Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

180 JAROSLAV DL'BXICKV segítség nélkül is, vagy ne álljon az életképesebb útjába, mint a rothadó törzs az erdőben. Nemcsak, hogy nem akarták konzerválni a szlovák elmaradottságot, hanem a legőszintébb kívánságuk az volt, hogy megszüntessék, éspedig saját erejükből.) A szlovák elmaradottság legfőbb oka azonban a nemzeti és társadalmi elnyomásban gyökerezett. A modern burzsoá világnézetet a nemzeti kérdésben a szlovákoknál mindenekelőtt Kollár kezdte terjeszteni. Határozottan őt tekintjük nemcsak az első nagy szlovák politikai költőnek, hanem az új. modern szlovák nemzeti ideológia fő építőjének, ahogy azt már Rapant professzor többször hangsúlyozta — persze azzal a kiegészítéssel, hogy Kollárban látjuk a születőfélben levő szlovák burzsoázia előharcosát. Hogy Kollár nem tudta levonni elveinek minden következményét, az bizonyára az erők nagyon is józan, később pedig szkeptikus felmérésének az eredménye. Előtte is, akárcsak Safárik előtt, már az 1820-as években ismertek voltak azok a problémák, amelyeket később fejlettebb viszonyok között Stúr ós társai sikerrel oldottak meg. A nemzet és haza nyelvi fogalma, amelyet Kollár propagált, kellő feltárás után a szlovák nemzeti ébredés ideológiájának alapkövévé, a szlovák nemzeti fejlődés szervezeti alapjává vált. Igaz, hogy ez a fogalom Németországban keletkezett, de ott is a modern burzsoá nemzetfogalmat fejezte ki, a modern nemzeti értékeket fontosabbnak tartotta, mint az államot, hiszen a feudálisabszolutisztikus állam, főleg annak törpe német alakjában, inkább megnehezítette, mintsem elősegítette ennek az új osztálynak a fejlődését. A Kollár vezetése alatt levő nemzeti ébredés mozgalma látszólag inkább szűk volt, de Kollár szívében hordta az egész nemzetet. Abban az időben is, amikor úgy tűnt, hogy a népi tömegek újból szunnyadnak, Kollár nem feledkezett meg az „alvó Tátrá"-ról és olyan eszmei és szervező fegyvert kovácsolt számára, amely először egyesíthette az értelmiséget, azután pedig szervezni és mozgatni tudta a népi tömegeket. A szolgálatára álló eszközök elég szerények voltak, és erre a tényre figyelemmel is volt. Nem értékelte túl a szlovák erőket és a nagy szláv államok megalakulását az utókortól várta. Kollár a szlovák nemzetiségben is megtalált bizonyos ősrégi történelmi reminiszcenciákat és hagyományokat, amelyeket végül maga fejlesztett ki és bizonyos ideológiában rendszerezett. Igaz, hogy ideológiai felépítéseiben látni spekulatív formákat, de itt sem volt minden alaptalan és valótlan. Gondolatait és elképzeléseit kortársai és más korok emberei különbözőképpen értelmezték és magyarázták, nem voltak egészen befolyás nélkül a valóságra, mert ha nem is gyakoroltak közvetlen hatást a tömegre, de hatással voltak az értelmiségre és nálunk leginkább a tanuló ifjúságra. Nekünk történészeknek azt a jó tanácsot adta, hogy óvatosan vegyük megfogalmazásait, mert nem mondhatott el mindent abból, amit akart. A szlovák nemzeti ébredés először két egyforma irányban nyomul előre, amely a régebbi kor felekezeti kettősségéből ered. A szlovák nemzeti tudat összpontosítása és a szlovákok egyesítése a köznyelv kérdésében, a modern irodalom megteremtése a szlovákok számára, mindez a szlovák értelmiség nemzeti ébresztő nemzedékének alapvető feladatához tartozott. Ezek a feladatok alapjában még a forradalom előtt megoldást nyertek, bár a szlovák nemzeti öntudatra ébredő értelmiség nem valamennyi képviselőjének a legnagyobb megelégedésére. (Gondoljunk csak például Kollár ellenállására a Stúr-fólc irodalmi nyelvvel szemben, egészen Kollár haláláig.) E kérdések megoldása nem volt könnyű az akkori szlovák nemzetiségi állapotok között, a bonyolult magyarországi, auszoriai és európai helyzetben, amelyet a szlovák vezetők figyelembe vettek a kérdés rendezésénél és tárgyalásánál. E fejlődés végső szakaszában a nagy kérdések olyan megoldása állt, amely megfelelt a szlovák nemzeti fejlődés valódi követelményeinek, és magábafoglalta az ideológiai alap létrehozását ós a végső konszolidációs folyamatnak azokat a nélkülözhetetlen eszközeit, amelyek a szlovák nemzetiséget újkori nemzetté tették, politikai szervezetét biztosították. A forradalom előtti utolsó években a szlovák nemzeti mozgalom már mint politikai mozgalomlép fel, amennyiben persze ezt a yalódi erőviszonyok ós az akkori jogi bázis, amelyet a mozgalom vezetői eléggé aggályosan figyelembe vettek, megengedte. Amint tudjuk, az eszmék csak akkor válnak anyagi erővé, ha behatolnak a tömegekbe. Kollár és követői (Hojc, Suhajda) vitathatatlanul nagy befolyást gyakoroltak a szlovák diákmozgalomra. Az első diákkörök Németországban alakultak már a XVIII. század alkonyán. A XIX. század 20-as éveiben nem kis mértékben Kollár eszméinek hatására beszélhetünk hálunk szlovák ^diákmozgalomról, amelyből kinő a Stúr-nemzedék. A „szlovák diákok" az ún. Stúr-féle iskola, Kollár tételeit fejlesztették tovább, igyekeztek új eszméket vinni az életbe azáltal, hogy tudatosítják, szervezik és mozgósítják a szlovák erőket, előkészítik őket az elkövetkezendő politikai harcokra. Stúr forradalomelőtti szlovák politikai prgramja elsősorban a nemzeti burzosázia politikai érdekeit fejezte ki, de a bennefoglalt egyes követelések többé-kevésbé őszintén gondoltak a népi tömegekre,