Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

A SZLOVÁK NEMZETI ÉBREDÉS 177-nincs. Természetes, hogy a középnemességnek a bécsi abszolutizmus és magjai-országi elnyomó politikája elleni harca történetileg mélyrehatóan indokolt volt, és ebben az irányban haladó szerepet játszott. Míg a magyar nemesség azért harcolt, hogy a magyar nyelvet bevezessék a hivatalos és közéletbe, progresszív szerepet játszott, másrészt viszont azzal, hogy igyekezett érvényre juttatni a magyar nyelvet nemmagyar népek területén is, megmutatta a magyar nacionalizmus másik, negatív arculatát. Feltételezem, hogy a magyarországi nemzetiségi kérdés anyagi, társadalmi, politikai és ideológiai alapjai mind külső, mind belső vonatkozásban ma sokkal világosabbak előttünk, mint néhány évvel ezelőtt. Örömmel ismerjük el, hogy ebben a kérdésben a magyar történészek az utóbbi időben sokat tettek. Gondolok itt nemcsak Révai József régebbi marxista tanulmányaira, amelyek a csehszlovák történetírásban 1945 után váltak ismertekké, hanem hivatásos marxista történészek munkáira is. A mi részünkről is határozottan értékelnünk kell I. Tóth Zoltánnak e problematika alaposabb megismerését szolgáló tanulmányát, és ugyancsak Arató Endre munkáit is. Főleg Arató Endre nemrég megjelent alapos kétkötetes munkája nyújt kitűnő tájékoztatót a Közép-Európa népei körében felmerült bonyolult kapcsolatok fejlődéséről és az egyes mozgalmakról is. Ennek ellenére szükséges az 1790—1849 közötti szlovák — magyar ellentétek okainak megvilágítása, éspedig minden területen, tehát társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális-ideológiai kérdésekben egyaránt. A kérdés mélyebb tanulmányozása azt mutatja, hogy a magyarországi viszonyokra is vonatkozik az az állítás, hogy a nemzeti kérdés és a nemzeti elnyomás bölcsői azok a kapitalizmus előtt központosított államok voltak, amelyekben a nemzet és az állam fejlődése nem esett egybe. Természetesen, nem olyan egyszerű ezt felismerni, amikor ez az elnyomás a feudalizmus következménye, és a kapitalizmus hívja életre konkurreneia harcaival. A nemzeti elnyomás részben a társadalmi elnyomás bizonyos formája. Ez teljes mértékben vonatkozik a szlovák példára is. Az említett időszakban leginkább a szlovák parasztságnak és az ebből a rétegből nehezen kiemelkedő falusi és városi kispolgári elemeknek az elnyomásáról volt szó. Ugyanúgy elnyomás alatt volt a nem teljes jogú értelmiségnek az a része is, amely hű maradt népi és nemzeti eredetéhez és nem akart asszimilálódásának eszközévé lenni. A szlovák nép körében csak a legnagyobb erőfeszítések árán születnek meg a nemzeti burzsoázia elemei, és csak nehezen formálódnak a nemzeti értelmiség sorai is. Nemcsak azzal kell számolnunk, hogy a mezőgazdasági termelés alapvető feltótelei, a nyersanyagok, természeti kincsek forrásai a kincstár, a magyar vagy a szlovák származású s részben elnemzetietlenedett nemesség kezében vannak, amely még nagyrészt az elavult, feudális termelési és társadalmi viszonyok hordozója volt, s e helyzetét a politikában és a gazdasági életben tudatosan kihasználta a demokratikus rétegek ébredő, polgári, osztály- és nemzeti öntudatának elnyomására. Sokkal gyorsabban nő a közmondásos szlovák nyomor, mint a szlovák vagyonosság. Az elszegényedést nemcsak a földművesek feudális alapon való nyílt és burkolt kisajátítása eredményezte, hanem az uzsoratőke, illetve a feudális és kapitalista kizsákmányolás módszereinek kombinációja is. A közvetlen termelők elszegényedése persze részben a külföldi ipar konkurrenciájának a következménye is. Szlovákiában rendkívül égető társadalmi kérdés áll elő, az országban ugyanis egyre növekszik az ún. felesleges lakosság, amely egyáltalán nem tud új megélhetési forrást találni a stagnáló városokban vagy inkább városkákban. Ezt a helyzetet még bonyolultabbá teszi az erőszakos magyarosítás módszere, a szlovák nyelv különböző intézményekben való addigi használatának eltörlésére és művelésének megakadályozására vagy korlátozására irányuló szándék. A nyelvi és vallási elnyomás igen drasztikus esetei és formái is előfordulnak, még a megbotozás is. Egyáltalán nem kételkedhetünk abban, hogy a szlovák ellenállásban a nemzeti és társadalmi elnyomás ellen megnyilvánulnak a demokratikus tiltakozás elemei. Nem kételkedhetünk abban sem, hogy azok a külső akadályok, amelyek a szlovákok előrehaladásának az útjában álltak, főleg a földesúr és a jobbágy feudális viszonyának, illetve annak különleges megnyilvánulási formájának következményei voltak. A nemesség tömeges nyelvi disszimilációja a kizsákmányolt parasztságtól, amely a XIX. század első felében következik be, méginkább elmélyíti az osztályellentéteket. A szlovákok nemzeti elnyomása természetesen kettős, mivel abban része van a bécsi abszolutizmusnak is, amennyiben igyekszik konzerválni Magyarország s ennek keretében Szlovákia feudális elmaradottságát. Annak a kérdésnek a megoldása, hogy ki a politikai felelős a magyar és szlovák elmaradottságért, nem volt könnyű az akkori értelmiség számára, s nem könnyű most sem. A szlovák demokratikus értelmiség nem kis igyekezetet fejtett ki annak érdekében, hogy segítse áthidalni Szlovákia és a szlovákság elmaradását a magyar területekhez 12 Századok