Századok – 1963

Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129

AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖR KKVÉSEK 155 nemzeti burzsoázia. A dolgozók szervezetei, közöttük a legfejlettebbek: a szakszervezetek a demokratikus nemzeti egységpártok vezetésével vívják meg felszabadulási harcukat. Így jött létre a világrész méreteiben egy háromszintű felszabadulási egységfront a Füg­getlen Afrikai Államok Értekezlete, az Összafrikai Népi Értekezlet és az Áfrikai Szak­szervezeti Szövetség részvételével. A hármas egységfront összehangolt működése az imperializmus utolsó gyarmati hadállásának a felszámolásával a haladás és a béke ügyét szolgálja. Az egységtörekvések haladást gátló, visszahúzó oldala a függetlenségi harc győzel­mével előtérbe lép. Az egész társadalom közös céljának a megvalósulásával az ellent­mondások viszonylagos egységének az ideje lejár, hogy átadja a helyét az ellentmondások harcának. Ez Afrika évében már szembetűnően megnyilvánult. Noha Afrika még koránt­sem küzdötte le külső ellentmondását, a fejlettebb nemzeti burzsoáziák haladást gátló magatartása következtében már kiéleződtek a belső ellentmondások. A belső ellentmondások kezdeti kiéleződése még nem érinti az afrikai egységre törekvő országok nemzetközi magatartását. Az el nem kötelezettség, a pozitív semleges­ség politikája — erről elismerik, hogy létrejöttének és érvényesülésének biztosítéka a Szovjetunió vezette szocialista tábor következetes és feltételektőlmentesmelléjük állása246 -— a békés egymás mellett élés elve alapján módot nyújt nekik arra, hogy minden lehető­séget felhasználjanak céljaik elérésére. Nemzetközi tevékenységük három egy közép­pontú, de egyre táguló körben megy végbe. Formailag az első körbe tartoznak azok az államközi szerződések, amelyek egy­egy afrikai országot gazdasági kapcsolatba hoznak egyes Afrikán kívüli országokkal. Ezek közül tartalmuknál és jellegüknél fogva a legfontosabbak az olyan szerződések, amilyeneket a Szovjetunió Glianával, Guineával, Etiópiával és az Egyesült Arab Köz­társasággal,24 7 vagy a Kínai Népköztársaság Guineával kötött.24 8 Á második körbe sorolandók azok az együttműködési rendszerek, amelyek Afrikát részben vagy egészé­ben egy vagy több más világrésszel kötik össze. Ghana a Brit Nemzetközösségben, amely 1960 óta tagállamai létszámát tekintve nem európai származású, szinesbőrü többséggel bír,249 hatékonyabban tud fellépni a Dél-Afrikai Unió fajüldöző politikájával szemben. A ghanai—guineai unió megkötésekor még úgy tervezték, hogy Guinea tagja marad a Francia Közösségnek.25 0 s hogy nem maradt, az Franciaországon múlott.251 Áz észak-af­rikai arab országok az Arab Liga révén tehetnek sokat Algériáért.25 2 A független Afrikát a független Ázsiával közös arcvonalba tömöríti a bandungi együttműködés. A harma­dik kör a legnagyobb sugarú: Afrika működése az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A két világtábor tekintetében az el nem kötelezettséget hangoztató afrikai nemzeti burzsoáziának a bandungi együttműködés keretében az Egyesült Nemzetek Szervezetében kifejtett tevékenysége az imperializmus erőit gyengíti, ós erősíti a szocialista tábort az emberiség alapvető ellentmondásának leküzdésében, a békéért és a haladásért vívott harcában. A pozitív semlegesség az emberiség fejlődésének jelenlegi szakaszán egyként megfelel az afrikai nemzeti burzsoázia, az afrikai haladó osztályok s az egész emberiség érdekeinek. Ennek az érdekegységnek világtörténelmi jelentőségű megnyilatkozása volt az ENSZ 15. rendes közgyűlése, amelyen 89 szavazattal 9 tartózkodás ellenében elfogad­ták a Szovjetunió előterjesztésének figyelembe vételével kidolgozott afroázsiai javaslatot a gyarmati népeknek és országoknak adandó függetlenségről.253 Az erről szóló Nyilatkozatban az Egyesült Nemzetek „közgyűlése. . . ünnepélyesen kinyilvánítja annak szükségességét, hogy gyorsan és feltétel nélkül véget kell vetni a gyar­mati rendszernek minden alakjában és minden megnyilvánulásában". Kijelentik, hogy a népek elnyomása ós kizsákmányolása ellenkezik az ENSZ Alapokmányával, ós veszé­lyezteti a világbékét. Minden népnek joga van az önrendelkezésre; a politikai, gazdasági, társadalmi vagy műveltségi felkészültség hiánya nem szolgálhat ürügyül a függetlenség késleltetéséhez. Véget vetnek a függő viszonyban levő népek ellen irányuló minden fegy­veres tevékenységnek ós mindenfajta megtorló rendszabálynak. A gyámsági, az önkor­mányzatnélküli és minden olyan területen, amely még nem jutott el a függetlenséghez, haladéktalailul intézkednek minden hatalomnak az érdekelt területek népeire feltétel és fenntartás nélkül történő átruházásáról. Minden olyan kísérlet, amely valamely ország 248 Khaled Mohieddine : Le neutralisme positif (Horizons. 1958. márc.), 53—54. i. Calendrier de la politique extérieure de l'U. R S. S. en 1960. 36—37, 42—43.1. Documents and Editorial on Sino-Guinean Friendship and Co-operation (Special Supplement. China Recon­structs. 1960. nov.). "" К. H. Abshagen : Europas grosse Insel. Stuttgart. 1960. 428—429. 1. "" Se'kou Tomé : Expérience guinéenne. . . 277. 1. Uo. 298—312.1. "•I.e Drapeau Rouge. 1960. aug. 26. Calendrier de la politique extérieure de l'U. R. S. S. en 1960. 46—47.1.

Next

/
Thumbnails
Contents