia kényszermunkások feljelentését a gestapólioz). Nagy figyelmet fordít a szerző a tőkések azon hazugságának leleplezésére is, hogy az AEG-konszern a háború alatt nem volt hadigyár, s termelésében soha sem haladta meg a katonai cikkek részesedése a 11%-os arányt. Eredeti dokumentumok alapján éppen ellentétes kép tárul azonban elénk. Az AEG hatalmas hadi konszern volt, mely már 1933 után bekapcsolódott a haditermelésbe, s már 1940-ben a termelés 51%-át a Wehrmacht rendelései, további 47%-ot pedig közvetve katonai érdekeket szolgáló rendelések alapján folytatta ! A treptowi gyár 1940-ben termelésének 70, 1943-ra 85%-át a hadseregnek szállította ! Nagy szeretettel mutatja be a szerző a vállalat munkásainak hősi erőfeszítéseit; az illegális kommunista csoport megszervezését 1942-ben, a röplap-akciókat, a kényszermunkások segítése érdekében tett erőfeszítéseket, a hősi helytállás egy-egy megható és valóban felemelő példáját. Az utolsó oldalakon pedig a gyár 1945 áprilisi felszabadulásáról, az utolsó hetek amerikai bombatámadásai által keletkezett 80%-os károkról, majd a talpraállás első lépéseiről nyerünk vázlatos tájékoztatást. De mindenekelőtt a tőkés igazgatók mester-15*
